A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig

a belső gazdasági problémák megoldására az új pénzt, a Nova Monetát. Ez azonban a Mátyás óta általános 8 lat ezüsttartalom helyett csak 4 latos, ezért is nevezték Cuprea Monetának, azaz rézpénznek, ugyanis a 75%-a réz volt. Eközben régi pénzverdéket állítottak vissza (Kassa, Buda, Szeben), továbbá újakat hoztak létre (Visegrád), valamint magánszemélyek is verhettek Nova Monetát. Emellett pedig szokatlan módon engedélyezték a külföldi pénzek behozatalát és forgalmát az országban, sőt II. Lajos 1523. évi V. decretuma még elrendelte, hogy a régi pénzeket sem szabad kivinni az országból, hanem azokat is be kell váltani újra. Kezdetben felélénkült a sok pénztől a gazdaság, ugyanis a rendeletek rövid ideig megnövelték a bevételeket, de a Nova Moneta 1524-re teljesen elveszti értékét, ezért senki sem akarta régi pénzét beváltani az újra, így végül az 1525. évi hatvani országgyűlés elrendelte az új pénz veretesének megszüntetését. Az 1526. évi 3. te. szerint pedig már 3 új dénár 1 régivel ért fel, mindez a rézpénz forgalmát kívánta visszaszorítani. Az 1510-től induló pénzügyi válság és a Nova Moneta bevezetése miatt a főurak tezaurálni kezdtek, fokozatosan hatalmas nemesfém-vagyonokat halmozhattak fel. Ebben tehát hasznukra vált az új pénz, hiszen azzal fizettek, a régit pedig visszatartották. A mohácsi csatavesztés ebben a rossz gazdasági hangulatban érte az országot. Az 1526-ot követő 14 esztendős kettős királyság tovább mélyítette az ország politikai válságát, amit bonyolított még a gazdaság előbb felvázolt nehéz helyzete. Az anarchikus időszakban a főurak rájöttek, hogy tezaurált vagyonukat még tovább kamatoztathatják. Kis befektetéssel a nagy haszon reményében ezért kezdtek a kettős királyság évei alatt illegálisan rossz minőségű pénzt veretni. Ezen hamis pénzeket a hatalmuknál fogva könnyedén terjeszthették birtokaikon, az anarchia miatt pedig ezért nem tudták őket felelősségre vonni. Főúri pénzh amisítás A politikai és gazdasági zűrzavar tehát jó táptalajt nyújtott a hatalmaskodás ezen formájához. Központi hatalom híján lényegében ellenőrizhetetlenné váltak a legnagyobb főurak, akik nagy haszonnal űzhették hamis mesterségüket, ha pedig gyanúba keveredtek, vagy uralkodójuk kezdte megszorítani őket, akkor bármikor átallhattak a másik királyhoz. A főurak azonban igyekeztek uralkodójuk hatalma alól kibújva, önállóan, saját, a királyi székhelyektől távol eső birtokaikon hamisítani, aminek jó rejtekhelyet adtak a Felvidék várai. A pénzverés annak ellenére, hogy nem volt kizárólagos királyi jog, mégis a pénzhamisítás a hűtlenség esetei közé tartozott: „Továbbá, a hamis pénzek készítői, vagy aki ily pénzt tudva és nyilván nagy mennyiségben hoz forgalomba" - hűtlenséget követ el, ami fej- és jószágvesztéssel büntethető, írja Werbőczy István Tripartitumában.

114 A hamisítások fellendülésének első eredménye az volt, hogy megrendítették az emberek pénzbe vetett bizalmát és már a valódi érméket is csak nehezen fogadták el, így erre országgyűlési rendeleteket is kellett hozni. 1531. Bálint napján Szapolyai János nyílt levélben „végre rendeli, hogy adásvevéseknél törvényes pénzekül I. Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos királyok, valamint az ő 1526 és 1527-ben vert pénzeit, úgy azokat, melyek most is Budán veretnek, valamint melyek Ferdinándnak körmöczi pénzverdéjéből kikerülnek s jegyeikről könnyen felismerhetők, mindenki tartozzék fej- és jószágvesztés terhe alatt elfogadni, minden egyéb rézpénzt pedig, kerültek légyen azok az ő vagy FerWerbőczyL, 1990. 84. Első rész. 14. czím 4. §. 199