Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

V. SZABÓ Gábor: Ahol a bronz terem... Előzetes jelentés a baks-temetőparti késő bronzkori lelőhelyen végzett fémkereső műszeres kutatásokról

MFMÉ - StudArch 12 (2011) 91-126 AHOL A BRONZ TEREM... ELŐZETES JELENTÉS A BAKS-TEMETÓPARTI KÉSŐ BRONZKORI LELŐHELYEN VÉGZETT FÉMKERESŐ MŰSZERES KUTATÁSOKRÓL V. SZABÓ Gábor A Csongrád megyei Baks-Temetőparton (1. kép 1) az elmúlt öt év során felfedezett két bronz- és egy aranykincs, valamint a szántásból összegyűjtött több mint 1600 bronztárgy a Kárpát-medencei késő bronzkor már-már mesés gazdagságú régészeti lelőhelyét tárja elénk. Az egykori település helyén gyűjthető kerámia és a fémkereső műszerrel fellelt bronztárgyak tanúbizonysága szerint a Gáva-kultúra eddig megismert Kárpát-medence keleti felének lelőhelyei közül a legintenzívebbek közé tartozik. Az elmúlt években terepbejárásokkal, szisztematikus fémkereső műszeres vizsgálatokkal és egy tervásatással is kutatott késő bronzkori település sok olyan adattal szolgál, amelyek a Gáva-kultúra időszakának egészére nézve új szempontokkal finomítják a korszak történetéről eddig alkotott képet.

1 A LELŐHELY F A Tisza jobb partján, a mártélyi holtággal átellenben, Bäks és Dóc községek közelében környezetéből szigetként emelkedik ki az a megközelítőleg 28 hektáros alapterületű, észak-déli irányú magaslat, amelyen a késő bronzkori település nyomai fellelhetők. A 700-800 méter hosszú és 300-700 méter széles terület keleti és nyugati oldalát hosszan elnyúló, 3-4 méter magas meredek part kíséri. A 82 83 méter (Bfm.) magasságú sziget északi peremét tagoltabb, de szintén meredek part övezi. A magaslat déli határvonala bizonytalanul határozható meg, mivel ezt a részt — a lelőhely egész szélességében követhető — egy 2-3 méter mélységű, újabb kori átvágás nagyrészt megsemmisítette. Az 1. katonai felmérés vonatkozó térképlapjain jól kirajzolódik a Tisza egykori árteréből kiemelkedő sziget, amelynek északi, magasabb térszínű csúcsán létesült a bronzkori település (1. kép 5). A sziget keleti partját a Tisza néhányszáz méterre folyó medre, nyugati oldalát pedig a folyó egy — a 18. századra lefűződött és feltöltődött — fattyúága, az ún. Kis-Tisza határolja. A szigetet így két oldalról is egy-egy mélyebb meder és egy több száz méter széles mocsaras, alacsonyabb (78-79 méter Bfm.), a szabályozások előtt feltehetően egész év során víz alatt álló térség vette körül. A kiváló termőtalajjal rendelkező és víz nem járta terület a 18. századtól bizonyíthatóan intenzív művelés alatt állt. Az 1960-as évektől kezdődően a mélyszántás mellett 60-70 cm mélységben talajlazítóval is átforgatták felszínét. A lelőhelyet Saliga László, a Móra Ferenc Múzeum munkatársa fedezte föl és járta be elsőként 1966-ban," majd ezt követően 1970-ben a JATE régészhallgatóinak diákköre juttatott innen leleteket a szegedi múzeum gyűjteményébe. 1995-ben Farkas Csilla gyűjtött újabb kerámiatöredékeket a Temetőparton, mivel a lelőhely topográfiai témájú szakdolgozatának területére esett.' Én 1995-től kezdve évi rendszerességgel jártam ki a lelőhelyre, 1 A buksi lelőhelyen végzett terepmunkák során nagyon sok segítséget kaptam Bende Líviától és Lőrinczy Gábortól. 2 Saliga László naplója: MFM RégAd 130-76 Itsz., 20. lelőhely 3 Farkas Csilla: Bäks község régészeti topográfiája és településtörténete. Egy etemi szakdolgozat kézirata. Szeged 1995. 91