Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

látogathatja meg a szomszéd várost. Félegyházától Csongrádon keresztül, leszámítva a kompokat, kő-úton nem mehet. A kutatás azt mutatta, hogy Csongrád megyének összesen 2, mondd két kilométer kőútja van." Utalt arra, hogy más megyékben átlag 180 és 300 km-es kiépített úthálózat található. A hajózás jobb megszervezését, a gátak rendbentartását és a már többször szóbahozott Hydrographiai Intézet létrehozását is szorgalmazta (KN. 1881—84. XIV. 86—87, 101.). 1884. január 22-én három gazdasági vonatkozású ügyet vetett fel a parlamentben. Rövid megjegyzésében a magyaróvári mezőgazdasági akadémia német tannyelvét kifogásolta [50] (KN. 1881—84. XIV. 147), majd ugyanezen a napon a lóverseny intézményének szerinte ellentmondó ügyeit tette szóvá. Az intézmény fenntartásának szükségességét hangoztatta, de megszüntetendőnek ítélte a fogadás, a totalizatőr intézményét (KN. 1881—84. XrV. 153—154.). Harmadik felszólalásában Tokaj-hegyalja védelmében a Borsod megyei Szendrőbe telepített filoxéra állomás haszontalanságát fejtegette. A szendrői kísérleti állomás jó távol esik Hegyaljától, egyébként is minden járművel nehezen megközelíthető, mások a talaj adottságai és mások a termesztett szőlőfajták is. Illetőleg ami a legfontosabb, a felsőborsodi településre nem is jellemző a szőlőmonokultúra. Megemlítette, hogy személyesen felkereste a szóvá tett kísérleti állomást, s ott teljesen szakszerűtlen tevékenységgel találkozott (KN. 1881—84. XIV. 158— 160.). 1884. január utolsó hetében még négyszer beszélt, 23-án a vallásszabadságról és a lelkiismereti szabadságról fejtette ki nézetét [52]. Ez esetben is — úgy tűnik — egyik képviselőtársa, ez esetben Irányi Dániel beszéde váltotta ki megszólalását. Ezek a spontán megszólalásai egy nagy tanulságot sejtetnek: bármikor képes volt formásán és tartalmasán megszólalni; ezek a beszédei még inkább alátámasztják széleskörű tájékozottságát, illetőleg kiváló politikusi adottságait. Fejtegetéséből érdemes idézni egy érdekes megjegyzést. „Én e tekintetben a tételt akként állítom fel, hogy igenis az államnak és társadalomnak joga van minden felekezethez azt a kérdést intézni: mutasd meg, hogy a te tantételeid nem ütköznek-e a kötelező emberszeretetbe, az általánosan kötelező emberszeretetbe és, hogy nem képeznek-e gátat az igazi polgári és emberi kötelességek teljesítésére, még pedig a szabadság értelmében" (KN. 1881—84. XIV. 168—169.). Még ugyancsak január 23-án — már feltehetően erre előre tervezetten — a kolozsvári egyetem és más tudományos intézmények helyzetét tárta a kormány és a tisztelt ház elé [53]. Felhívta a figyelmet a folyamatos fejlesztésre, a tanszékek jobb felszerelésére, az előadótermek hiányára, a tanárok felkészültségére és munkalehetőségeire. Ez utóbbiakat így jellemezte: , A tanárok inkább administratorok, mint tanárként működnek, mert ezzel a felszereléssel valósággal komoly, beható, kitartó munkálkodás egyáltalában lehetetlen." Kifogásolta a fővárosi és a vidéki városokban működő egyetemek egyenlőtlen támogatását is (KN. 1881—84. XTV. 114—176.). Másnap, tehát január 24-én ismét két alkalommal kért szót [54], s az írástudatlanság hatalmas arányait vetette a kulturális kormányzat és a miniszterelnök szemére (KN. 1881—84. XTV. 185.), illetőleg a magyar néprajzi gyűjtemény fejlesztését ajánlotta [56] a kormánynak (KN. 1881—84. XTV. 191—192.). 1884. január 31-én — folytatta korábbi érveléseit — a zsidóságról, a vegyes házasságokról [56]. Ekként támadta a törvényjavaslatot benyújtó miniszterelnököt: „Mert bármint kerülje is a szót, vagy a ráutalást a miniszterelnök úr, mikor törvényjavaslatát