A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Szíj Rezső: Mata János (1907–1944)

pénzünk, amikor valóban szegények voltunk, nagy részben a magunk erejéből tanultunk, máig is rejtély előttem. De vettünk könyveket, bújtuk a pápai, győri, pesti és debreceni antikváriumokat. Debrecenben elsősorban a kitűnő Bertók Lajosét. Gyűjtöttük a különféle metszeteket, még ex librist is csináltattunk. Mata Jánossal is az ex libris-ügy révén ismerkedtem meg, és a könyvjegykészíttetés szolgálta a kapcsolatunk elmélyülését. Az első Mata-könyvjeggyel Pataky Lászlónál találkoztam. Az övét is Mata János készítette, az erdőben bolyongó Peer Gyntet ábrázolta. Pataky hatására magam is ex libris készíttetésén kezdtem gondolkodni, s ennek megvalósítása végett ő vitt el Matához. Beszélgetve a művésszel, elmondottam, hogy Misztótfalusi Kis Miklóssal, a nagynevű nyomdásszal foglalkozom, könyvem jelenik meg róla, amelynek illusztrálását azonban már odaígértem a szintén pápai Istenes-Iscserekov Andrásnak, aki akkor a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mata János maga is nagy könyvbarát és könyvgyűjtő lévén, ezért a könyvcsinálást, a könyvnyomtatást társította a számomra készítendő ex libris témájához. Nekem is mint a könyvek szerelmesének, Mata Misztótfalus

it jelképező tematikát ajánlott: a sajtóból áradó könyv, tehát a kultúra, megtorpantja a „csőcseléket", jeléül abbeli hitünknek, hogy a kultúra képes fölemelni a népet, a társadalmat. Mikor a tervet elkészítette, jónak találtam, bár a kompozíciót kissé zsúfoltnak. Mata azonban ragaszkodott elgondolásához: belőle oly gazdagon áradt a mondanivaló, hogy hallatlan közlésvágyában egyáltalán nem érezte a zsúfoltságot, így készült el első könyvjegyem, és csak évek múlva került rá a sor, hogy a másodikat is elkészíttessem. Közben történt egy és más, ami Mata élettörténetéhez is hozzátartozik. Még az első debreceni találkozások idején annyira megszerettem művészetét, hogy meg akartam szerezni addig készült valamennyi metszetét és nyomtatásban megjelent Húsz fametszetü könyvjegy a Magyar Parnasszusról című mappáját is. Ez 1935-ben látott napvilágot, de amikor én 1937-ben Debrecenbe kerültem, már egy példányt sem lehetett kapni vagy szerezni belőle. Azóta sem találkoztam a piacon teljes és kifogástalan példánnyal, ami érthető, ha tudjuk, hogy a kiadó Békés István csak 250 számozott példányban jelentette meg, és főleg külföldi cserecélokra használta föl. Matának már csak egy csonka példányt sikerült kerítenie a számomra. Ez a szöveges részt tartalmazta, de Mata pótolt hozzá néhány ex librist. így került birtokomba az ő dedikációjával a Ráskai Leáról, Berzsenyi Dánielről, Vörösmarty Mihályról, báró Eötvös Józsefről, Petőfi Sándorról, Jókai Mórról, Madách Imréről, Vajda Jánosról, Ady Endréről és Krúdy Gyuláról szóló könyvjegy. Ugyanakkor megígérte, hogy addig készült egyéb lapjaiból és könyvjegyeiből összeszed, amit csak tud, és elküldi számomra. Valóban így is történt. 1937 júliusában egy maga által kemény kartonból készített, félvászonba kötött és saját kezűleg rajzolt címkéjű mappában elküldötte több mint 50 metszetét, ex librist és szabad grafikai lapot, köztük saját kezével színezett darabokat is. Ez nem tartalmazta ugyan — mint alább majd részletesebben látjuk — valamennyi addig megjelent munkáját, de mindenesetre a zömét igen, s tudtommal mindeddig ez a leghitelesebb és legteljesebb metszetgyűjtemény, amit a művész maga rendezett és lapról lapra szignált. A mappát a következő dedikációval küldötte meg, gratis: Amico meo fidelissimo Rudolpho Szij Debreczini Anno 1937 mense Julii Johannes Mata. 3. Ezzel azonban kapcsolatunk nem zárult le, sőt ezután kezditt nég csak igazában elmélyülni. Szegénységemben egyet tehettem érte: ex libris-rendelőt szerezni a számára. Evégből néhány diáktársamat közvetítettem neki, akik aztán Matával csináltatták meg könyvjegyüket, így készült el 1937-ben Németh Tibor ex librise, Szindbád-szerű alak, könyvvel, mivel ő maga is ilyenfajta figuraként élt közöttünk könyvgyűjtő szenvedélyének. Ex librisén egy 407