Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 5. A fénykép mint műtárgy (Miskolc, 1988)

Sz. Kürti Katalin korreferátuma

Talán feltűnt valakinek az az ellentmondás, hogy 1862-re datáljuk a debreceni fényképezés kezdetét, de ott láttuk a kiállításon Mezey Lajos 1852-beli dagerrotipiáit. Nem akarunk idegen tolakkal dicsekedni és le kell szögezni, hogy nem valószínű Debrecenben a dagerrotipizálás, de Mezey Lajost"be akartuk csempészni" a debreceni fotótörténetbe, azzal az ürüggyel, hogy voltak debreceni kapcsolatai és valószínűleg első mestere Egeynek. Tettük ezt azzal a céllal is, hogy felvállajuk a kiszakadt kulturális területek közül Erdély fotótörténetének feltérképezését, a tárgyak gyűjtését. A "POTÓTÖRTÉNET-CSALÁDTÖRTÉNET" című kiállítás rendezésekor - Chochol Károly szavaival élve - a tárgyszeretettől hajtott fáradhatatlan kutatómunka eredményének öröme inspirált, és az a vágy, hogy a szerzett ismereteket mielőbb megossszuk másokkal. Ebből a célból magam vállaltam a kiállítás propagálását, illetve az eddigi /esetleg félkész/ eredmények közzétételét a Fotóművészet című szaklapban és a Debrecen című hetilapban. Jelentős eredményt hozott az utóbbi: az immár 13 folytatást elért "A debreceni fényképezés történetéből" sorozat hatására három fényképész leszármazottja jelentkezett, akik értkes fotó- és dokumentumanyagot adtak át. Ezek kívül még tíz jelentős debreceni családra vonatkozóan kapott múzeumunk ajándékba 150 darab jelentős fényképet, albumot

1 cikkeket, s eddig csak említésből ismert fényképészek fotóit. A Déri Múzeum fentebb ismertetett munkájában, mint a csépben a tenger tükröződik a magyar múzeumokban lévő fotótörténeti gyűjtemények helyzete, gondja. Ezért engedjék meg, hogy pár pontba szedve beszéljek közös feladatainkról; 1. A Déri Múzeumban nem lesz a közeljövőben mód arra, hogy - a miskolcihoz hasonló - önálló gyűjtemény létrejöjjön, /hely, státuszhiány az oka/, de törekednünk kell az áttekintésre, az utalókartonok egyhelyre gyűjtésére, az azonos nyil-