Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Dominkovits Péter: A Neuhold család tóközi birtoklásáról

győri lovasosztályának 2. lovasszázadát vezette. Bátorsága elismeréseként még ebben az évben a megyei táblabírói karba nyert kinevezést. Forrásaink közvetve utalnak visszavonulására, a magánszférák felé fordulására. Győr megye politikai életének ennek ellenére számottevő alakja maradhatott, hisz az 1825-1827. évi országgyűlés követeinek választá12 sakor az Ő neve is felmerült. A törvényhatósági pályát, Károly nagybácsi útját, Neuhold Sándor fia, sövényházi Neuhold Ernst folytatta. O is tiszteletbeli (becsületbeli) jegyzőként kezdte, majd 1827-ben gr. Zichy Ferraris Ferenc - Győr megye nem sokkal azelőtt beiktatott főispánja - apja érdemeire való tekintettel táblabíróvá nevezte ki. 18281832 között a Tó-Sziget-Csilizközi járás alszolgabírája volt. Ezt követően a már szinte családi tradíciónak mondható gyakorlatot folytatta; családjával, egészségével törődve 13 visszavonult a közélettől. E lépes megtételében talán döntő fontosságú lehetett az 1831. ápr. 24-én gr. Aichelburg Félix és gr. Esterházy Anna lányával, gr. Aichelburg Karolinával a győri székesegyházban kötött házassága is. Ernst a sövényházi uradalmat birtokló Neuholdok utolsó generációját képviseli. A birtok Sok más középbirtokos család levéltárához hasonlóan a Neuholdok uradalmai levéltára is elpusztult, talán már a birtok eladása után jelentős részben selejtezésre került. A leíró statisztika kiváló művelői, Vályi András és Fényes Elek munkáikban kiemelték az uradalom svájci gulyáját és merinó juhnyájat - ami Fényes szerint a Tóköz legnagyobb juhnyája is volt. A forrásfeltárás jelen szintjén az uradalomról egy 1812. évi, megyei tisztségviselők készítette leírást ismerünk, melynek részletesebb ismertetését egyaránt indokolja a Győr megyei nemesi gazdálkodás feltáratlansága, és a helyi, szűk, kis létszámú középbirtokos nemesség kedvezőtlen forrásadottsága is. Neuhold Károly és Sándor testvérek osztatlan birtoka (condominiuma), a sövényházi uradalom a Tóköz egyik legnagyobb falvából, a névadó Sövényházából, az ennek tőszomszédságában lévő Szapud és Szeme (Cseme) - Szarva pusztákból állt. Nyugatról Fehértótól, délről Kónytól és Enesétől, keletről Bezitől jó állapotban lévő határhalmok választották el. Északról a Mosón megyei Lebenytől a Rábca határolta. A megyei tisztségviselők a földeket általánosságban jó minőségűnek találták, és mind az uradalom, mind a paraszti communitas legelőjéről dícsérőleg írtak. A Rábca pusztító áradásairól - melyek az úrbéri 9 pont kérdéseire adott válaszokban is hangsúlyozottan szerepelnek - a birtok leírói is megemlékeznek, hisz ezek időlegesen nemcsak a rétek, legelők egy részét öntötték el, de az is többször előfordult, hogy a zöldár a lekaszált szénát is elpusztította. Az 1810. évi vármegyei mérnöki felmérés szerint az uradalom törzsét alkotó Sövényháza teljes területe 4725 5/16 hold 36 négyszögöl, melyen 51 11/32 jobbágy telek volt, s 83 házas zsellér család élt itt. Úrbéri szolgáltatásaikat az 1784. évi urbárium könnyítései alapján teljesí17 tették. Ekkor az úrbéres földek aránya Sövényházán közel 46 %-os volt, a pontos megoszlásukat az alábbi táblázat mutatja. 109