Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Dominkovits Péter: A Neuhold család tóközi birtoklásáról

birtokostól eltérően - pl. Bay, Hunkár, Kisfaludy, Iványos, Sáry családok - birtokait nem a szomszédok rovására elkövetett hatalmaskodásokkal, hanem árendálásokkal növelte. A szerzetesrendi javak II. József-kori szekularizációját követően hivatali pozícióját kihasználva a Vallásalap, s a Tanulmányi Alap gondozásába került bencés és cisztercita birtokokat bérelt. így 1790. ápr. 24-től 1796. ápr. 24-ig évi 4120 ft-ért árendálta a lébényi Szent Jakab apátság javait; Lebenyt, Baromház (Baromász) és Lickó (Liszkó) pusztákat, Barátföld telekterületet (diverticulum) és Magaspartot. Szentgály Józseffel, a Királyi Kamarai Adminisztráció győri kerületi képviselőjével kötött 10 pontos szerződés kihangsúlyozta; e birtokok minden allodiális, urbariális és ipari tevékenységből - itt a téglaégetésből - származó haszonvétele és jövedelme, ahogy a regálék és a fácános kert (phasianetum) is Neuhold János vagyonát gyarapítja. A 24 720 ft-ba kerülő 6 évi bérletből 23 345 ft 46 5/8 kr-t fizetett be az udvari tanácsos a Tanulmányi Alap pénztárába. A 1374 ft 13 3/8 kr-os tartozást 1798-tól hajtották be rajta. A bérlés idején Neuhold költséges életvitele miatt az egyik jól jövedelmező birtokrész, Baromház puszta átadására kényszerült. Batthyány József hercegprímásnak engedte át, aki ennek fejében eltekintett hitelezései visszakövetelésétől. 7 1796. máj. 21 -tői két Pozsony megyei, akkor a Vallásalaphoz tartozó település bérletére kötött szerződést a Helytartótanáccsal. A szentmártoni (pannonhalmi) bencés apátság volt birtokát, a kiváló határú csallóközi Dénesdet (Dienesdi, Sittem) évi 3601 Rft-ért, Csákányt, a volt ciszterci birtokot évi 3288 Rft-ért árendálta. Szűkszavú forrásaink nem szólnak Neuhold e birtokokon folytatott gazdálkodásáról, az onnan befolyt jövedelmekről. Csupán azt tudjuk, hogy a két település utáni 8796 Rf 140 kr-os bérleti hátralékot Neuhold János 75 éves korában, 1800 augusztusában bekövetkezett halála után özvegye Vischy Antónia kölcsönök felvételével rendezte. Neuhold János elhalálozását követően özvegye, Vischy Antónia élete végéig, 1807 januárjában 48 éves korában bekövetkezett haláláig vezette a sövényházi uradalmat, s kezelte annak jövedelmeit. Fiaik, Sándor és Károly csak ekkortól váltak e középbirtok tényleges uraivá. A két ifjú pályakezdése a megyei nemesifjak tipikus mozgástereit mutatja. Sándor a katonai hivatást választotta, Károlyt anyja ajánlására gr. Zichy Károly főispán 1804 októberében Győr vármegye tiszteletbeli jegyzőjévé nevezte ki. Mintha csak ezt a választást, a katonai és közigazgatási út választását szimbolizálná a következő eset: a Győrben és Sövényházán árverésre összeírt apai, anyai ingóságokból Károly 519 ft értékben igényesen válogatott bútorokat - közöttük két "Bibliotheka almáriumot"-, míg Sándor 2 szürke lovat, s jóval szegényesebb bútorzatot tartott meg. A tiszteletbeli jegyzővé kinevezett Neuhold Károly a megyekormányzatba bekapcsolódó nemesi értelmiségként a kis - és közgyűléseken rendszeresen részt vett. Gr. Zichy Károly 1808. júl. 25-i közgyűlésben táblabíróvá nevezte ki. ígéretesen induló hivatali pályája hamar megszakadt; 1810-től visszavonult a megyei igazgatástól. Hasonló volt e téren Sándor katonai pályafutása is, mely 1809-benérte el csúcsát. A június 14-i kismegyeri csatában a francia hadakkal szemben századoskapitányként a Vas megyei lovasezred 108