Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)
II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Benda Kálmán: A kuruc állam diplomáciai szervezete
Banda Kálmán hozzászólása A kuruc állam diplomáciai szervezete Rákóczi kezdettől fogva világosan látta, hogy Magyarország pusztán a saját erejéből nem tudja kivívni függetlenségét a Habsburg nagyhatalommal szemben. Ezért arra törekedett, hegy a szabadságharcot kiemelje elszigeteltségéből, a magyar ügyet európai üggyé tegye, és a Habsburgok ellenségeit szövetségesként maga mellé állítsa. Külpolitikai céljai megvalósítására teremtette meg az önálló magyar diplomáciát. A diplomáciai szervezet kialakulása Európában a XVI— XVII. századra esik. Velence küldött elsőnek az 1500-as évek elején állandó megbízottat a legfontosabb országokba, és az 1600-as évek derekára vált rendszerré, hogy az államok követeket tartanak egymás udvarában. A század végén a követségek külső élete, a diplomaták érintkezése az uralkodóval és az államapparátussal már az etikett szigorú és merev előírásai szerint folyt. A diplomaták — uralkodójuknak a nemzetközi politikában elfoglalt tekintélye, de részben saját, otthoni társadalmi helyzetük alapján — egymásközt pontos rangsort tartottak. Magasabb ranggal több és más jog járt. Mindez közrejátszott abban, hogy a diplomáciai szolgálatban előszeretettel alkalmazták a születési arisztokrácia legmagasabb rangú és legvagyonosabb tagjait. A XVIII. század elején a követ személyének kiválasztása csak az uralkodón múlott. A követeknek azonban már csak egyik feladata volt, hogy uruk ügyeit képviseljék és intézzék, a másik, nem kevésbé fontos, hogy az illető ország politikai, társadalmi és gazdasági viszonyait, katonai erejét megismerjék, uralkodójának szándékát kifürkésszék. Bizonyos jogi, közgazdasági, sőt katonai ismeretek nélkül ezt a feladatot ellátni nem lehetett. A diplomaták képzése persze még a XIX. század elejéig a hivatásos diplomáciai kar kialakulásáig váratni fog magára. A külpolitika irányítása már a középkorban is és később a rendi államokban is kizárólagos uralkodói jog volt, annál inkább az abszolút monarchiákban. A diplomáciai szervezet tehát mindenütt központosított, s egyedül az uralkodó akaratának engedelmeskedik. Az államtanács ugyan időnként még Franciaországban is tárgyalt külpolitikai kérdéseket, de c:ak olyankor, ha a király ezt kívánta. Viszont a diplomáciai ügyek intézésére, az ezzel összefüggő adminisztráció lebonyolítására, előbb Franciaországban, majd hamarosan a többi országban is kialakult egy miniszterális szerv, amelynek élén a külügyi államtitkár állt. XIV. Lajos Franciaországában az államtitkár feladata volt a külügyi gépezet kézbentartása. Nem egyszer ő fejtette meg a titkosírással készült jelentéseket, lényegüket ő referálta az uralkodónak, majd az utasítás szerint ő fogalmazta meg a követeknek a választ. Ő intézte a követek utazásával, tartózkodásával kapcsolatos pénzügyi kérdéseket, ő állította össze az ekkor már rendszeres évi külügyi költségvetést is. Az államtitkár feladata volt 10
