Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)
Gilicze János: Návay Lajos politikai pályája
GILICZE JÁNOS Návay Lajos politikai pályája A Csanád megyében évszázadokon keresztül fontos szerepet játszó Návay család talán legkiemelkedőbb tagja, Návay Lajos, 1870. szeptember 19-én született Földeákon. Apja Návay Lajos, anyja báró Eötvös József 1848-as miniszternek a lánya, Ilona. Gyermekéveit az óföldeáki és a Gajdos pusztai kúriában töltötte. Középiskolai tanulmányait Szegeden a piarista gimnáziumban végezte, majd jogot hallgatott Budapesten és Berlinben. Államtudományi doktorrá 1891-ben avatták Budapesten. Az európai országokban tett utazásai után, 1892-ben Csanád vármegye szolgálatába állt, mint tiszteletbeli - fizetés nélküli - aljegyző. Tiszteletbeli főszolgabíróvá 1895-ben nevezték ki, mely beosztásában Földeák és Püspökiele községek ügyeit önállóan intézte. Kristóffy József megyei főjegyzőnek a nagylaki kerület országgyűlési képviselőjévé történt megválasztása után helyettes főjegyző, majd 1897-től megválasztott főjegyző. Ebben az időben belső meggyőződése és az otthonról hozott liberális szemlélete figyelmét az alföldi munkáskérdésre fordította. Szociálpolitikai törekvéseinek tárgya lett a mezőgazdasági munkás réteg, amelynek egyre romló életfeltételeivel több cikkben foglalkozott. Érdeklődéséről a következőket jegyezte be naplójába: „Körülményeimnél és hajlamaimnál fogva közvetlen érintkezésben állok a néppel. Az „alföldi munkás", a szobatudósok legújabb réme előttem nem ismeretlen, hanem nagyon is ismert alak. Előre bocsátom, hogy az ismeretség nem hogy elidegenített volna a szegény munkástól, sőt mennél jobban láthattam bele lelkületébe, annál nagyobb vonzalmat éreztem irányában. Én az alföldi parasztban minden müveletlensége dacára nem egy rendbontó elemet leltem, de igen is, sokszor, a durva kéreg alatt a nemes gondolatok és érzelmek gazdag forrására akadtam." Az agrárszocialista mozgalmakban kifejeződő munkáskérdés megoldására tett javaslataiban nem vallott radikális nézeteket. A forrongás leszerelésére elegendőnek ítélte a több munkaalkalmat, a jobb napszámot és a szociális körülmények javítását. Návay Lajost 1901 decemberében „egyhangú lelkesedéssel" Csanád vármegye alispánjává választották. Székfoglaló beszédében leszögezte: „Mint a vármegye alispánja pártpolitikát nem ismerek, és kötelességeim között nem ismerek olyant, mely arra késztethetne, hogy bármely politikai pártnak szolgálatot tegyek. Az én egyedüli politikám a megye javát szolgáló helyi politika lesz, mely kielégítését a bajok orvoslásában, a kulturális és közigazgatási élet szolgálatában, a közügyek szellemi és anyagi javainak emelésében keresi." A továbbiakban hangsúlyozta a reformok szükségességét, elsősorban a vármegyei közigazgatásban. Alispáni működése idején - programbeszédének megfelelően - igyekezett magát távol tartani a politikai csatározásoktól. Bizonyítékul álljon itt - pártszempontból ellenfelének - Justh Gyulának véleménye, aki az aradi Függetlenség című 43
