Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

tilalmakról, pl. az éneklő madarak védelméről, a kártékonynak minősített állatok irtásáról, illetőleg a vadászati tilalmas idők pontos meghatározásáról (1883. február 8. KN. 1881—84. X. 48—49. lásd még 68—69.). 1883. február 20-án — hasonlóképpen mint szinte minden év költségvetése kapcsán — ismételten felvetette a filoxéra-vész helyzetét konkréten most a Filoxéra Bizottság tevékenységét [35]. A kormány nem fogadta meg a szakemberből álló bizottság (Wartha Vincze, Thán Károly és Herman Ottó) tanácsait. Nem tartotta célszerűnek a hirtelen felkészített, leginkább tanárokból álló és beláthatatlan nagy területeket kapó vizsgálók munkájának hatékonyságával, a szénkénegezés célszerűtlen felhasználását (KN. 1881—84. X. 174—184.). 1883. márciusálím, illetőleg áprilisában négy alkalommal foglalkozott a középiskolai oktatás különböző problémáival, pl. a gimnáziumok és a reáliskolákkal kapcsolatban benyújtott törvényjavaslat kapcsán [36]. Alaptézise a „magyar államiság és a magyar nemzetiség" biztosítása volt. A tövényjavaslatot nem fogadta el annak centralizáltsága miatt; dicsérte a reáliskolákat a matematika és a természettudományok oktatásának nagyobb aránya miatt, a kötelező elemi iskolákból való továbbtanulást szorgalmazta és aránytalannak tartotta a klasszikus nyelvek (görög és latin) erőteljes oktatását a gimnáziumokban (1883. március 5. KN. 1881—84. X. 305—312.). Itt kifejtett téziseit erősítette meg március 17-én (KN. 1881—184. XI. 215 skk.). Széleskörű tájékozottságára és érdeklődésére utal április 2-án elmondott beszéde [37], amelyben szóvá tette, hogy a magyar naptárszerkesztők a tridenti zsinat határozatát nem hajtották végre, s elfelejtették kitűzni ez évben a Gyümölcsoltó Boldogasszony napját (KN. 1881—84. XI. 252—253.). Április elején kétszer is kért szót; először a közoktatás ügyével, később pedig a nyelvoktatás néhány vonatkozásával foglalkozott [38]. Azt állította, hogy a nyelvoktatás, talán még inkább az állami oktatás nyelve a beterjesztett törvényjavaslat ötletéből „megszűnt iskolai ügy lenni, megszűnt pedagógiai didacticai ügy lenni és határozottan politikai színt öltött". Arra próbált megoldást találni, hogyan oldható meg az a dilemma, hogy az oktatás nyelve legyen a magyar, s mégsem szenvedjenek csorbát a nemzetiségek idevonatkozó jogai sem. Ennek kapcsán ismét kifejtette, hogy a holt nyelvek helyett az olyan nyelveket tanítsák „amelyeknek az életben hasznuk van". Azt hangoztatta, hogy „az állam nyelve lehet általánosan kötelező tannyelv", s a nemzetiségek vezethessék be nyelvük oktatását is" kötelezően. A beszéd másik részében az erdélyi szászok helyzetét tette szóvá, érintvén azok lojalitását a császársághoz, a már említett Schul verein kiadványainak sovinizmusát. Hivatkozott a Kronstdter Zeitung 1870. évi 9. számában megjelent vezércikkre, mely szerint az erdélyi szászság „az Árpád-kori magyar királyok alatt virágzottak és a Habsburg-lotaringiai dinasztiák alatt bekövetkezett a hanyatlás" (KN. 1881— 84. XI. 336—340.). Néhány nappal később újabb beszédben foglalkozott az iskolai oktatás, közöttük a felekezeti oktatás helyzetével és problémáival. Itt fejtette ki az egyházakhoz fűződő személyes kapcsolatát, az iskolák autonómiájának és a nemzeti oktatás fejlesztésének fontosságát, illetőleg az önálló magyar államiság igényét (1883. április 10. KN. 1881—84. XII. 8—12.). Április 13-án a főiskolai tanárképzéssel kapcsolatban fejtette ki véleményét [39], kiemelve a tanárok felkészültségének fontosságát mindennemű