A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

A következő téma, amiről a levelekben szó esik, egy mai napig sokat vitatott, napjainkban meg különben is újra időszerűvé lett művészeti irányzatnak, a szecessziónak a kérdése. Kner Imre máshoz, így Szabó Lőrinchez írt leveleiben is kifejtette álláspontját.

2 A Matához írt levelekben is részletesen foglalkozik vele. Mint ezekből is kiderül, Kner Imer, a szecesszió neveltje, már fiatalon szembefordult ezzel az irányzattal, különösen 1912 után, a Könyv a könyv-ről című könyvének megjelenése után. Ez még tiszta szecesszió, könyvdíszeivel, iniciáléival együtt, ettől kezdve azonban mintha elvágták volna, a fölszámolás gyökeresen és szinte máról holnapra történt meg, mégha évekig viaskodott is a kérdés problematikájával.

3 Helyesen látta, hogy amik a régiség benyomását keltik, mint a vágott hegyű tollal készült rajzok, díszek, sőt maga az írás is, csak régieskedés, de nem régiség. Nem elég gót betűt alkalmazni ahhoz, hogy a munka „tradíciós" legyen. Ez az oldalvágás elsősorban a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadványainak szólt, azok ily módon akartak „tradíciósok" lenni. De, a Kner-kiadványok és -nyomtatványok számára készült Kozma Lajos-féle könyvdíszekkel, körzetekkel, ornamensekkel Kner Imre szerint egészen másként állt a helyzet. Lényegében Kozma ornamensei sem tisztán magyarok, hanem „nemzetköziek, eredeti magyar nem is lehet közöttük", de magyarnak ítélte bennük, az alkotó elemeket rendező szellemet, a fölépítés „logikáját" s azt a „latinitást", amelynek a vágott hegyű toll formaképzéséhez, a gótikához, semmi köze. Arra nem tért ki, hogy ez a logikai, szellemi jellemvonás miben ragadható meg. Hogyan jelentkezik csak Kozmánál, és senki másnál, legkevésbé idegeneknél. Egyszerűen nem arról van-e szó, hogy magyar lelkiség, szellemiség, „logika" érvényesül mindenben, ami a magyar szellem szülötte? Ez esetben a „magyar szellem" fogalmát és sajátos jegyeit kellene megnyugtatóan tisztázni. Ezt azonban meg sem kísérelhette, nem is lévén feladata. Végül is arra a következtetésre jutott, hogy forradalmár lehet már az, ami legalább egy árnyalatban különbözik az elődjétől. Strindbergre hivatkozott s a tipográfiára értette, de vonatkoztatható a könyvdísz elemeire, így az ornamensre is. Kner Imre maga is elismerte, hogy „új ornamenst kitalálni nem lehet. Az ornamenskincs is egyetlen eleven és szerves tradíciótömeg." Kozma ornamenseit mégis magyarnak érezte, minden bizonnyal a bennük észlelt „logika" és „szellem" szerint, pedig a Kozma-körzetek ikertestvérei a német tipográfiában is megtalálhatók, elég átnézni a korabeli grafikai-nyomdai folyóiratokat. Szerintünk ez nem kisebbíti Kozma munkásságának érdemeit, inkább arra bizonyíték, hogy egyetlen művész sem vonhatja ki magát kora fő stílusáramlatai alól. Kner Imre szerint Kozma „megteremtette a tipográfiai hagyományt és a modern technika szintézisét és ez úgy sikerült neki, mint egyetlen modern művésznek sem". S írta ezt 1943 augusztusában, holott maga már régen és teljesen szakított ezzel a tipográfiai hagyománnyal. Mi tette szükségessé, hogy elővegye ezt a kérdést? Bizonyára Mata szolgáltatta erre az alkalmat, még ha a levelekből ez nem állapítható is meg. A verses krónikához készített 12 fametszeten a hónapok kezdőbetűje a szecesszió 2 L. Szíj Rezső: Adatok a XX. századi író és kiadója közötti kapcsolathoz. Magyar Könyvszemle, 1967. 1. sz. 70-75. 3 L. Szíj Rezső: Szabó Lőrinc és Kner Imre kapcsolatához. Alföld, 1966. május. 60-67. L. még: Szíj Rezső: A Kner-nyomda és kiadó könyvművészeti törekvései. Művészettört. Értesítő, 1967. 2. sz. 102-115. 1. 32 Déri Múzeum évkönyve 497