Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)

Ujváry Zoltán: A Miatyánk, a Hiszekegy és a tízparancsolat travesztiái a néphagyományban

gúnyiratok már a reformációtól kezdődően ismeretesek. A XVIII. sz.-ban az államveszélyesnek minősített röpirat szerzőjét börtönnel sújtották. Szinte minden országgyűlésen keletkeztek latin vagy magyar nyelvű paszkvillusok, amelyek gyorsan elterjedtek az országban.

! A paszkvillus írók gyakran ültették mondanivalójukat a Miatyánk stb, keretébe. Az Abafi által közölt s az 1811-i országgyűléshez kapcsolt paszkvillusoknak külön érdekessége, hogy Móra Ferenc Röszkén egy sapkakészítő mester tulajdonában levő kéziratos könyvben bukkant rájuk - s nyilvánvalóan nem tudva arról, hogy Abafi a Figyelőjében közölte már -, Császár Miatyánkja címen közzétett három travesztiát a Magyar Hírlap 1929. január 26-i számában. A kéziratos könyvet egy Katona Dienes nevű pap írta, ill. állította össze ,,Veér Antalné Sárkány Julianna nemzetes asszony kedvére és lelke üdvösségére", amely imádságos könyvben egy nyolcrét hajtott régi árkuspapíron külön van legyezve a Miatyánk, a Hiszekegy, az Üdvözlégy osztrákellenes variánsa ugyancsak a pap tollából. A papíron felül nagy betűkkel ez áll : Add tovább. Ez mindennél világosabban mutatja a paszkvillusok terjesztésének egyik módját. Móra Ferenc megjegyzi, hogy mint gyermek, a Császár Miatyánkját Messzi Gyurkától, a házról házra járó kiskun rapszódtól hallotta, aki a búcsúelöljárók vontatott melódiájával adta elő a szöveget. Ez az adat pedig az élőszóban való terjesztést igazolja s jó példaként szolgál arra, hogy hogyan kerülhettek be ezek az alkotások a néphagyományba. Messzi Gyurkáról, a házaló énekesről írja Móra Ferenc: „És mondja úgy, ahogy apjától tanulta kisgyerek korában, mikor Ferenc volt a császár, Wallisznak hívták a pénzügyminisztert, Ferdinándnak a trónörököst és devalvációnak azt a nemzeti ajándékot, amely minden magyar embertől elrabolta vagyona egyötödét. Abban az időben imádkozták úri és paraszti rendben levő haragos magyarok azokat a kegyetlen paródiákat, amik még nem is egészen ötven esztendeje is visszajártak kísérteni."

4 Móra írásából kitűnik, hogy a Miatyánk-travesztiák kéziratban és szóban is egyaránt terjedtek és ami bennünket közelebbről érint az, hogy a parasztság körében ismeretesek voltak. A népi kapcsolatok miatt is tanulságos lesz a Móra által ismert variánsok bemutatása : 1. Miatyánk Császár, ki dagadozol a te királyi székedben, megszentségtelenítessék a Te neved, jöjjön el minél hamarabb mihozzánk egy jobb ország. A Te akaratod ne légyen meg se Magyarországban, se Ausztriában, adj nekünk ma nagyobb kenyeret, és bocsásd meg a mi igazmondásunkat, miképpen mi nem bocsátjuk meg néked a mi bankócéduláink alábbszállítását, ne vígy minket a kísértésbe a scheinnal, de szabadíts meg magadtól, amen ! 2. Hiszek császár atyában, az ő süllyedező birodalma kisebbítőjében és a korona-örökösben, ő egyszülött fiában, aki nem vett lelket, nem anyától született. Erberg alatt szenvedett, legédesebben tejbekását evett, elaludt a Práterben, a lóról leesett, felvétetett a sárból, felült a szürkére, ülni fog egykor a maga testvére gyermekének lábainál, akitől meg fogja tanulni a szegényeket nyúzni. Hiszek Walliszban, hiszem a közönséges uzsoráskodást, az adónak mindig feljebb szállását, az országgyűlés feloszlatását, a húsnak drágaságát és egy nyomorult életet, amen ! 3 Abafi Lajos: Magyar pasquillok. Figyelő, XIV. 1883. 257. 4 Móra Ferenc: Szegedi tulipános láda. Budapest, 1964. 396-397. 170'