Praznovszky Mihály: Nógrád Megye Sajtótörténete 1846-1919. (Múzeumi Értekező 2. - Salgótarján, 1985)

Szerkezete, tipográfiája az első évtizedekben a hagyományos volt. Némi túlzással azt mondhatjuk, ha letakarnánk a fejlécét, senki sem tudná megkülönböztetni a Nógrádi Lapoktól. A tartalma azonban egészen más megítélést kíván. Egyértelműen Losonc belügyeivel foglalkozott, bár időnként közölt tudósításokat más megyei településekről is. Tárca rovatában sok értékes visszaemlékezés, leírás jelent meg a város történetéről. Egyébként is: adatgazdagságában jelentősebb, mint balassagyarmati riválisa. Rovatai: vezércikk, tárca, levelezés, helyi hírek, színészet, piaci árak, „légtüneti észleletek", hirdetések. Sok tudományos, ismeretterjesztő cikket közölt számos tudományterületről. Versírói, novellaszerzői jelentéktelenek, s így az alkotások is értéktelenek. Első szerkesztője Kishalmy Ferenc ügyvéd volt, majd őt követte Dortsák Gyula gimnáziumi segédtanító. 1881-től vette át a szerkesztést Laszly István, a város későbbi alpolgármestere, számos társadalmi szervezet elnöke stb, aki csaknem két évtizedig szerkesztette a lapot, s adta azt át a már többször említett Jeszenák Rafaelnek 1899-ben. Munkatársai is már ismertek. Szinte mindegyikükkel találkoztunk már, s még feltűnnek majd a neveik. Úgy tetszik igen szűk körre redukálódott a losonci újságírók, alkalmi szerzők gárdája. Ambrus Mór, Búsbak Ádám, Dortsák Gyula, Draskóczy Ede, Holles Danó, Jeszenák Rafael, Peres Sándor, Plichta Soma (vármegyei főorvos) stb. A lappal kapcsolatban kell elmondanunk, hogy a megyei sajtótörténetben először ezt kívánták tőkés vállalkozássá fejleszteni. Elsőként egy lapfenntartó társulat alakult meg, majd a Kármán Részvénytársaság.

35 Losonc következő lapja 1882-ben indult és 1883 áprilisában már meg is szűnt. A Losonczi Phoenix tipikus példája az elsietett, át nem gondolt vidéki lapkiadásnak. Rendkívül csekély példányban (300 a legtöbb) jelent meg, teljesen jellegtelenül szerkesztve és írva. Nem csoda, hogy 1882 novemberétől egyidőre fel is függeszti megjelenését előfizetők hiányában. Szerkesztője Kovács Sándor ügyvéd volt. Nem tudott új színt hozni a megyei lapkiadásba. Úgy vélte — írja programcikkében —, hogy a Losoncz és Vidéke nem teljesíti híven hivatását, ezért kell ezt a lapot megindítani.

36 A lap szerkezete a megszokott, írói gárdája teljesen jelentéktelen. Hírei és tudósításai — alcímének megfelelően — az ipartársulat, a kaszinó, a dalegylet életéből származnak. Rendszeresen beszámol a városi közgyűlésekről, a megyei gazdasági egylet üléseiről. Erősen nacionalista és antiszemita. (A tiszaeszlári perről is ilyen beállításban tudósít.) 26