A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Szíj Rezső: Mata János (1907–1944)

években, amikor az imperialista trianoni békediktátum miatt megfelelő létszámú hadsereget nem tarthattunk, nem volt könnyű lehetőség. A katonaság egyáltalán nem ízlett neki, sőt annyira megutálta, hogy később szándékosan elnyomorította egyik lábát, hogy kibújhasson a katonaság alól. Amikor a II. világháború alatt bevonultatták (1. a Függelékben 4. sz. levél), emiatt csakhamar le is szerelték. A katonaévek mindenesetre átsegítették a szegénységéből fakadó nehézségek egy rövid szakaszán, hogy leszerelése után egyrészt a közben kibontakozó fametsző munkássága, másrészt a debreceni értelmiség számos megértő tagjának anyagi és erkölcsi támogatásával megvethesse lábát a cívisváros társadalmában. Nemcsak a tankerületi főigazgató, Ady Lajos karolta föl, hanem mellé állt a helybeli egyetem esztétikatanára: Mitrovics Gyula, a botanika helyi professzora: bérei Soó Rezső, továbbá a sok mindennel foglalkozó, akkor még nagykereskedő Békés István is, aki a fiatal művész első jelentős művét, a fönt említett húsz fametszetből álló sorozatát kiadta. Ez elé az említett két professzor külön-külön írt bevezetőt. Filozófiai érdeklődése révén került kapcsolatba Tankó Béla filozófiaprofesszorral, aki szívesen fogadta a kezdő művész tudomány iránti érdeklődését, és később lehetővé tette, hogy megszerezze a filozófia doktora címet. Doktori értekezése könyv alakban is megjelent A nyiladozó emberi elme címen

2 Debrecenben, 1941-ben. Az említettek ex libris-rendeléssel is támogatták, bérei Soó Rezső többet is készíttetett vele. Ugyancsak hasznos támogatóra talált a debreceni egyetemen pedagógiát előadó Karácsony Sándor professzorban, aki azokban az években az ország ifjúságának egyik értékes részére jó értelmű hatást gyakorolt. Matat a nemzeti megújulás erkölcsi és kulturális kérdései erősen érdekelték, ezért jól érezte magát Karácsony Sándor társaságában. De nemcsak ebben, hanem abban az értelmiségi körben is, amely a város vitafórumain feszegette az ország és a nép égető kérdéseit, formálgatta magában a jövő társadalmának képét. Noha egyéni természetének később érintendő néhány vonása gyakran húzott közte és a társadalom egyes tagjai és csoportjai közé el választóvonalat, végeredményben Mata János mégis ennek a vajúdó, újakra készülő debreceni fiatal értelmiségnek maradt egyik mindmáig reprezentatív jelentőségre emelkedett tagja. Az 1944. okt. 26-án Nyírmihálydiban bekövetkezett tragikus halála óta eltelt idő ezt már bebizonyította. 2. Mata Jánossal 1937 elején ismerkedtem meg. Mint Pápán tanuló diák, Misztótfalusi Kis Miklós című munkámhoz gyűjtöttem anyagot a debreceni kollégiumi könyvtárban. Pataky László, e sorok írásakor a TIT nyelvi és irodalmi szakosztályának országos titkára, segített ügyeim intézésében, s az ő révén kerültem kapcsolatba Mata Jánossal. Ettől kezdve valahányszor Debrecenbe vitt utam, Matat soha el nem kerültem, s mondhatom, hogy jó barátság szövődött közöttünk. Debrecen szellemi életét — mint említettem — azokban az években a forrongás jellemezte, egymást érték az irodalmi, művészeti és politikai kezdeményezések. Az Ady Társaság vitaestjei máig feledhetetlenek számomra. Gulyás Pál, Juhász Géza, Tóth Béla előadásai annyi évtized múltán is élményszerű emlékek. Magam lélekben, gondolkodásban Gulyás Pálhoz és Mata Jánoshoz kerültem legközelebb. Az előbbihez való kapcsolatomról már másutt beszámoltam.

3 Rajtuk kívül Gáborjáni Szabó Kálmánhoz is személyes ismeretség kötött: akkoriban —- 1936-ban —jelent meg fametszetsorozata, a Parasztok, s terjesztésébe magam is bekapcsolódtam. Mint diákok 15 pengő helyett 12 pengőért kaphattuk. Honnan volt ennyi 2 Mata: Nyiladozó emberi elme. Ethikai alapjellemvonások a görög gondolkozás probléma történetében Thalestől Sokratesig. (Debrecen, 1940.) Exodus. VIII. 65 (1) 1. Ua. Thalestől Sokratesig. Ethikai... történetében. Debrecen, 1940. Nagy ny. 2, 66 1. 3 Szíj Rezső: Húsz éve jelent meg Az Alföld csendjében. — Alföld, 1963. 10. sz. 58—65. — Szij Rezső: Dunántúli cipruság Gulyás Pál sírjára = Jelenkor, 1963. 11. 1089—1092. 406