Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Miklósity Szőke Mihály–Bartosiewicz László: Két szarvasagancs amulett Brigetio polgárvárosból

szarvasistenség, Cernunnos

20 tisztelete, illetve hatalma között, bár ez egyértelműen nem bizonyítható. A kelta hitvilágban a római hódítás után is tettenérhető a szarvas jelenléte, például temetkezések esetében mellékletként vagy önálló áldozatként, valamint sírkőábrázolásokon, főleg venatio cervorum jelenetekben (vö. a mellékelt térképpel). A római kori, szarvasagancsrózsából készített amuletteket díszítésük (ábrázolásuk) alapján három fő csoportra lehet osztani: 1. Díszítetlenek, meghagyva a medalion törésfelületének természetes állapotát. (Akárcsak az itt bemutatott darab esetében.) 2. Koncentrikus, esztergált körökkel díszítve. 3. A medalion részén valamilyen jellegzetes, faragott ábrával, ábrázolással díszítve. (Általában fallosz, ritkábban vulva, esetenként emberi arc, szórványosan más ábra.) Ugyanezt a beosztást alkalmazza Deschler-Erb, S.

21 és véleményem szerint valóban ezek tekinthetők a három alaptípusnak. Némileg hasonló beosztást mutat be Mikler, H., ahol: 1. díszítetlen, 2. koncentrikus körökkel díszített, 3. falloszábrázolással díszített,

22 valamint Hottentot, W. - van Lith, S. M. E., akik négy csoportot alkotottak: 1. falloszdíszítésű, 2. vulvaszerű ábrázolású, 3- koncentrikus, esztergált körökkel díszített, 4. díszítetlen középrészű.

23 Esetükben a második csoport alkalmazását az indokolhatja, hogy vulvaszerű ábrázolások csak az általuk feldolgozott részen, azaz Hollandia területén találhatók. Ugyancsak négyes besorolást alkalmazott DeschlerErb, E., ahol: 1. díszítetlen, 2. koncentrikus körökkel díszített, 3- fallosszal díszített, 4. egyéb faragással díszített.

24 Hét fő típust mutat be Greep, S.,

25 azonban ezzel a beosz20 Cernunnoshoz alapvető Bober, P. P. munkája, amelyben Cernunnos ismert ábrázolásait is bemutatja (BOBER 1951, Fig. 1-13.), különösen Fig. 3-, amelyen a Gundestrupi üst úgynevezett „Cernunnos plakettje" látható, illetve Fig. 13-, Cernunnos egyik legfontosabb ábrázolása. Utóbbihoz még: ESPÉRANDIEU 1913, 7., és Nr. 3653., valamint KRÜGER 1939, Abb. 2., és GREEN 1992, 59-, további összefüggésekkel és a megelőző szakirodalommal. A Gundestrupi üsthöz alapvető BERGQUIST-TAYLOR 1987, (Fig. 13-, az ún. Cernunnos figura). Cernunnosra vonatkozó feliratos emlékek közül az egyik legjelentősebb a CIL XIII. 3026., ahol kelta és római istennevek felsorolásában szerepel Cernunnos alakkal. A fentieken kívül még: ROSS 1968, 135-151.; DEYTS 1992, 35-45.; OLMSTED 1994, 335-337.; GREEN 1989, 86-96. és rövidebben DEONNA 1956, 12.; PERSIGOUT 1990, 62., Cerf cfmszó, illetve 175-176., Kernunnos címszó, GREEN 1992, 59-61., Cernunnos címszó, és GREEP 1994, 82-83., legújabban: JUFER-LUGINBÜHL 2001, 12. 21 DESCHLER-ERB 1998, 168. 22 MIKLER 1997, Karte 5. 23 HOTTENTOT - VAN LITH 1990. 24 DESCHLER-ERB 1991, 32. 25 GREEP 1994, 81-82. Fig. 1. 107