Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)
Gilicze János: Návay Lajos politikai pályája
újság szerkesztőjének írt levelében kelt a lap hasábjain támadott Návay védelmére: „Lapod negyedik számában Csanád megye jeles alispánja ellen tért adtál egy igaztalan, éppen nem tárgyilagos támadásnak. Návay egy nagy tehetségű férfiú, kinek, mint mindenkinek vannak ugyan hibái, de ezek kiváló, elvitathatatlanul nagy kvalitásai mellett elenyészően csekélyek. Kérlelhetetlen szigor minden mulasztással, minden visszaéléssel szemben, a politikai pártszempontok érvényesítésének kiküszöbölése a közigazgatásból, oly nagy érdemei Návaynak, hogy ezért őt hálás elismerés és nem gáncs illeti." Az 1905. január 26-ai választásokon Návay Lajost országgyűlési képviselővé választották alkotmány párti programmal. A választások után lemondott alispáni tisztségéről, és azt hitte, hogy a továbbiakban nem a vármegyegyűlés, hanem az országgyűlés lesz működésének színtere. Ehelyett azonban a közel egyéves „nemzeti ellenállás" megyei vezetése várt rá. Az alkotmányvédő küzdelmek után 1906ban ismét képviselő, sőt az összeülő új országgyűlés egyik alelnökévé választották meg. Az első év törvényalkotásai nem mindenben tükrözték személyes véleményét, de hozzászólásaiban és állásfoglalásaiban támogatta a koalíciós kormányt. 1909 februárjára már fokozatosan eltávolodott a koalíciótól, személy szerint pártvezérétől, Andrássytól, és „atyai jó barátjától", Justh Gyulától. Andrássy pluralitásos választójogi javaslatát kevésnek találta, katonai követeléseit nem tartotta időszerűnek és célravezetőnek, Justh-tal pedig a bankkérdésben került antagonisztikus ellentétbe. Még ebben a hónapban megvált alelnöki tisztétől. Az 1910-ben kiírt országgyűlési választásokon most már munkapárti színekben - ezrekre menő többséggel - lett Temesvár parlamenti képviselője. A Nemzeti Munkapártba való belépése nem okozott különösebb meglepetést politikai körökben. A 67-es alap és a nemzetiségi kérdésben a magyar szupremácia képviselete addig sem volt idegen számára. A végső lökést az adhatta meg neki, hogy az általa nagyon fontosnak tartott választójog reformját tartalmazta a pártprogram. Tisza Istvánnal szembeni fenntartásait Khuen és Lukács személyével igyekezett magában kompenzálni, és tőlük várta a választójogi reform megvalósítását és a munkapárt haladó liberális arculatának kialakítását. Návay Lajos új pártjában zökkenőmentesen folytatta politikai pályáját. A miniszterelnök Khuen Héderváry Károly bizalmasa lett. A pártvezetés és a parlamenti többség bizalmát bírva a képviselőház alelnöki posztját újból elfoglalhatta. Néhány hónap eltelte után azonban tapasztalhatta, hogy a munkapárttal is törököt fogott. Nyilvánvalóvá vált előtte, hogy várakozásával ellentétben a Tisza-csoport - noha egyenlőre még csak a háttérből - határozza meg a párt arculatát, azaz a választójogi reformról még csak szó sincs, és a véderő megszavazásának - amivel különben ő is egyetértett - van minden alárendelve. Az ellenzék a törvényjavaslattal szemben a vég nélküli obstrukció fegyveréhez nyúlt. Návay, mint alelnök, kezdettől fogva a békés kivárás taktikáját propagálta, ami véleménye szerint az ellenzék kifulladásához és tőle a közvélemény elfordulásához vezetne. Az erőszakot, a házszabályok megsértését nem tartotta célravezetőnek, viszont a Tisza-csoport az erőszakos fellépés mellett kardoskodott. Napirendre került Berzeviczy Albert házelnök leváltása. Előtérbe került Návay Lajos személye, aki Khuennak és Tiszának megígérte, 44
