Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Sasvári László: Ortodoxok és görög katolikusok együttélése Észak-Magyarországon a 18–19. században
tos jelentése. 2 Így a tokaji görögök történetét kutatva, foglalkoznunk kellett a rácok tiszántúli történetével is disszertációnkban. 3 A szerbek hazánkba vándorlásuk során — még az 1690-es „nagy beköltözés" előtt — eljutottak Debrecen vidékére is. Ugyanis 1433-ban Brankovics György fejedelem Belgrádot és környékét átengedte Zsigmond császárnak, megkapta cserébe Tokajt, Hajdúböszörményt, Debrecent stb. S vajon költöztetett-e Brankovics birtokaira szerb nemzetiségű jobbágyokat és hivatalnokokat? A 16. századból maradtak fenn olyan adatok, amelyek erre engednek következtetni. Egyes falvaknak Zsigmond kiváltságokat adományozott: „Isteomnes fide mediante fatentur se neque ex frumento neque ex hordeo neque ex avena solvisse nonam et decimam at fulcunt nam suam libertatém litteris privilegialibus Sigismundi Caesaris" — olvashatjuk az 1565-ös tokaji váruradalmi urbáriumban Varjas, Pród és Dorog — Hajdúdorog — falvak lakóiról. (Magyarul: „Ők hitelt érdemlően mondják, hogy gabonából, árpából, zabból nem fizetnek sem kilencedet, sem tizedet, ugyanis mentességüket Zsigmond császár kiváltságlevelével bizonyítják".) Az említett falvak lakóit — s ehhez hozzávehető Vid, a mai Hajdúvid is — az összeírások több ízben is rácnak mondják. Az alábbiakat olvashatjuk a tokaji váruradalom 1581-es urbáriumában: 1. „Dorog integra, qum inhabitant Rasciani" („Dorog egészbirtok, amelyet rácok laknak.") 2. „Warias integra. Rasciani Turcis subiecti... Decimas et nonas nullás solvunt." („Varjas egészbirtok. A rácok meghódoltak a töröknek... Tizedet és kilencedet semmit sem fizetnek.") 3. „Wyd portio. Rasciani." („Vid részbirtok. Rácok.") Más összeírások ugyanakkor említést tesznek Hajdúböszörmény — akkor Rácböszörmény — rác lakóiról, és álljon még itt egy későbbi adat 1702-ből a hajdúdorogiakra vonatkozóan: „Incolae sunt triplicis nationis, nimirum Rasciani, Valachi et Graeci, omnes sub uni sacerdote, Graeci ritus, Graecam religionem profitentes". 4 („A lakosság három nemzetből van, nevezetesen rácból, vlachból és görögből, egy pap alatt, aki görög rítusú, a görög vallást követik".) Felvetődik, hogy a rác elnevezés vallási hovatartozás megjelölésére szolgál. 5 Ez teljesen kézenfekvőnek is látszik, hisz e tájon ekkor többségében délszláv nemzetiségű hívei lehettek az ortodoxiának, s csak később, az ukrán elem beköltözésének a növekedésével szorította ki az orosz szó a rác szót vallás jelölő funkciójából. Számolnunk kell a vallásváltással is, mert az ukránok térhódításával az unió megerősödött. Gondolunk itt arra, hogy az ukrán papság egy része 1646-ban elfogadta a katolikus egyházzal az uniót, és így megalakult a görög katolikus egyház. Hogy a rác szó mikor jelent népet, azt a szövegösszefüggésekből kell kikövetkeztetnünk. Az előbbiekben idézett 1702-es adat esetében etnikumot jelöl, a szerb szóval is fordíthatnánk (a vlachot pedig a román szóval!). Egyben ez az adat figyelmeztet bennünket arra, hogy a szerb és a görög sokszor együtt jelenik meg, s feltehető, hogy a tokaji váruradalom falvaiból történt a rác, azaz szerb lakosok köréből is beköltözés Tokajba. A tokaji görög szertartású egyházra az első adatunk az 1663. évből való. Egy 1644-ben Lembergben nyomtatott könyvben egyházi szláv nyelvű bejegyzés 2 A kérdést összefoglalja: MÓDY György 1980. 143—144. 3 SASVÁRI László 1976. 4 SASVÁRI László 1977a. 103—104. 5 SASVÁRI László 1977c. 22—25. 148
