Zombori István (szerk.): A SZEGEDI ZSIDÓ POLGÁRSÁG EMLÉKEZETE (Szeged, 1990)

Apró Ferenc: Zsidó képzőművészek Szeged művelődéstörténetében (1901-1945)

Heilert rabul ejtette a Tisza vidéke, a napsütötte tápai táj, a színpompás népviselet, az ünneplőbe öltözött lányok és legények vasárnapi enyelgése. Köztük akart élni: földet vett Tápén, „a napfényes és termő Szomolyában" (Juhász), ahol saját tervei szerint építtetett műtermes házat. Tavasztól őszig itt tartózkodott, csak este jött be a városba „bolondkeréken", hogy duplacukros teáját elfogyassza az Európa szálló bohémasztalánál. Jobbágy Jenő, a szegedi születésű zsidó származású újságíró ezt írta róla: Magyar festő volt, ha százszor is zsidó; oly gyakran kérdeztem, nem érdekli-e a mi ügyünk? Zsidónak érezte magát, — szavai szerint — a kultúrközösség tagja akart maradni, de asszimilálódni a magyarságba... Heller a védelem tanúja lett volna a szegedi tisztikar forradalmasításával vádolt Tabódy Zsolt és Dettre Béla elleni bűnperben. Kihallgatására már nem kerülhetett sor. 1921. július 13-án késő délután tanyájáról a városba indult, amikor a Tisza-töltésen elébetoppant a végzete: fehértisztek megölték és a folyóba dobták. A jóbarát Juhász Gyula, aki a szegedi zsidó temetőben az utolsó istenhozzádot mondta piktorbarátjának, utalt Heller asszimilációs irányultságára: Tragédiád volt, hogy éppen az a szőke Tisza ringatott utoljára, amelyről annyit álmodozott ihletett lelked, és most ölére fogad a magyar rög is, amelynek lüktetése annyiszor visszadobbant a te művész szívedben. Móra a haláleset kapcsán írta A festő halála c. regényét (1922), amelyet 1930-ban Négy apának egy leánya címen adott ki. A zombori születésű Brummer József (1883 — 1947) ifjúságát már Szegeden töltötte. 1897-ben iratkozott be a Mars téri fa- és fémipari szakiskola agyagipari osztályába, majd 1899 és 1903 között az iparművészeti iskolában tanult. Nyugtalan, kereső-kutató, vibráló egyéniség volt. Szétnézett Münchenben (1903), Párizsban (1904), három nyáron a nagybányai festőiskolában tanult (1905 — 7). A Szegedi Képzőművészeti Egyesület 1907. évi tárlatán két szobrot (!) állított ki. A következő év elején Párizsba ment. Eleinte a legnagyobb nyomorban élt: esténként egy-egy színház előtt nyitogatta a fiakerek ajtaját, hátha kap néhány sou-t... Festeni Matisse-nál, szobrászatot Rodin-nél tanult. Igazi önmagát akkor találta meg, amikor a boulevard Raspail-en üzletet nyitott, melyben japán fametszeteket, a néger és óceáni művészet tárgyait árulta. 1911 tavaszán a pesti Művészházban Kelet művészete címmel nyílt kiállítás. Bölöni György ezt írja: A kiállításnak kétségtelenül Brummer József, Párizsban élő magyar szobrász gyűjteménye adja különösen vonzóerejét. A 11. századtól a 17. századig terjedő kínai festészet van húsz darab képpel képviselve itt, amelyeknek a gazdag párizsi Musée Guimet-ben sem találhatunk párjaira. Amikor már tehette, szívesen támogatta