Zombori István (szerk.): A SZEGEDI ZSIDÓ POLGÁRSÁG EMLÉKEZETE (Szeged, 1990)

Apró Ferenc: Zsidó képzőművészek Szeged művelődéstörténetében (1901-1945)

honfitársait, sőt a külföldieket is. Ismeretes az a kép, melyet a vámos Henri Rousseau festett róla. Brummer évek alatt kinőtte Párizst, 1914ben New-Yorkban, a keleti 57. utcában nyitott műkereskedést. Az USA neves múzeumai és milliomosok voltak ügyfelei között. Anyagi erejére jellemző, hogy 1930-ban Londonban 141.750 dollárért szerzett meg aukción egy klasszikus görög szobrot, a Sebesült amazont. Műkereskedésében kiállította — többek között — Matisse, Brancusi, Maillol és a szintén zsidó származású Czóbel Béla műveit. Az első művész, aki széttörte a naturalista —

plein air —impresszionista festészet (grafika) kereteit, a fiatal Moholy-Nagy (Weis) László (1895 — 1946) volt, az avantgárd későbbi világnagysága. Bácsborsódon született, tíz éves korában került Szegedre, nyolc évig az állami főgimnázium tanulója volt. Érettségije (1913) után Pesten lett joghallgató. A Tanácsköztársaság bukása után visszajött Szegedre. Juhász Gyula és az aktivista szobrász Gergely Sándor pártfogolta. 1919 őszének kilátástalansága mindkét művészben azonos elhatározást szült: pályájukat külföldön folytatják. Elutazásuk előtt közös kiállítást rendeztek Gergelynek Zrínyi utcai műtermében. Juhász a Szeged és Vidéke október 31-i számában ezt írta: Meg kell állapítanunk, hogy ennyire európai értékű és jelentőségű művészet még eddig nem nyilatkozott meg városunkban, mint ami ebben a szerény szegedi atelierben most valósággal összezsúfolva van. A legtisztább és legkomolyabb mai művészi törekvések nagyszerűen bátor és erős eredményeit láthatja itt az ember, és akinek szíve és érzéke van magasrendű artisztikum iránt, kalapot emel ennyi művészi becsület, tehetség és bátorság előtt. A művész a Szegedi Napló szerint egynéhány festményt és sok rajzot állított ki. Az A Munka cikkéből tudjuk, hogy „a Szegeden készült portrék közül Móra Ferenc, Juhász Gyula és egy néger katona portréja sikerült kiválóan". Kétség kívül, Moholy-Nagy külföldön lett önálló utakat fölfedező, kísérletező, sokoldalú művészforradalmár, aki eljutott a festéktől a fényig. Ám a marsallbot már Szegeden is a tarsolyában volt, Juhász Gyula fölismerte páratlan tehetségét, kiállítása pedig — egyetlen hazai kiállítása! — mérföldkövet jelentett a szegedi művészettörténetében. Góth (Goldschmiedt) Imre (1893 — 1982) Szegeden született, a kegyes atyák oskolájában érettségizett. A Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, amikor behívták katonának. Első kiállítását — Bánszki Tamással és Devich Sándorral — 1920-ban rendezte a szegedi múzeumban. Juhász Gyula „határozott és komoly" talentumnak nevezte. Biztos kezű arcképfestő volt: e kiállításon szerepelt a költőről készített képe. 1920 őszén Berlinbe költözött. A következő évben kiállított Koncert c. festménye széles körben ismertté tette a nevét. Több tanulmányt festett meg egy