Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - REISZ T. CSABA: Lipszky János jelentése a magyar nemesi felkelésnél történtekről, 1809

Reisz Т. Csaba: Lipszky János jelentése a magyar nemesi felkelésnél történtekről, 1809 történetét magyarul is megírja — bár ilyen irányú kérvényeire a nádor maga mindig hallgatással „válaszolt". 3 A költő igaz történetét sokáig nem ismerhette meg az olvasóközönség köz­vetlenül, bár annak adatait például — a műre hivatkozással —Jókai Mór több­ször is felhasználta. 4 Az adatolható kutatottság ellenére a kézirat sokáig lappan­gott; Angyal Dávid még 1893-ban is azt írta kiadói utószavában, hogy „el nem hárítható akadályok miatt nem vehettük fel az Insurrectio történetét." 5 A Vasár­napi Újság — a köztudatot tükrözve — még 1909-ben is a nyomtalanul eltűnt munka felett kesergett, 6 bár a nemesi felkelés centenáriumára R. Kiss István által készített összefoglaló már hivatkozott annak őrzési helyére (országos levéltár). Ezt követően — és egyértelműen az R. Kiss által használt iratok ismételt kutatá­sával — Gálos Rezső jelentette meg a történet kéziratát betűhív átiratban. 7 Kisfaludy Sándor 1808 őszén ajánlotta fel hadi szolgálatait a nádornak. Jó­zsef főherceg az akkor már országos hírű költőt (Himfyt) maga mellé is vette magyar szárnysegédének, így gr. Joseph Beckers főhadsegéd parancsnoklata alatt a nádor közvetlen környezetében kísérhette figyelemmel a nemesi felkelés történéseit. 8 A nádor 1809 májusában pontosan meghatározta Kisfaludy felada­3 Ezt a részt az eddigi szakirodalom megállapításai alapján állítottam össze, az adatok részletes értékelésével és pontosításával nem kívántam terhelni. Nincs arra módom, hogy felsoroljam mindazokat a forrásokat és feldolgozásokat, amik Kisfaludy kéziratának létrejöttéhez, sorsához és interpretációihoz adalékkal szolgálnak, lábjegyzetben sem vállalkozhatom a teljességre. Kisfalu­dynak a nemesi felkelésre vonatkozó iratait — közöttük esetenként nevesítve igaz történetét is — adatolhatóan kutatta vagy felhasználta KÁPOLNAI ISTVÁN (Vegyes közlemények. Századok, 16. /1882/ 6:526.); BODNÁR, 1897; WERTHEIMER, 1892, ehhez ld. VlSZOTA, 1909, vonatkozó helye: 627.; R. Kiss István művét (R. KISS, 1909-1911) — vitát gerjesztő módon — ismertetve Kisfaludy történe­tét tévesen 1813-ra datálta Viszota Gyula (VlSZOTA, 1911), ezt a téves adatot rögzíti a téma addigi legbővebb irodalmát — benne a nemesi felkelés történetének megírására is vonatkozó Kisfaludy­levelezést publikáló műveket - nyújtó KOSÁRY DOMOKOS is (KOSÁRY, 1954. 542.; KosÁRY, 1971, vonatkozó hely: 605. (170. Íj.), ez később önállóan is megjelent a Gyorsuló idő sorozatban (KOSÁRY, 1977). Kisfaludynak a nemesi felkelés védelmében Kossuth Lajossal 1843-ban keletkezett vitáját — az előzmények összefoglalásával — alaposan ismerteti MlSKOLCZY, 2006. Kisfaludy irodalomtör­téneti megközelítésű feldolgozása: FENYŐ, 1961, ő hivatkozik (278.) egy magyar nyelvű Kisfaludy­kéziratra az 1809. évi eseményekről. Pontos adatai: Kisfaludy Sándor: Története a Haza és Királ y vé­delmére 1809dik Esztendőben Felkelő Magyar Nemességnek. MTAK, Kézirattár és Régi Könyvek Gyűj­teménye, К 771. fol. 1-48. (korábbi jelzete: Tört. 2-r. 360.) Az adat Mázi Béla szíves közlése. 4 Vö. JÓKAI MÓR: Névtelen vár. A győri két nap című alfejezethez fűzött szerzői lábjegyzet. UŐ: A his­tóriai tarokkparti. A győri ütközet emléke (1897) (az adatot az Arcanum Adatbázis Kft. — Unikornis Kiadó kötetein alapuló — Jókai összes művei című elektronikus kiadványából vettem.) 5 ANGYAL, 1893. 701. Az itt közölt levelekben Kisfaludy a felkelés történetének megírására vonat­kozó számos adatot is közöl (30., 51., 71., 72., 74., 75., 131., 161., 163., 164. levél). 6 „Néhány történetírónk még használhatta forrásul Kisfaludy munkáját. Aztán a kézirat eltűnt nyomtalanul. És a Kisfaludy elveszett munkáját máig sem pótolta senki. Az insurrekczió története megíratlan s ki tudná megjósolni, hogy megírása mennyi ideig várat még magára." Vasárnapi Új­ság, 56. (1909) 27:564. (július 4.) 7 R. KISS, 1909-1911; GÁLOS, 1931. Utóbbit GYALÓKAY, 1932 és ERDÉLYI, 1931 ismertették. 8 Kisfaludy szárnysegédül választását az utókor a magyar irodalom elismerésének tekintette, vö. pl. Vasárnapi Újság, 7. (1859) 5:50. (január 30.): „A nemzeti nyelv bajnokai addig sok kicsinylő megve­257

Next

/
Oldalképek
Tartalom