Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

sorjázik bele a szakajtóban gömbölyített hat kenyér és a cipó. És amikor Édesanyám hozza a zsétárban a tejet, a cipócska - ahányan vagyunk - elosztva az asztalon párolog. Meleg cipó és friss habos tej, menynyei étek, már nem lesz benne többé részem. Édesanya nélkül megismételni nem lehet. Sohasem lesz már cipócska, vajas lángos, krumplis kalács és mákos bobájka. Édesanyám kedveskedett azzal, amit szerettem. Áldott legyen az Ő - és minden Édesanya - emléke. A három völgy: Szuha-völgy, Turóc-völgy, Csermosnya-völgy A három völgy közül a Szuha-völgy tartozik Magyarországhoz, a Turóc és a Csermosnya völgye és lakossága a trianoni döntés következtében Csehszlovákiához került. A korábbi szoros kapcsolat a magyarországi és az elcsatolt részek között meglazult. Az a néhány év, ameddig a Felvidék visszakerült, a háború évei voltak, s a gazdasági és társadalmi kapcsolatok rendezésében és felújításában lényeges változást nem eredményezett. A második világháború után az odaáti magyarok zaklatása, a korlátozott utazási lehetőség évtizedekig meghatározta a gömöri magyarság helyzetét és kapcsolatát. A termelőszövetkezetek létrehozása mindkét oldalon a gazdasági életben is változást eredményezett. Az eltérően alakuló életmód következtében jelentősen változott a táplálkozással összefüggő alapanyag is. Az egyéni gazdálkodás korlátozása, a piaci, bolti vásárlásra való kényszerülés döntően befolyásolta az egész táplálkozási kultúrát. Ennek a változásnak a folyamatát jelen munkánkban részleteiben nem vizsgáljuk. Az adatközlők emlékezete nyomán a századfordulótól kezdődően az 1950-es évekig terjedő időszakokra irányítottuk a figyelmet. Az alábbiakban a három völgy egykori gazdálkodásáról nyújtunk áttekintést. A földmüvelésre és állattenyésztésre vonatkozó adatok a táplálkozási nyersanyag „készlethez" adnak fontos támpontokat. A Szuha-völgyben a Szuha-patak mentén három jelentős, egymás közelségében fekvő községben, Szuhafőn, Zádorfalván és Alsószuhán folytattam néprajzi megfigyeléseket. A határszéli Szuhafőről társadalomnéprajzi szempontból tanulságos tanulmányt írt Lajos Árpád. A nemesek és a „nemtelenek" táplálkozására, az étkezési szokásaira is kitér. Utal arra, hogy a község határában mind a szemes termények, mind a kapásnövények jól megteremnek, földmüvelésre és állattenyésztésre egyaránt alkalmas.

1 Magyarország geographiai szótára (1851) szerint Szuhafő „szántófölde hegyes, mégis jó munkálat mellett a tiszta búzát is megtermi, a keresztül utazó az egész határt silánynak gyanítja, mivel sokan parlagon hevertetik; rétje jó és sok takarmányt ad, de sokszor a helységen keresztül vonuló patakocska által beiszapoltatik; legelője sok s középszerű".

2 A földművelésre, állattenyésztésre és kertkultúrára vonatkozóan jól tájékoztatást nyújtanak a statisztikai adatok: 1 Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn. Miskolc, 1979. 11. 2 Fényes Elek: Magyarország GeogTaphiai szótára, III. Pest, 1851. 165.