Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
†Benczédi László: Kollonich Lipót és az „Einrichtungswerk”
tűzrendészet, egészségügy, pestis-védelem reformja, sóregálé szabályozása, nemesfémek kiviteli tilalma, súlyok, mértékek egységesítése, rossz pénzfajták kiszorítása stb. stb. — A mai történeti kutatás szempontjából külön értéke az EW-nek, hogy a nagyszámú javaslat mögött terjedelmes elemző és élesen kritikai leíró részek állnak: megannyi gazdag kincsesbányája a korabeli magyar társadalom- és életmódtörténetnek. És érdemes arra is felfigyelni, hogy kritikáját az EW nem annyira és nem elsősorban a társadalmi viszonyok visszásságainak, a rendiség ésszerűtlenségeinek és elégtelenségeinek a leleplezésére fordítja (bár volna rá oka, hogy ezt megtegye), mint inkább a császári katonai önkény, s a hadseregélelmezés korabeli rendszerének kemény ostorozására összpontosítja. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy az EW sajátos kettősségben a nemesség rendi előjogainak korlátozását a rendi panaszok jelentős részének átvételével és tolmácsolásával párosítja. Azon túl, hogy az EW mit tartalmaz, röviden arról is szólni érdemes, hogy mit nem tartalmaz, mit ne keressünk benne. Mint arra az EW monográfusa, Theodor Mayer „Verwaltungsreform in Ungarn nach der Türkenzeit" című munkájában (Wien—Leipzig, 1911.), illetve e mű 1980-ban megjelent, kiegészített és Adalbert Tóth által gondozott 2. kiadásában rámutatott: az EW nem tervezett alapvető alkotmányreformot, nem nyújtott befejezett elvi rendszert, ezért nem is lehet az elméleti munkák iránt támasztott igénnyel vele szemben fellépni. Az EW nem több — de persze nem is kevesebb — mint különböző javaslatok gyűjteménye a magyarországi viszonyok, s főleg a közigazgatás átfogó reformjára. — Vagy mint az EW-ről szóló történeti irodalom egyik kiváló tanulmányának hazai szerzője, Wellmann Imre „Merkantilistische Vorstellungen im 17 Jahrhundert und Ungar" című tanulmányában (Nouvelles Études Historiques, Budapest, 1965.) találóan megjegyezte: az EW a meglévőből indult ki és gyakorlati útikalauz kívánt lenni az ország célszerű átalakításához. S mint ugyancsak ő jellemezte :az EW-nek olykor terjengős az előadása, nem mentes az ellentmondásoktól esnem elég tervszerű a felépítése —de mindezen hiányosságokkal együtt is a XVII. század vitathatatlanul egyik legjelentősebb tervezete. Röviden kívánok szólni az EW szerzőségének és szellemi forrásvidékének kérdéséről is. Soha nem szabad ui. szem elől téveszteni, hogy noha az EW nem alaptalanul fonódott a legszorosabban össze Kollonich nevével, alapjában véve mégis kollektív munka terméke. A Lipót által kinevezett és Dietrichstein főudvarmester elnöklete alatt működő ún. főbizottság (Hauptdeputation) jelölte ki azt a 7 tagú albizottságot (Subkommission), amely Kollonich elnöklete alatt 80 ülésen át alkotta meg több mint 15 hónapi munkával az EW-t. Sajnos a munkálatokról szóló aktákat és jegyzőkönyveket nem ismerjük, így nem lehet megállapítani sem a tervezet elkészítésének munkamenetét, sem az egyes tagok részvételi arányát. Theodor Mayer különösen Freiherr von Karl Aichpichl udvari kamarai tanácsos közreműködését tartotta fontosnak, aki a korabeli magyarországi közigazgatás amolyan bécsi főszakértőjének számított, s mint azt Ember Győző Újkori magyar közigazgatástörténetéből (Budapest, 1946.) tudjuk, később elnöke volt a Szepesi Kamara rendbehozatalára kiküldött 1694—95. évi királyi bizottságnak. De rajta kívül külön ki kell emelnünk Franz Josef Krapff udvari haditanácsos közreműködését is, akinek a neve Kollonichéval együtt kettesben szerzőként szerepelt az EW szövege alatt, s akiről tudjuk, hogy a formába öntés, a végső szövegezés is az ő kezétől származik. Mint az Kónyi Mária tanulmányából (Az 1715—22. évi rendszeres bizottság javaslatai, Budapest, 1932) kiderül, még az 1722. évi országgyűlést előkészítő ún. rendszeres bizottságba is ázzál a megjegyzéssel ajánlotta őt Esterházy Imre zágrábi püspök, hogy neki igen gazdag tapasztalatai vannak Magyarország vonatkozásában, mert az EW-ben annak idején „principem laborem fecerat", azaz a főműn kát végezte. Mindezt pedig azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, hogy felhívjam a figyelmet: az EW-kutatásoknak, Kollonich-én kívül, legalább e két ember életrajzára, működési körére is ki kell terjedniök. 154
