Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

218 Trócsányi Zsolt játszó Angliának való kiszolgáltatottságát. „Reformok előtt" c. tanulmányunkban igyekeztünk érzékeltetni azt, hogy milyen egyéb külpolitikai nyomásoktól kell tartania a Birodalomnak csak a kicsiny Erdély, és ott is csak a román vallásügy vonatkozásában: Inoclentie Micu-Klein Rómába menekülése kapcsán a római kúria avatkozik bele vaskosan a Birodalom belügyeibe, az ortodoxok sérelmei révén pedig elsősorban az egyelőre biztos szövetséges Oroszország intervencióitól tarthat, de még (török alattvaló ortodox török kereskedők panaszai révén) a Török Birodalomtól is.

4 Ebből a kiszolgáltatott helyzetből kíván menekülni Mária Terézia birodalma szövetségi kapcsolatainak megváltoztatásával. Az új orientáció folyamatának első jelentősebb állomása a Ministerialkonferenznek az az 1749 tavaszán tartott ülése, amelynek résztvevői számba veszik: a tengeri hatalmakkal való szövetség igen kevéssé bizonyult megbízhatónak a nemrég lezárult háborúban. Itt még a csak leendő külügyminiszter, Kaunitz jelentkezik új helyzetfelismeréssel és egyben az évszázados francia— Habsburg ellentét félretételeinek javaslatával. Minthogy a Habsburg Birodalmat csak Poroszország felől fenyegeti tényleges veszély, ez ellen csak a francia szövetség a segítség. Ennek révén Poroszország ellen lehet fordítani a német középállamokat (Szászországot, Pfalzot). A javaslat a konferencián sem nyer támogatást, Lotharingiai Ferenc szintén nem ért egyet vele. A császár ti. nem hiszi, hogy a Bourbon—Habsburg ellentét feloldható, és ő egyébként is (nem alap nélkül) erős hadsereg kiépítésében és ehhez a Birodalom belső megerősödésében látja a felemelkedés útját. Mária Terézia ugyan Kaunitzcal ért egyet,

5 egyelőre azonban egy bizonyos csendes kompromisszumféle jön létre: folyik a Habsburg Monarchia anyagi erőinek a Haugwitz-reformmal megkezdett jobb koncentrálása, vele párhuzamosan katonai reformok (a déli határőrvidék újjászervezése, a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémia — 1752 — és a bécsi Hadmérnöki Akadémia — 1754 — létrehozása) s ezzel párhuzamosan a francia szövetségre való átváltás előkészítése. (Kaunitz, birodalmi külügyminisztersége előtt, versailles-i nagykövet.) Az új szövetségi kapcsolat létrehozását végül is az újabb angol—francia összecsapás váltja ki. A háború 1754-ben Észak-Amerikában indul meg, gyarmati háborúként. Anglia várja a Habsburg-szövetséges lépését Franciaország ellen az európai fronton; a Habsburg Birodalom poroszellenes háborúra gondol, ebben azonban Anglia nem tudja támogatni, a Monarchia pedig nem tud csapatokat küldeni Németalföldre és a Rajnához a porosz fenyegetés miatt. Ebben a helyzetben történik meg a fordulat: Anglia 1756 januárjában megköti a westminsteri szerződést Poroszországgal, ebből következően is 1756 májusában létrejön Franciaország és a Habsburg Monarchia szövetsége. A háború Poroszország és a Habsburg Birodalom között 1756. szeptemberében robban ki: II. Frigyes hadüzenet nélül Szászországba tör, a szász hadsereg a megerősített pirnai táborba húzódik előle, és miután a poroszok megverik a felmentésére küldött Habsburg erőket, kapitulál. 1757-ben a porosz erők már Csehországba nyomulnak, Daun Kolrinnál veri meg őket. Egy időre mintha fordulna a kocka: a franciák megverik a Cumberland herceg parancsnoksága alatt álló angol segélyhadat, 4 Lasd az 1. sz. jegyzetet. 6 Hantsch, Hubo: Die Geschichte Österreichs (II. kötet: Graz

—Wien—Köln, II. kiadás 1955) 177—178.; Zöllner, Erich: Geschichte Österreichs (é. n. [1961] Wien): 300.