Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
220 Trócsányi Zsolt tódik, a képlet azonban rövidesen még bonyolultabb lesz. A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1752 tavaszától csak 1754 januárjáig tart rendszeres üléseket — onnan ez a tevékenység (egyetlen, 1756. február 16-i üléstől eltekintve) jó négy és fél évig, 1758 augusztusáig szünetel. Ebben az időben a Konferenz két „erdélyi minisztere", Kari Königsegg-Erps és Uhlfeld, illetve az alájuk tartozó kölönböző bizottságok és más szervek látják el lényegében azokat a teendőket, amelyek korábban végső soron a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis feladatai voltak. 1758 augusztusától (elsősorban annak révén, hogy az erdélyi román vallásügy rendezése elkerülhetetlenné vált, de a megoldás módja hosszú harcokra adott okot a Habsburg vezető elit csoportjai között) a Ministerialkonferenz erdélyi vonatkozású tevékenysége úgy felélénkül, ahogy csak az 1740-es évek elején történt: 1758. augusztus 19-től 1761. március 18-ig 11 Ministerialkonferenz-ülésre kerül sor. (Emellett ebben az időszakban is működnek az 1758 augusztus előtti, immár Uhlfeld, a KönigseggErpset felváltó „erdélyi miniszter" vezetése alatt álló bizottság jellegű szervek; Uhlfeld bizonyos — általában a konferencia elé jutottaknál kisebb súlyú — ügyekben közvetlenül is állást foglal az erdélyi Udvari Kancellária felségelőterjesztését illetően.) 1. A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis összetétele (1752-54) Az erdélyi konferenciának azon a hat ülésén, amelyre ebben az időszakban sor került, 7 az elnökletet egyetlen eset kivételével (1752. július 1.; ezen az ülésen Uhlfeld távollétében a Haditanács agg elnöke, Joseph Harrach viszi az elnökletet) Uhlfeld (előbb mint a Birodalom külügyeit irányító államkancellária vezetője, majd e tisztétől megválása után mint főudvarmester) látja el. A konferenciák résztvevői között sem találunk új neveket, az egyetlen Batthyány Károly tábornagy kivételével. Az 1750-es éveknek ez a jelentős Habsburg-államférfija, a trónörökös „Ayo"-ja 8 ez időszakban rendszeresen részt vesz az üléseken (az 1754. január 9-it kivéve). A többiek közül valamennyi ülésen ott találjuk az erdélyi minisztert, Kari Königsegg-Erpstet; Colloredo birodalmi alkancellárt csak az ülések felén (1753. március 16., április 5., 1754. 7 Korábbi gyakorlatunkat követve, a lábjegyzetek számának felesleges szaporítását elkerülendő, együtt adjuk a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis érintett üléseinek forrásait: 1752. április 29.: EK: AG 1752:313. július 1.: uo. 1752: 180. 1753. március 16.: uo. 1753:470. április 5.: uo. 1753:471. április 9.: uo. 1753: 138., 181. 1754. január 9.: uo. 1754: 22—23. 8 Ez a címe annak a magasrangú kormányférfinak (a jelen esetben állam- és konferenciaminiszternek, azaz a Ministerialkonferenz állandó tagjának), aki a trónörökös neveltetéséért felelős. E feladatát tanácsadók és szakemberek bevonásával végzi. A későbbi II. József neveltetése Batthyány Károly felügyelete alatt, elsősorban Bartenstein javaslatai szerint és olyan szakemberek bevonásával történt, mint többek között Grassalkovieh Antal mostohafia, a magyarországi piarista rendtartomány főnöke, Bajtay Antal, a későbbi erdélyi katolikus püspök.
