Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Miklósity Szőke Mihály–Bartosiewicz László: Két szarvasagancs amulett Brigetio polgárvárosból

tassai szemben kritikát fogalmazott meg Ciugudean, D., mondván, hogy nem alkalmaz altípusokat, illetve variánsokat,

26 valamint Deschler-Erb, S., aki szerint nem indokolt a hét típusú beosztás, ugyanis sokuk egymáshoz nagyon hasonló, tulajdonképpen azonos típusúak.

27 Greep, S. tipológiai beosztása valóban nagyon következetlennek látszik, bár katalógusa figyelemre méltó. Díszítésük alapján a negyedik csoportot alkothatják a már nem római kori, hanem későbbi, főleg az alemannokhoz, illetve a Meroving korhoz köthető darabok, amelyek esetében szinte kivétel nélkül a medalion mindkét fele lesimított és a jól ismert pont-körökből álló mintákkal díszítettek.

28 A kutatás egyetért abban, hogy a szarvasagancsrózsa-amulett készítésének szokása nem római eredetű, esztergált vagy faragott díszítése a római megszállás korától kezdődött római hatásra,

29 ugyanis a koncentrikus köröket és a falloszábrázolásokat tipikus római elemként tartják számon.

30 Látszólag a kelta és a római hatás kombinációjáról van szó, bár a díszítetlenek is tovább éltek.

31 A szarvasagancsrózsa-amulettek vizsgálatakor figyelembe kell venni a rajtuk levő lyukak számát, nagyságát és elhelyezkedését, ugyanis ezek száma és helyzete utalhat a használat módjára.

32 A lyukak méretét tekintve a nagyok 6-10 milliméter átmérőjűek, míg a kicsik 1-2 milliméteresek. Helyzetüket tekintve a kis lyukak főleg díszítetlen medalionokon találhatók, rendszerint a medalion szélén, számuk körülbelül 5-12. A nagy furatok alapján két fő csoport különíthető el. Az egyik az, ahol egy nagy furat szerepel általában az agancsrózsa közepén vagy szélén, a másik az, ahol négy nagy furat szerepel a medalion szélén. Kisebb számban vagy szórványosan természetesen más variációk is léteznek. A furatok száma és helyzete, valamint a díszítés fajtája között szoros kapcsolat nem állapítható meg, de megjegyzendő, hogy a medalion szélén levő négy nagy lyuk főleg a koncentrikus, esztergált körökkel díszített medalionokon szerepel, míg a középre, vagy szélre helyezett egy nagy lyuk általában a díszítetleneken. A szarvasagancsrózsa-amulettek díszítései közül a legáltalánosabb a falloszábrázolás,

33 változatos elrendezésben. Leggyakrabban egy jelenik meg semati26 CIUGUDEAN 1997, 27. 27 DESCHLER-ERB 1998, 169., 814. jegyzet. 28 Vö. 74. jegyzettel. 29 MIKLER 1997, 21.; GREEP 1994, 86.; DESCHLER-ERB 1998, 170. 30 DESCHLER-ERB 1998, 170.; HOTTENTOT - VAN LITH 1990, 187. 31 DESCHLER-ERB 1998, 170. 32 BÉAL 1983a, 278.; MIKLER 1997, 21. 32 BÉAL 1983a, 278.; MIKLER 1997, 21. 33 A fallosz jelentőségéhez: GREEP 1994, 83. Az agancsrózsára faragott falloszt termékenységszimbólumként értelmezi BÍRÓ 2000, 62., és gyermeket kívánó nők amulettjének tartja: BÍRÓ 1994, 65. Az agancsrózsát a kora-középkorban nők által viselt termékenységi amulettnek tartja THEUNE-GROßKOPF 1994, 92. Ezzel szemben a jószerencse szimbólumának tartja MACGREGOR 1985, 107. 108