Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

m Bertényi Iván sisakdísz minden részletében pontos mása a pajzsban látható címernek. Ennek érdekében a címert véső szobrász lemondott arról, a külföldön gyakori elhelyezési módról, hogy perspektivikusan ábrázolja a párnát. Ráadásul a párna a címerben felesleges: a Tarczayak egyéb címereiken nem használtak párnát! Tamás sírkövének a címerén feltételezhetően a sírköveken gyakran a halott feje alá tenni szokott párna motiválhatta a megjelenését. Tarczay Tamás sírkövén ugyanakkor a halott feje alatt nincs párna (ahogy a lába alatt nyugvó oroszlán sincs).

324 Akárhogy is, itt mindenképpen a Tarczay-címer egy másutt nem használatos, párnával bővített változatával állunk szemben, amelynek az az érdekessége, hogy a címer készítője egy, a pajzson egyébként szerepelni nem szokott tárgyat, a párnát is „beemelt" a címerképek közé, illetve a sisakdísz részeként alkalmazott. Bizonyos logikai párhuzam megfigyelhető itt Mátyás királynak (már tárgyalt) a visegrádi Herkules-kút kávalapján látható, négyeit, szívpajzsos címerével, amelynek ovális alakú, egy karikára felfüggesztettként feltüntetett ellipszis alakú pajzsát úgy faragta ki a szobrász, hogy a négyeit alappajzs pajzsfője üresen maradt, s az egyébként a pajzs fölé helyezni szokott koronát ide, ebbe a pajzsfőbe helyezte.

325 Ugyanazon kút egy másik kávalapján pedig, ahol Mátyás cseh királyi címere látható, ugyancsak címerkép (az ágaskodó kétfarkú oroszlán) fölé, a pajzsfőbe helyezett egy nagy, nyílt koronát a szobrász, hasonló eljárással egy pajzson kívüli elemet hozva be a címerpajzsba, mint a Tarczay-sírkő címerének kivésője.

326 Az azonos személy által eltérő változatokban használt címerek divatja túlélte a középkort, az élő heraldika korszakát, s az újabbkori gyakorlatban is megfigyelhető.

327 E későbbi időszak gyakorlatának a vizsgálatára azonban ehelyütt nem vállalkozhatunk. Az eddig részletesebben még nem tárgyalt címerváltozatok következő típusának azt nevezhetnénk, amely — mint már utaltunk rá — kissé paradox módon úgy fogalmazható meg, hogy egy címer sajátmagával sem egyezik. E csoport első alfajához azok a ritkaságszámba menő címereslevelek nyújtanak példákat, amelyek két példányban maradtak fenn (illetve egymás átiratai), s mind a két ármális lefesti az adományozott címert. A konzervatív felfogás szellemében a címeradomány tartalmazza a címernyerő természetes vagy jogi személy hivatalos, az uralkodó által szentesített címerét. Nos, 1459. június 19-én III. Frigyes német-római császár, aki ekkor Mátyás királyunkkal szemben a magyar királyi címet is bitorolta, párthíveinek és tanácsosainak, Szentgyörgy és Bazini Györgynek, Jánosnak és Zsigmondnak, magyar királlyá koronázása érdekében tett szolgálatai elismeréséül az oklevélben megfestett 324 Csorna József: Tarczay Tamás sírköve. — Turul VIII. (1890) 40-41. p. 325 Mátyás király, Katalógus 1983. 67. p. 562 a sz., 109. p. 16. ábra. 326 Uo. 67. p. 562. c. sz., 109. p. 17. ábra. 327 1553-ban I. Ferdinánd király vörössel és kékkel hasított pajzs jobb mezejében markolata felett szablyát tartó kezet, bal mezejében sárga (arany) lantot adományozott Tinódi (Lantos) Sebestyénnek sisakkal, sisaktakarókkal és sisakdísszel, amelyben a szablyát markolat felett tartó kéz ismétlődik. Cronicája 1554es kiadásában a címert Tinódi mégis eltérő alakban engedte ábrázolni: Nem szerepel a sisak, a sisaktakaró és a sisakdísz, a pajzs nem hasított, a pajzsfőben vízszintes, lebegő szalagon a költő nevének kezdőbetűi, S. T. (= Sebastianus de Thynod — így nevezte meg magát címerkérő folyamodványában) láthatók. — V. R.: Tinódi Sebestyén ármálisa. — Turul, XIV. (1901) 197. p., Schönherr Gyula: Tinódi Sebestyén czímeres nemeslevele. — Turul XX. (1902) 93. p. címerábra uo. A Széchényi család 1697. évi grófi diplomájában adományozott címernek későbbi, eltérő változatokban való használatához vö.: Bertényi, 1983. 57 — 58. p.