A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig

dinánd pénzverdéiből ki, a budai kamarában beváltás véget elvinni s ezen rendelet áthágójának vagyonából egy harmadrész a följelentőnek fog kiadatni, a többi két harmadrész a királynak maradván."

115 A hamis veretek miatt további problémák merültek fel a külkereskedelemben is, hiszen Ferdinánd kitiltotta Bécsből és Alsó-Ausztriából előbb János pénzeit, silány voltukra hivatkozva az 1529-es pénzrendeletével,

116 majd 1532-től kitiltja a magyarországi pénzeket a Birodalomból a hamisításokra hivatkozva, ami ezután az országgyűlések állandó panaszává vált.

117 Az 1529-es rendeletében megemlíti Ferdinánd, hogy már az ő pénzeit is hamisítják a Magyar Királyságban, és hogy a már a tetten ért bűnösök fogságban vannak. Az anarchikus kettős királyságban hiába próbálták megfékezni az uralkodók a pénzhamisítást, törvényeikkel nem sokat értek. Még 1530-ban elrendelte János budai országgyűlése, hogy minden vármegyében különleges jogkörű bíróságokat állítsanak fel, amely kivizsgálja „mindazokat, kik a király beleegyezése nélkül pénzt veretnek, vagy verettek."

118 Az 1538-as pozsonyi országgyűlésen a Ferdinánd-pártiak is hasonló törvényt hoztak, de végrehajtásuk sikeréről nem sokat tudunk. A hamisítások alapját a kevés forgalomban lévő pénz biztosította. A pénzek hiányát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kereskedelemben az emberek használták a Mátyásig visszamenő érméket is, sőt erre még törvény is lehetőséget adott (1535. évi XIX. te). A pénzek hiánya persze a nemesfémek hiányából is eredt. Nemesfémeket pedig csak a főurak tudtak tezaurálni, akik kezén jelentékeny kincs gyűlt össze. A felhalmozott kincsek pedig jó nyersanyagként szolgálhattak egy hamisítónak. A 16. századi főúri pénzhamisítás szerencsés körülményeknek köszönhetően jól rekonstruálható mind történetileg, mind régészetileg. A hamisítások természetesen viszonylagos titokban folytak, így sajnos a forrásaink ritkán szólnak róluk. Azonban egy kiváló forrás rendelkezésünkre áll az illegális verdék működését illetően. A hamisító Miklós ötvös, aki 1552-es kivégzése előtt részletes vallomást tett múltjáról és az őt megbízó főurakról, ezzel hü képet adva a főúri pénzhamisítás folyamatáról.

119 Itt nem szeretném ismertetni a hamisító Miklós ötvös életútját és lebukását, csak néhány párhuzamot ragadnék majd ki a következőkben tanúvallomásából. A főurak az elzárt váraikban jól felszerelt hamisítóműhelyeket alakítottak ki. Ezeket szakképzett mesteremberekkel töltötték fel, akik civil életükben ötvösök, vésnökök, kőfaragók, lakatosok vagy kovácsok voltak. Egy-egy mesternek nagy volt az értéke a várurak között, így előfordult, hogy erőszakkal, akaratuk ellenére vitték egyik vagy másik főúr hamisító várába. Miklós ötvös vallomása is tele van ilyen utalásokkal, hogy őt is elhurcolták és ott hamis pénz, vagy hamis verőtő készítésére kényszerítették. Néhány szakember külföldről jött, vagy menekült ide. Ebben az ellenőrizhetetlen időszakban nagy volt a kereslet rájuk. A vallomás alapján több hamisítóműhelyet és sok hamisítómester nevét ismerjük. Ezek közé tartozik Jeszenő, Kővár és Homonna vára, amelyek egy család, a HomonnaiDrugethek birtokai voltak és egy egész hamisítóhálózatot épített itt ki Homonnai Antal fivéreivel, Ferenccel, Gáborral, Györggyel és Imrével. Miklós ötvös vallomásából tudjuk az itt dolgozó mesterek nevét is, akik egy nemzetközi társaságot alkottak, hiszen a ma115 Kubinyi F., 1876.582. 116 Áldássy A., 1904. 3. Áldássy Antal szerint a tilalom elsősorban azért született, mert pénzein János királynak nevezi magát. 117 Huszár L., 1969a. 81. 118 Gálocsy Z, 1905.92. 119 Komáromy A., 1893. 647-667, 748- 759. 200