A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

tozott. Nem volt mentes - némely dologban - egyoldalúságtól sem, de hát ki mentes efféléktől azok közül, akik méltók a figyelemre? Ha lefejtjük írásairól a bibliai kifejező burkot és jelképrendszert, sokkal több időtálló, tehát használható elemet találunk írásaiban, mint a korábbi években hittük. A körében felnőtt Szabó Imre kiadói programja is egyetemes látókörről tanúskodott. Nemcsak mestere könyveit adta ki, hanem Goethe-tői Földessy Gyuláig, Csokonaitól, Fazekastól Arany Jánoson át Gellért Sándorig klasszikus és korabeli értékek egész sorát. Bibliofil szépségű könyvet éppúgy, mint a szó irodalmi értelmében vett ponyvát, azaz klasszikus írásokat filléres áron. Szabó Imre Debrecenben született, itt nőtt fel, tanulta ki az asztalos szakmát. Itt került a református ifjúsági mozgalomba s annak népies szárnyától ihletve, a magától értetődő kötelező önképző segítségével végül is Exodus néven könyvkiadót létesített. * A debreceni Mata János illusztrálta Szabó Imrének, az Exodusnak a kiadványait s Kner Imrével is egyik Exodus kiadvány révén került kapcsolatba. A kiadásra váró mű Debrecen történetének tragikus eseményeiről szól. Ahogy a fedél szövegén olvasható: Debrecen várossának, ez keresztyén res-publicanak, . . . siralmas sorsainak egy néhány versekben foglalt Compendiuma, mellyet az 1664-ik esztendőben meg irt Nagy Kallói Fényes István Debrecen várossának jurátus nótáriussá. A mű illusztrálása Mata Jánosra várt, aki e feladatnak eleget is tett. Szabó Imre és Mata János révén így kialakult az a szerkesztői hármas, amely nélkül Kner Imre szerint szép könyv meg sem születhet. E hármast Szabó Imre, a könyvkiadó, Mata János, az illusztrátor és Kner Imre, a nyomdász alkotta. A karmesteri szerepet a tipográfus töltötte be, ezt a levelek igazolják s így is volt rendjén. Kner Imre óriási tapasztalata megfizethetetlen segítség a kiadónak éppúgy, mint magának a fametszőnek. Számos olyan probléma merült föl, amire Kner Imrének, a betű mesterének kellett a figyelmet fölhívnia, olyan mozzanatokra, amik lényegesek, de amikre a kiadó és a fametsző nem is gondolhatott. Mindkettőnek becsületére szolgál, hogy tudta méltányolni a szakmai fölényt, s megszívlelte Kner Imre bölcs tanácsait. * Ami a Mata János és Kner Imre szellemi találkozását segítette, elsősorban a hagyomány közös értelmezése, s ez mindkettőnél rendkívül érzékenyen nyilatkozott meg. Máshol szóltam már Kner Imre tradícióértelmezéséről, erről itt csak annyit, hogy nála nem a maradiság, mégcsak nem is a konzervativizmus szülte vagy kívánta meg, hanem a kultúra egységének állandó szem előtt tartása s annak következetes hangoztatása, hogy a múlt ismerete és értékállományának tudatos megbecsülése nélkül a jelen és a jövő nem építhető. Ezért a hagyomány iránti érzéketlenség különösen fájt neki, bárhol találkozott is vele. Akár építészeti emlékekről, akár a debreceni Dávidházy Kálmán által külön a gyomaiak részére kötött énekeskönyvek elhányódásáról hallott is. Hagyományból, az előbbi értelemben, építészeti műemlékből, azután - főleg a középkori - kultúra alkotásaiból úgyis alig található valami az Alföldön. Az alföldi ember számára a múlt ezért is nem tudatos. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ami kevés akad, „azt sem tisztelik". (1943. aug. 19. 3. 1.) * 496