Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Ujváry Zoltán: A Miatyánk, a Hiszekegy és a tízparancsolat travesztiái a néphagyományban
3. Üdvözlégy bécsi Vehrung, scheinnal teljes, a sátán vagyon te veled, megátkoztatott vagy te a magyaroktól és átkozott a te méhednek gyümölcse, az új rézkrajcár. Schein bécsi szent Vehrung, tévelgéseknek szülőanyja, ne búsíts Istent érettünk, szegény magyarokért, most és a scheinkísérteteknek óráján, amen ! A bemutatott példák megegyeznek az Abafi által közöltekkel, amelyeket - mint említettem - az „1811. 24. d. Aug. a jövő év 12 d májusig tartott pozsonyi Diétán" készített az ismeretlen szerző. Az eltérés csekély, azonban a Móra által közölt variánsok néhány szóváltoztatásán már a terjedés nyomán szükségszerűen bekövetkező módosulás, „folklorizálás" figyelhető meg. Bán ImreJulow Viktor Bécsi Miatyánk címmel közölnek egy Miatyánk-parafrázist a debreceni kollégiumi diákköltészet kéziratos anyagából. Ez a variáns is az osztrák királynak szól, csakhogy már szinte teljesen népiesnek mondható, mentes minden idegen szótól s abban a formában nagyon alkalmas arra, hogy a nép körében elterjedjen. Még Wallis miniszter neve is „velencévé" változott! A szövegben ez áll : „ . . . miképpen mi is megbocsátunk Velencének, minden te minisztereidnek." Ehhez magyarázatul a könyv jegyzetében a következőket olvashatjuk: „A homályos értelmű célzás talán a pénzrontásra (az ezüstpénznek sok rezet tartalmazó ötvözetből való verésére) vonatkozik." 0 Valószínűbbnek látszik azonban, hogy Wallis miniszter neve romlott itt el s lett - szinte népetimológiával - velence. A fentebb bemutatott Hiszekegyben Wallis neve még szerepel és éppen a pénzzel való összefüggésben! A népi Miatyánk-travesztiák előzményei, mintái a kéziratos műköltészetben jól megragadhatók. Néhány példában megfigyelhetjük a felülről való közvetlen átvételt, amikor a népi kéziratos könyvekbe lényegében még szó szerint kerülnek át az „irodalmi" variánsok. Természetesen nemcsak a népi kéziratos könyvek lapjaira kerültek, hanem - mint alábbi példáink mutatják - a vőfély lakodalmi szórakoztató versei közé és így kitűnő lehetőséget nyújtottak az elterjedésre, ill. a „minta" után hasonló Miatyánkok készítésére. A folklorizációhoz vezető út egyik állomásának a megfigyeléséhez egy népi kéziratos vőfélykönyv nyújt rendkívül tanulságos példát. Kivételes alkalom, hogy ilyen kapcsolatot források nyomán igazolhatunk. Hegedűs Imre sárrétudvari (Hajdú-Bihar m.) parasztember vőfélykönyvé ben olvashatjuk az alábbi variánst:*' 5 Bán I.-Julow V. : i. m. 253. 6 Hegedűs Imre sárrétudvari (Bocskai u. 69.) lakos kéziratos vőfélykönyve. A debreceni Déri Múzeum Néprajzi Adattára, ltsz. V. 482. Magyarok Miatyánkja, Úri imádsága Tapasztalta Magyar hazánk, Mikor ellenség jött reánk, Köszön jónapot. De egy kevés idő múlva azt kérdezi nagy dúlva fúlva, oldalfegyveréhez nyúlva Szidja paraszt nemzetségünket, testünket, szegény lelkünket, káromolja Istenünket Nem is hiszem, hogy e népen az Isten áldása légyen Hogy fajtalan ocsmány képe Miatyánk ! Ki vagy? A mennyekben. Megszenteltessék 171'
