Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 219 az orosz seregek bevonulnak Königsbergbe, a háborúba a Habsburg oldalon belépő svédek Poroszországba nyomulnak, Hadik végrehajtja sikeres berlini portyáját — aztán az év utolsó két hónapja megint a kortársai által ,,a hadak istenének" titulált porosz királyé: előbb Roszbachnál veri meg a francia és Habsburg erőket, majd Leuthennél Mária Terézia sógorát, Lotharingiai Károlyt. Mindezek mellé még bőveb angol segélyt is kap, ebből sógora, a braunschweigi herceg parancsnoksága alatt segélyhadat szerel fel, amely 1758-ban meg is ver egy francia sereget. II. Frigyes pedig Olmützöt ostromolja. Onnan, utánpótlási vonalainak elvágása miatt, vissza kell vonulnia. Aztán Zomdorfnál megint ő győz, Hochkirchnél veszít (mozgó tüzérségének jó száz ágyúja kerül Daun kezére), 1759-ben Kunersdorfnál és Landshutnál ismét, de ellenfelei nem tudják megsemmisíteni. A háború sorsa végül is nem a közép-európai mettékhadszíntéren dől el. Franciaországot a gyarmatokon (Kanadában és Indiában) érik vereségek, s így nem érdeke a Habsburgok megerősödése a Német Birodalomban, miközben ő maga gyengül. Franciaország 1761-ben Bourbon családi szerződéssel az 1759-ben a nápoly-szicíliai Bourbonok kezére jutott Spanyolországot vonja be az Anglia elleni háborúba, hogy aztán az osztozhasson a francia vereségben. A másik fő szövetségestől, Oroszországtól pedig Mária Terézia birodalma tarthat: az is terjeszkedni akar: ettől az aggodalomtól az „szabadítja meg" a Habsburg vezető elitet, hogy Erzsébet cárnő 1762 januárjában meghal, utódja, III. Péter nemcsak hogy békét, hanem szövetséget is köt Poroszországgal. A cárt ugyan 1762 júniusában meggyilkolják, II. Katalin visszalép a porosz szövetségtől — de a békét Poroszországgal fenntartja. Svédország szintén kilép a háborúból. De alkudozik a nyugat-európai fő szövetséges is. Franciaországnak tudomásul kell vennie, hogy a gyarmati háborút elvesztette. 1762 novemberében megkötik a fontainableau-i bókét, majd 1763 februárjában a végleges párizsit: Franciaország lemond Kanadáról, Cap Bretonról, bizonyos nyugat-indiai szigetekről és szenegáli gyarmatai egy részéről. Ebben a helyzetben a Habsburg Birodalom nem tehet mást, mint hogy az 1756 előtti területi alapon megköti a hubertusburgi békét Poroszországgal (néhány nappal a párizsi béke után).

6 Ennyi a hétéves újabb nagy erőfeszítés eredménye. Ezek tehát azok a külpolitikai tények, amelyek (igen gyakran közvetlenül) meghatározzák a Habsburg vezető elit erdélyi politikájában korszakunkban hozott döntéseket. I. A döntés-előkészítő vagy döntést hozó szervek és személyek „Reformok előtt" c. tanulmányunkban szólottunk arról, hogy a korábbi képlet (a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis az egyedüli központi döntés-előkészítő szerve a szorosan vett erdélyi országos és udvari hatóság fölött) annyiban megváltozik, hogy a legfontosabb ügyek a Hofcommission majd Hofdeputation in Transylvanicis, Banaticis et Illyricisben való megvitatás után kerülnek a konferencia és onnan az uralkodó elé. Ez a gyakorlat Kollowrat halála és a Hofdeputation erdélyi hatáskörének megszűnése után nem folyta6 A hétéves háborúról elmondottakra lásd: Hantsch, Hugo: i. m. II. kötet 184 — 7., Zöllner, E.\ i. m. 310—313.