Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

Ev Szántó Ken Szóló Rét Legelő Erdő 1895 749 35 24 122 238 1067 1913 749 38 19 122 239 1067 1935 824 39 20 142 249 1364 1962 690 39 19 138 321 1462 1966 554 39 19 139 394 1535 1985 1911 1935 1942 1962 1966 Ló 103 117 93 87 30 11 Sertés 297 308 249 211 191 186 Juh 820 359 741 1187 1418 Szarvasmarha 239 221 212 437 128 167 Pintér István vizsgálata nyomán ismert, hogy Szuhafőn a múlt század végén a mezőgazdasági terület 64%-a volt szántó, s csak 5%-a szőlő és gyümölcsös. Jelentősnek tekinthető azonban a rét és a legelő.

3 Nyilvánvalóan ezzel függ össze a táplálkozásban szerepet játszó sertés-, juh- és szarvasmarha-állomány, melyben a juh mindig domináns volt. A Szuha-völgy ősi nemesi faluja Zádorfalva. A lakosság szinte teljes egészében földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. Fényes szótára (1851) szerint: „A lakosság száma 613-ra megy, ezek közül réf., férfi 294, nő 289, rom. kath. férfi 8, asszony 17, evang. férfi 3, asszony 2, mind magyarok. A közbirtok áll 25 2/8 majorsági telekből és 336 hold erdőből; lakja a helységet 18 zsellér, van a helység mellett lefolyó patakocskán 2 vízimalma, partos szántófölde tiszte búzát, gabonát s egyebeket bőven terem, rétje sok és jó szénát ad, olykor a rajta keresztülfolyó patak elönti". Egy évszázaddal később sokan felhagytak a földműveléssel és az állattenyésztéssel és az ipari tevékenység felé fordultak.

5 A földmüvelésre és állattenyésztésre vonatkozó adatok 1895-től a következők: Év Szántó Ken Szőlő Rét Legelő Erdő 1895 1262 42 204 304 494 1913 1394 40 1 195 177 488 1935 1394 40 194 182 486 1962 1035 69 21 152 538 466 1966 1038 69 22 136 538 475 1895 1911 1935 1942 1962 i 966 Ló 128 174 163 127 30 21 Sertés 458 295 413 331 380 384 Juh 1469 1330 160 724 959 1201 Szarvasmarha 288 256 249 321 156 165 Zádorfalván nagyobb volt a mezőgazdasági terület, mint az erdő. A határ háromnegyed része müvelés alatt állott. Magas volt a sertés- és a juhállomány.

6 Jelentős volt a szarvasmarha-tartás is. Mindezeknek fontos szerepük volt a táplálkozási kultúrában. A harmadik Szuha-völgyi település, Alsószuha a 12. század végén már jelentős falu volt. A török uralom nyomán a 16-17. század fordulóján szinte teljesen néptelen. A hódoltság után a települést kuriális nemesek kapták. A nemesi öntudat az utóbbi egy-két évtizedig erősen rányomta bélyegét a falu lakosságának magatartására.

7 Az 1895-ös felmérés szerint a falu határának 57%-a volt mezőgazdasági 3 Pintér István: Dél-Gömör településnéprajza. Debrecen, 1986. 91. 4 Fényes i. m. 318. 5 Dobrossy István-Fügedi Márta: Termelés és életmód. Debrecen, 1983. 49. 6 Pintéri. m. 87., 94. 7 lia Bálint: Gömör megye, II. Budapest, 1944. 50.