Erdész Sándor: A hegyaljai szőlőmunkások szüreti népszokásai (Múzeumi Füzetek 7. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1957)

pásztorok a szőlőhegyekről fújták az lid őt; reggel 7 órakor, délben és este 6 órakor dudáltak. A felszabadulás előtt kb. 10—15 ówel a duda helyett már kelepelőt is használtaik az idő jelzésére. Ma már időjelzésre nincs szükség, s a kelepelés csak a madárriogatást szolgálja. Az ügyes szőlőpásztor pásztorrigmusokat ver ki a kelepelővel. Egész Hegyalján különböző változatokban ismeretes a következő pásztorrigmus: Verebet fogtam megpatkoltam Fogtam, fogtam megpatkoltam Szőlőfára felaggattam Verebet fogtam, verebet fogtam. (Mád). Eléggé ismert a következő két rigmus is : Most most mosogattam most, Szép kislány is eljött hozzám Megnézte hogy hogy Mosogattam most most most. (Tállya). Sári néni trotty Mosogatott most Rézlakat van a ján Nem adhatok most. (Erdőbénye). A szőlőpásztort csak őrzési időre fogadták, néhány uradalomban ezt a tisztséget is — mivel más dolga nemigen akadt — a vincellér látta el. Nős embert pásztornak nem szívesen alkalmazlak, attól féltek, hogy a feleségének hazahordja a szőlőt, 2. Szüret a nagybirtokokon. A szőlőhegyek zárlata idején a várható terméseredménytői függően készülődtek a szüretre. Ilyenkor kitisztították, kénezték az edényeket. A szőlőmunkások toborzása a vincellér feladata volt, ki szükség: esetén —• ha munkaerőben hiány mutatkozott — a munkások lakására már kora hajnalban bezörgetett. A helyi munkásokban jobban megbíztak, mivel képzettségüket ismerték. Más községekből, vagy távolabbi vidékekről {pl. Mezőkövesdről) csak akkor fogadtak fel munkásokat, ha helyből nem került ki elég munkáskéz. Ilyenkor a vincellérek már éjifél után kiálltak az országútra, úgy fogadták az érkező munkásokat, kik természetesen mindenkor a magasabb napszámibért fizetőkhöz szegődtek el. 'Egyedül a szüret volt az az időszak, amelyhen a szőlőibirtokosok és a szőlőmunkások közötti ellentmondások látszólag eltünedeztek. Ha vége jó, minden jó — közmondás szemelőtt tartásával a földbirtokosok igyekeztek a szüretet emlékezetessé tenni. A hegyaljai szüret az aszuterrnelés óta általában október '28-án ; Simon — Júda napján kezdődött, melytől ritka esetben tértek el. Egyházi vonatkozásben is Simont és Júdát Tokajhegyalja legfőbb védőszentjeinek tartották.

3 Ezt a napot egész Tokajhegyalján, mint a szüret kezdőnapját ünnepelték. Simon— Júda napjára mindenünnen nagyszámmal özönlöttek Hegyaljára a szőlőbirtokosok vendégei és a jó keresetre számító cigány zenészek. A szüret kezdetét a múlt századiban sokhelyütt fegyveres mozsárágyúlövésekkel, a század elején viharágyúdörrenéssel jelezték. A szőlőtermelés nem mindenkor fizetődik ki, gyakran több év eltelik eredményes szüret nélkül. Erről szól a következő történet: Radnóthy Mátyás, a tállyai lutheránus pap, egyébként Kossuth Lajos keresztelő papja, akkor éppúgy kiment szüretelni nagy furmányos szekerekkel, kádakkal és vendégekkel, mikor termését elvitte a fagy s nem lett több szőlője, mint amennyit délután megettek; azóta mondják Tálylyán: „megadta a módját, mint a lutheránus pap a szüretnek". 6 Egy másik hegyaljai közmondás azt mondja, hogy: Aki szőlőt termel, annak két zsebe legyen. Ez arra figyelmeztet, hogy a szőlő két zsebet is megtömhet pénzzel, de mind a kettőt ki is ürítheti.

7 Jó termés esetén különösen az első nap bő f r ü s t ö k-kel és ebéddel illett ellátni a munkásokat. A kötözés a múlt század végén még itt is ismeretes volt; a szüret alkalmával a szőlőbe elsőízfoen kiérkezett földesúr karjára szőlőlevelet és néhány szőlőbogyót tűztek (Tállya), vagy az utat kötötték át előtte (Hercegkút). Az első napon nemcsak a szőlőmunkások vettek részt a szüreten, hanem jelképesen egy-két kosárravalót