Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

Cimerváltozatok a középkori Magyarországon 65 és szövegében leírt címer érvényességét kiterjeszti a Német-Római-birodalom területére, egyben a címertulajdonosok számára — további kitüntetésként — engedélyezi a vörös pecsétviasz használatát. Az ármális ugyanazon a napon kelt két példányban maradt ránk.A más szempontokból is tanulságos oklevéllel foglalkozó bőséges irodalom bemutatásától ehelyütt eltekintünk.

328 Most csak a két ránk maradt példány címerábráinak a különbözőségére mutatunk rá. E példányok címerpajzsa ugyanazt a címert ábrázolja, kék mezőben vörössel ós arannyal harántosztott csillagot, az első példány sisakdísze a pajzsbeli csillag koronába helyezve. A sisak itt aranypántos, rajta az ármális szövege szerint külön kitüntetésként engedélyezett császári korona, azon kereszt, s arany pávatollak. A másik példány címerábrája megegyezik az elsőével a pajzs és a sisakdísz ábrázolásában, de a sisak fölött a kereszt a korona jobb oldalán található; a koronában püspöksüveg van, amelyről balra ékkövekkel díszes szalag lebeg. Eltér a két példány a címer hátterének és keretének az ábrázolásában is, minthogy azonban ezek nem heraldikus elemek, nem tartoznak jelen vizsgálatunk körébe.

329 Tulajdonképpen maga a címeradomány sem a magyar heraldika terméke, hiszen a császári kancellária két (különböző) írnoka írta és két (különböző) miniátora festette a ránk maradt két oklevélpéldányt, s ráadásul jogilag sem kell magyar címereknek tartanunk őket, hiszen Frigyes hiába hangoztatja az intitulatioban magyar királyságát, a hazánk feletti uralmat nem sikerült megszereznie, sőt, az 1459-ben még birtokában tartott magyar királyi koronát is kénytelen volt négy év múlva Mátyás királynak átadni. Ugyanakkor azonban mégis érinti e címer két változata a magyar gyakorlatot, mert az itt megörökített, osztott csillag már korábban is szerepel a Szentgyörgyi család különböző pecsétjein.

330 Ráadásul Mátyás király is megbocsátott a Frigyeshez pártolt Szentgyörgyieknek, s erről 1462 elején oklevelet állított ki, amelyen egyébként ott függ a III. Frigyestől 1459-ben kapott címert ábrázoló pecsét is, 331 és ezt a címert a Szentgyörgyiek továbbra is használták.

332 Ugyanakkor — ós ez további érdekesség s a Szentgyörgyiek címerhasználatát az előzőkben már bemutatott típusú címerváltozatok közé is beiktatja, hogy — János gróf 1492. évi pecsétjén a családi csillagot négyeit mezejű címerkompozícióban látjuk viszont, annak 1. és 4. negyedében, míg a 2—3. negyedben a kiterjesztett szárnyú, fejét jobbra fordító sas figyelhető meg. 328 OL Dl. 15371. Mivel három személynek szólt a címeradomány, nem zárhatjuk ki, hogy az ármális eredetileg három példányban készült. Az irodalomhoz vö. Radocsay, 1957. 292 — 293. p. és Nyulásziné: 1987. 121 — 122. p. 329 Érdekes, hogy — művészettörténész szemmel — Radocsay Dénes kevésbé tartja lényegesnek a két címer különbségeit. „Der Unterschied der beiden Wappenbilder ist nicht wesentlich, auf dem einer steht die Wappenfigur vor einem nischenartigen Innenraum, an seinem Rand reihen sich die Edelsteine und Perlen dicht aneinander, auf dem anderen bedeckt den Hintergrund ein reich geflochtenes Gewebe Granatapfelmustern und an den Ecken des Rahmens schimmern je ein, auf den Leisten je drei Edelsteine. Die Gesamtwirkung beider Wappenbilder ist überfüllt pompös und kalt präzis, als ob der Künstler ein sorgfältig riselliertes Goldschmiede werk verewigt hätte. Die kalte Schimmern wird auch noch durch die reichlich verwendeten Goldfarben gesteigert." — D. Radocsay: Gotische Wappenbilder auf ungarischen Adelsbriefen. — Acta Históriáé Artium V. (1958) 345 — 346. p., vö. Radocsay, 1957. 282. p. is. 330 Tamás, 1278: OL Dl. 998., Ábrahám, 1302: OL Dl. 1638., Tamás, 1385: OL Dl. 3605. stb. 331 OL Dl. 14767. 333 Vö. Péter, erdélyi vajda 1511: OL Dl. 22154. 5