Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Várkonyi Ágnes, R.: A Confessio értékrendszere / 215–225. o.

216 R. Várkonyi Ágnes szetevői között éppen úgy felfedhetőek a kor szintjének megfelelő racionális és irracionális elemek, mint a gazdaság, a politikum indítékai, a kisebb vagy nagyobb közösségek érdekei, a múlt-értelmezés, a viselkedési szabályrendszer és jövőkép. Vizsgálataink azt mutatják, hogy a Confessio értékrendszerét a maga valóságában új forráscsoportokat bevonva ismerhetjük meg. Összetettségének realitásában csakis Rákóczi politikai és irodalmi életművét egységben szemlélve és objektív kritikával elemezve tárhatjuk fel. Előadásunk szűkrefogott keretei között mindezt az 1699—1702 időszak eseményeivel foglalkozó részről szólva próbáljuk érzékeltetni. Részben jól ismert, sokat idézett részletről van szó. Egykorú források hiányában az egymást váltó történészgenerációk a Confessio lapjairól idézték a szabadságharcot megelőző szervezkedés történetét. Helyesebben a néhány tényt, amit Rákóczi megemlít: miután megismerkedett Bercsényivel, vadászatokon cserélték ki véleményüket az ország helyzetéről, lényegében nem történt több, minthogy bizalmas barátaival beszélgetett, és elhatározta, hogy külföldi segítséget keres, majd 1700. november 1-én megtette azt a végzetes lépést, hogy Longuevall-lal küldte el levelét a francia királynak.

5 Valójában azonban önmagában nagyon nehezen értelmezhető Rákóczi leírása. Az elbeszélést minduntalanul fohászokkal, meditációkkal szakítja meg. Sőt 1700 nyarán abbahagyja a történetet, hogy három nagyobb, részben külön címekkel ellátott, külön fejezetbe zárt elmélkedést iktasson a műbe a Szentírásból vett idézetekkel és zsoltárrészletekkel. Csak több tucat oldalnyi elmélkedés után veszi fel ismét az őszi levélküldésről szólva az elbeszélés fonalát. Történeti információi pedig mintha egymást cáfolnák: kijelenti, ezzel a szervezkedéssel kezdte meg a haza felszabadításának művét, majd közli, Longuevall teljesen alaptalan vádakat adott elő. E közben saját bírái előtt tett vallomására készülve azt is kifejti, hogy bizonyos körülmények között szükséges elrejteni az igazságot, sőt hazudni is lehet, ha ezzel élet menthető.

6 Volt érdemi szervezkedés, vagy nem volt ? Érdemlegesebb tudományos igényű választ csakis a Confessio közléseit más egykorú forráscsoporttal összevetve lehet adni. Pontosan ötven évvel ezelőtt történt meg az első ilyen jellegű vizsgálat. ,,1935. április 8-án Rákóczi Ferenc halálának kétszázadik évfordulóján" hangsúlyozza a megjelenés alkalmát a ,,II. Rákóczi Ferenc felségárulasi pere és okirattára" című forráskiadás szerkesztője.

7 Végső soron a két kötetnyi dokumentum-anyag összességében a Confessiónak a szervezkedés jelentéktelenségére utaló információt látszott igazolni. Longuevall vallomása ugyan sok olyan töredékes adatot közöl, amelyek szélesebb körű szervezkedésre vallanak, s a vizsgálatot is ilyen irányban indították el és folytatták le. A letartóztatottak száma több tucatra, egyes források szerint 60—70 főre tehető. A megidézettek azonban egyetlen kivétellel, egyértelműen nemleges választ adtak a feltett kérdőpontokra, és nyilvánvaló tudatlansággal, értetlenséggel bizonyították angyali ártatlanságukat. Egyedül Sándor Gáspár vallomása erősítette meg Longuevall vádját. Mégis, mivel a francia királynak írott leveleken ós tervezeten kívül egyetlen a szélesebb körű hazai s

Thaly Kálmán: A székesi gróf Bercsényi család élete. Bp. 1887. II. 288. «Confessio: 109. 7 Lukinich Imre: II. Rákóczi Ferenc felségárulasi perének története és okirattára. Bp. 1935. I—II. Archívum Rákóczianum XI.