Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Tata, 2001)

Miklósity Szőke Mihály–Bartosiewicz László: Két szarvasagancs amulett Brigetio polgárvárosból

Annak, hogy Magyarországon kevés figyelmet szenteltek ezeknek a szarvasagancsrózsából készített tárgyaknak, nyilvánvalóan az az oka, hogy itt kevés van belőlük.

7 Ezzel szemben Nyugat-Európában jelentős irodalom foglalkozik e tárgytípussal, elsősorban Franciaországban az 1950-es évek közepétől kezdve Hatt, J.-J. tevékenysége nyomán

8 és Németországban,

9 feltehetőleg annak köszönhetően, hogy jelentős leletanyag-közlő katalógusokat készítettek, ahol nem lehetett megkerülni ennek a nagy számban előforduló tárgytípusnak a tárgyalását, továbbá Nagy-Brittaniában

10 és Hollandiában." Ennek ellenére még nagy számban lehetnek feldolgozatlan tárgyak, ugyanis ha csak átfúrtak de díszítés nélküliek, vagy átfúratlanok, akkor nehéz használati tárgy szerepüket felismerni.

12 A kutatás egyöntetűen egyetért abban, hogy a szarvasagancsrózsából készített tárgyak amulettként

13 funkcionáltak apotropaikus jelleggel.

14 A csontanyagú amulettek közül az agancsból készültek a legjelentősebbek.

15 Az is egyöntetű vélemény, hogy ebben az esetben nem a tárgy formája és díszítése az elsődleges, hanem az anyaga az, ami értékét elsősorban adja,

16 azaz az agancs, és a hím szarvas szimbolikus értékei, mint erő-termékenység-megújulás.

17 Tehát semmiképpen sem tekinthetők egyszerű vadásztrófeáknak, amit az is jelez, hogy az agancsrózsából készített amuletteket túlnyomó részben elhullajtott agancsokból készítették.

18 A szarvasnak tulajdonított hármas értéksor, az erő-termékenység-megújulás alapján kapcsolat feltételezhető

19 az agancsrózsából készített amulettek és a kelta 7 Lásd a mellékelt elterjedési térképet. 8 HATT 1955a.; HATT 1955b.; JOFFROY 1955.; LEBEL 1955.; PARUZOT 1955.; ROES 1955.; DEONNA 1956.; FAIDER 1956.; LEBEL 1956.; ROES 1956.; VERTET 1958.; DELARBRE 1959-; THÉVENIN 1959-, újabban MARTIN 1971.; BÉAL 1983a.; DOLLÉ 1988, 182-183-, Pl. 64. No. 576.; LERAT 1990, 112-113- és különösen BÉAL 1983b. 9 DESCHLER-ERB 1991.; DESCHLER-ERB 1998.; MIKLER 1997. 10 GREEP 1994.; MACGREGOR 1985, 105-110. 11 HOTTENTOT - VAN LITH 1990. 12 DESCHLER-ERB 1998, 168. Például Gorsiumból egy átfúrt darabot közöltek (KOCZTUR 1972, 90., Abb. 47.5-, Nr. 307.), ezzel szemben Bökönyi S. négy szarvasagancsrózsát említ, amelyeket agancsmegmunkálás maradványainak tekint: BÖKÖNYI 1984, 96. Az agancsrózsa felhasználását „hulladékhasznosításnak" tekinti BÍRÓ 2000, 30. A szarvasagancs feldarabolásának menetét és az agancsrózsa megmaradását szemléletesen mutatja be MACGREGOR 1985, 68., Fig. 42.11. a-b-c-d. 13 Vö. 8-11. jegyzetekkel, továbbá: THEUNE-GROßKOPF 1994, Abb. 2.; CIUGUDEAN 1997, 26.; GREEN 1978, 34-3514 MIKLER 1997, 21. 15 DESCHLER-ERB 1998, Abb. 247. 16 PAULI 1975, 126-.; DESCHLER-ERB 1998, III. 3- fejezet 85-88., 168. Béal J. C. megfogalmazása szerint „porte-bonheuf'-ként szerepeltek: BÉAL 1983a, 277.; CIUGUDEAN 1997, 27. 17 BÉAL 1983a, 277.; CIUGUDEAN 1997, 27-28.; DEONNA 1956, 8.; PETRES 1972, 380. A szarvas szerepéről a kelta állatkultuszban: ROES 1968, 333-338.; GREEN 1993, 182-184. 18 Vö. 4. jegyzettel, és CIUGUDEAN 1997, 28. 19 DEONNA 1956, 12-14.; CIUGUDEAN 1997, 28.; PETRES 1972, 381. 106