Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Arcképek - Horváth József: Mersich Máté (1850–1928)

ARRABONA 37.1999. ARCKÉPEK a horvátok az ő falvaikban, "mert Miloradic volt a mi felébresztőnk hoszszú, nehéz álmunkból". (Vö.: Mersich 1978/a, 9-11.) A hosszabban most nem idézendő beszéd értékeléséből világosan kitűnik: barátai, ismerői és tisztelői azonnal felmérték a Mersich Máté halálával reájuk törő veszteség mértékét. Mint már említettük, halálának 5. évfordulóján, 1933-ban adta ki a Horvát Kulturális Egyesület verseinek első gyűjteményes kötetét; de később is rendszeresen megemlékeztek "kerek" évfordulóiról. Halálának 20. évfordulóján, 1948ban jelent meg Ignác Horvát tanulmánya, melyben Franjo Horvát és Mate MerSic-Miloradic, mint két kiváló horvát gondolkodó bemutatására vállalkozott. (Horvát 1948) Tíz évvel később Ignác Horvát ismét megemlékezett Mersich Máté jelentőségéről: e cikkének érdekessége, hogy illusztrációként Miloradic egy öregkori, máshol nem publikált fényképét közölte. (Horvát 1958) 1961-ben a szülőfalu, Frankenau szobrot állíttatott Mersich Máté emlékérealkotója nem kisebb művész, mint Ivan Mestrovic. A szobor talapzatának horvát és német nyelvű felirata Mersich Mátét a gradistyei horvát nép tanítójának, nagy költőjének és gondolkodójának nevezi. Az emlékmű nagy tömeg részvételével történt felavatásáról—melyen Stefan László eisenstadt-i megyéspüspök mondott ünnepi beszédet — lelkes cikkben számolt be Ignác Horvát. (Horvát 1962) Az évfordulók alkalmából — az alaposabb tanulmányok mellett — számos újságcikk is megjelent. Ezek számbavételére itt nem vállalkozhatunk, csupán azt említenénk meg, hogy 1978-ban, halálának 50. évfordulóján tucatnyinál több ausztriai német illetve horvát nyelvű lap emlékezett meg életművének jelentőségéről. 1989-ben pedig Zágrábban rangos nemzetközi tudományos konferenciát rendeztek Miloradic életművéről, melyen öt témakörben hangzottak el előadások, az irodalmár és a nyelvújító mellett a tudóst is vizsgálva. Mersich Máté jelentőségének lényegét sokan megkísérelték már megfogalmazni. Ehelyütt Stefan Zvonarich szavait idézzük: a burgenlandi horvátok számára Miloradic több, mint egy tudós polihisztor, számukra ő költő és tanár, költészetük megalapítója, nyelvük megújításának kezdeményezője. (Zvonaric 1967, 116.) E véleményhez csupán két rövid kiegészítést tennénk: Burgenland mai horvát neve, a "Gradisce" elnevezés is Miloradic-tól származik (Valentic 1973, 20.); "Hrvat u Gradiscu" című versét pedig himnuszként éneklik a gradistyei horvátok! (Vuk 1991,17-18.) Költészetének élő voltát jelzi továbbá az is, hogy többen ajánlottak verset emlékének. Anton Leopold például kettőt is, "Pjesnikov spomenik" illetve "Miloradiceva sanja" (Leopold 1962/a, 1962/b) címmel; de írt hozzá verset Stjepan Sulek (Sulek 1959) vagy Lajos Skrapic (Skrapic 1996) is. Úgy tűnik, alkotásai nemcsak horvát nyelven "érdekesek": az említett, 1978-ban Eisenstadt-ban kiadott kétnyelvű kötet mellett jelennek meg németre fordított versei folyóiratokban is, és tudunk angol nyelvre fordított költeményéről is. (Mersich 1989) Végezetül, de egyáltalán nem utolsósorban, leírhatjuk azt is: immár Kimlén is áll Mersich-emlékmű! Balázs András fafaragó-művész alkotását 1993 szeptemberében álKtották fel a horvátkimlei templom tövében; a nagy érdeklődéssel kísért avatóünnepség szónoka a neves Mersich-kutató Nikolaus Bencsics volt. A közelében lévő, a horvátok letelepedésének 450. évfordulójára állított emlékművön Miloradic-idézet olvasható, a helyi horvát énekkar, valamint a falu egyik 358