Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) (Pécs, 1966)

Helytörténet - Somogyi, Árpád: Pécsi szláv ötvösök a XVII–XIX. században, és céhlevelük

PÉCSI SZLÁV ÖTVÖSÖK A XVII—XVIII. SZÁZADBAN ÉS CÉHLEVELÜK SOMOGYI ÁRPÁD A magyar városok művészettörténetében Pécs kétezer éves múlttal szerepel, így legrégibb művészeti kö'zpoiritj'airiklhoz tartozik. Az évszázadok nem hagytak a városra töretlen fejlődést jelző emlékeket, a meglévők azonban hézagpótlóak, kimagasló jelentőséget töltenék be Magyarország műtörténelmében. Pécs - városunknak sokrétű művészi múltja vam. Az ókeresztény kor alkotásai itt megmaradtak, a Comversio a IX. században talán már Quinque Ecclesiae néven emllítve jelzli öt templomait. Az Árpádok idején legnagyszerűbb románkori alkotások szülőiföldje. Janus Pannonius-al bevonul a reneszánsz, a humanizmus, hogy végül mindezekre ránehezedjék: a török hódoltság több mint mádfél évszázada. Ez a fekete homály a barokk koriban újjáéledő város kibontakozó alkotó munkájával oszlik el. Nagyszerű alkotásai ma is díszlenek Pécs városképében. A képzőművészek alkotásaiból rekonstruálható Pécs művészettörténetének nagy fejezete. Kevéssé maradtak fenn ellenben a város iparművészeti emlékei. Homály borítja Pécs művészi kézműves ipara, iparművészete régibb korszakait. Kevéssé ismeretesek a pécsi ötvösművészet történeti adatai, bár feltehető, hogy jelentékeny centrum volt Délmagyarországon. Mint püspöki székhely, helyzete más magyarországi egyházi centrumok példája alapján megítélhető. Az egyházi felszerelések készítésére bizonyára már a középkorban vonzotta a többi művészek mellett az ötvösöket is. A nagy építkezések a kőfaragókat, szobrászokat, építészeket csalogatták, az elkészült székesegyház pompája pedig a díszítőm űvészek és ötvösök munkáját igényelte. Pécs régi ipainművészetérieJk története még kibontakoztatásra vár — elsősorban az alapmű veletek, az emlékek és okleveles adatok felkutatása sürgető. A közielmúlt kutatásai a pécsi ötvösművészet történetének egy érdekes, eddig ismeretlen fejezetét, a pécsii szláv ötvöslök tevékenységét tisztázták. Az oklevelek adatai arra mutatnak rá, hogy a szláv ötvösök megtelepedése, tevékenységük kezdete a török hódoltsággal függ össze. A legelső szláv kéziművesek nyilván a törökök szolgálatában érkeztek a városba. Bizonyára nemcsak a délibb vidékek szerb lakosainak, hanem a török megrendelések kielégítésére is tartották fenn műhelyeiket. Pécs a nemesfém-feldolgozás egyik fontos centruma lehetett Délmagyar országon, több példa is igazolta ezt. így elsősorban körülmény, hogy Pécs felszabadítása után az első összeírásokban szlá'v ötvösök is szerepelnek, akik azt vallották, hogy a török hódoltság alatt is ott éltek. Másrészt megtudható abból is, hogy még a XVIII. században se csappantak meg határainkon kívülre is terjedő, déli kapcsolataik. A Frusika Gora monostorai számára dolgozott Radnies Simon is. aki már a maga korában nagy hírre tett szert. A Pécsről kivonuló törökökkel nem hagyta el a várost valamennyi szláv család. Sokan helyükön maradtak, ez a kolónia inkább gyarapodott meg 1960 után is. Szórványos beszivárgásokat olvashatunk ki a conscriptiok adataiból, a XVÍIII. század derekáig. Érthető módon nem szűntek meg a szláv ötvösök műhelyei sem. A XVIII. században jelentős tevékenységet fejtettek ki, céhes mesterekké váltak és szláv nyelvű céhlevél-átírást készítettek a maguk számára. Ez a pécsi szláv céhlevél ma egyik legfontosabb oéhtörténeti emlékünk. A pécsi szláv ötvös céhlevél városaink hasonló emlékei között is egyedülálló. Céihleveleink általában latin, magyar vagy német nyelven Íródtak, s csak kivételes szakmák esetében, mint pl. a jellegztesen balkáni eredetű tabakcs mesterség mindenütt szláv kézben lévő céhei részére állítottak ki szláv nyelvű céhlevelet. Ilyen a szentendrei szláv tabákos céhlevél 1796-ból, vagy a ma már élveszett, csak írott forrásokban szereplő pécsi tafoakos cóhlevél.

1 A szébanf orgó ötvös céhlevél

2 is a XVIII. századi pécsi szláv ötvösök jelentős szerepére mutat rá. A XVII. század végétől a pécsi szláv ötvösök 1 Kopasz Gábor: A pécsi céhkönyvek ipartörténeti adatai. Pécsi Műszaki Szemle III. évf. 4. sz. 2 Budapesti Egyetemi Könyvtár Kéziratgyűjteménye, céhleveleik VII. 10. Fejlécén felírd« №=438/160. Aurifiaibrorum Quinque Ecclesiensis. Folio 24. P.