Berecz Mátyás szerk.: Az egri vár híradója 38. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 2006)

Németh Csaba: Ludányi Tamás, Eger „vasfejű" püspöke

A legkitartóbbak Eger eleste után sem adták fel a harcot. A püspökséghez tartozó Szarvaskő is kemény ellenállást tanúsított. Ludányt pedig Stibor exvajda foglalta el, feltehetően még az előző év őszén.

103 Mellettük Debrői erőssége, Tálya is ellenállt. Ennek ostromából annyit tudunk, hogy a volt kincstartó felesége Ilona, Lajos király ajtónállómesterének, Cudar Istvánnak a lánya védte.

104 Rokonai kitartottak mellette. Bölcsi Kiscudar Péter özvegye például száz ezüst márkával segítette Debrőit, hogy Erdélyben újjászervezze a lázadást. Hiába zárkóztak be a várba, rövid ostrom után fogságba estek. Tettükért birtokaik elveszítésével lakoltak.

105 A lázongás tehát, ha elszigetelten is, de folytatódott. A letörésében főszerepet játszó Maróti Jánost és Perényi Pétert Zsigmond 1404 márciusában az Erdélybe hátráló felkelők ellen küldte.

106 Rövid időn belül a lázadás utolsó gócait is sikeresen felszámolták. Ehhez az is hozzájárult, hogy a főkolomposok közül Debrői hamarosan meghalt, Ludányi pedig külföldre menekült. A belháború véget ért. Marótinak és Perényinek nem is kellett Erdélybe vonulnia. Legalábbis ottani működésüknek nem találjuk nyomát.

107 Ám az is kérdéses, hogy vajon maga Ludányi Tamás megfordult-e Erdélyben? Egyes történetírók szerint Egerből, a vár feladását követően azonnal, vagy Tályán keresztül, de Erdély felé vette az útját, ahová őt az Egerből kiszalasztott Debrői is követte. Erdélybe szorulva még nem megvetendő erővel rendelkezett. Hívei: Debrői István s különösen a két Jánosi testvér Nápolyi László zászlaját a tiszántúli része103 F. X/4. 387. és X/3. 154. 104 ZsO. I. 5791. 105 ZsO. H/2. 5119. 106 ZsO. II/l. 3042. és 3041. 107 Mályusz 54.; Maróti 1404. április 3-án Pozsonyban tartózkodott, míg az új vajdák 6-a táján már Kolozsvárra értek: ZsO. II/l. 3088. és 3098.