Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

iskolatípusban, felhíván a figyelmet a tankönyv-kiadásra és a Magyar Tudományos Akadémia felelősségére (KN. 1881—84. XII. 70—73.). 1883. május l-jén tárgyalta a Képviselőház a csendőrség ügyét, amelyet Herman Ottó világnézeti és személyes tapasztalatai miatt sem fogadott el [42], A Bach-korszak zsandárságával vetette össze a tervezett csendőrséget: „Én kijelentem, hogy én a zsandárságnak, a zsandár intézménynek centralisticus jellegénél fogva semmi alakban barátja nem vagyok." Véleménye szerint nem fogja megoldani feladatát, a közbiztonságot (KN. 1881—84. XII. 299—301.). Még ugyanezen hónap végén (44. beszéd. 1883. május 25. KN. 1881—84. XII. 500.) az Alföld belvíz és árvízmentesítését, a Tisza partjának rendezését, Szeged város idevonatkozó érdekeit tette szóvá vitát kezdvén Mocsáry Lajos képviselőtársával. Október 10-én a horvátországi zavargásokat, elsősorban annak hátterét és okait tette szóvá [46], erről a II. fejezetben szólok majd részletesebben (KN. 1881—84. XIII. 95—97.). A parlamenti ülésszak utolsó szűk jó félévében Herman Ottó különösen nagy aktivitást fejtett ki. A szöveggyűjteményben 1883. november végétől 1884. májusáig 25 beszédéből közlünk részleteket. Az időszakban elmondott beszédei ugyancsak széles érdeklődést tükröznek. November 22-én egyik fontosnak vélt témáját vette ismét elő, nevezetesen a keresztények és izraeliták közötti házasság és a külföldön kötött polgári házasság elismerésének kérdéskörét [46] „... azon gyermekek, a kik egy külföldön kötött polgári házasságból származván, Magyarországon törvényen kívül állanak." Szóvá tette egyes egyházak militáns voltát, a papi cölibátust, az állam és egyházak viszonyának rendezését és a más vallásúak közötti házasságkötés jogi és vallási problémáit. Érdekes a fejtegetése azokról a vádakról, amelyeket igen gyakran az őt idevonatkozó véleményének kifejtéséért érték. Vitát folytatott beszédében Istóczy Győző képviselővel annak, szerinte keresztényieden, de keresztényinek hirdetett állásfoglalásával (KN. 1881—84. XIII. 194—199.). Egy nappal később, tehát november 23-án folytatta a vitát említett képviselőtársával, amikoris személyes megtámadtatása jogán kapott szót [47]. Tekintettel arra, hogy e beszéd teljesen személyes vonatkozású, annak méltatására a tanulmány II. fejezetcsoportjában kívánok foglalkozni. December 13-án a Függetlenség c. lap körül kialakult vádaskodásra felelt Herman Ottó [48]. Ebben az időben ő vette át a lap szerkesztését. Almássy Sándor képviselő szóvá tette, hogy kifogásolható a lapban meghirdetett gyűjtés a „hatvan utcai áldozat vagyis Schwarz nevű elesett jogász édes anyja javára." Beszédében ezt az ügyet kívánta tisztázni a Ház előtt (KN. 1881—84. XIII. 448.). Mint már eddigi megnyilatkozásaiból is tudjuk, hogy Herman Ottó előszeretettel képviselte városát, Szeged ügyében minden adódó alkalommal szívesen szólt. Ennek kapcsán jutott el a Tisza völgyének rendezéséhez, s az Alföld belvízmentesítésének témáihoz is. Ez utóbbiakról is számos alkalommal beszélt. így volt ez 1884. január 16-án is, amikor interpellácót nyújtott be a közmunka és közlekedési miniszterhez a szegedi árvízvédelmi társulat ügyében [49] amely, a kormányzat hibájából jutott súlyos anyagi helyzetbe, s amely ellen végrehajtást rendeltek el (KN. 1881—84. XIV. 55—56.). Két nappal később, január 18-án és 19-én ismét foglalkozott az előbbi témával, pontosabban a Tisza hajózhatóságával és a folyók rendezésével. Megdöbbentő információkat találunk beszédében az Alföld közlekedési viszonyairól: „... a ki Szegedről Szentesre gőzhajón, tehát a világ legolcsóbb közlekedési útján akar menni és hétfőn a hajót elmulasztja, csütörtökön