Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1913 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1913-03-05 / 10. szám

1913. KISKUN-HALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE. márczius 5. Fin az apa ellen. — Tudósitónktól. — Felháborító ügyben hozott Ítéleteit az elmúlt héten a kalocsai törvény­szék, melynek szereplői a Halashoz közel fekvő prónayfalvai lakosok. Prónayfalván van tanyája Rabi An­tal földmivesnek. Mivel némi kis va­gyona is van, talán semmi sem za­varná meg boldogságát, ha fia < Rabi József egy 26 éves büntetett előéletű egyén nem keserítené meg az életét. A „jó fiú“, ahol csak teheti adós­ságokat csinál, s ha azokat apja nem akarja kifizetni, vagy talán nem tet­szésének ad kifejezést, akkor botrá­nyokat okoz, s agyonveréssel fenye­geti édesapját. így volt ez 1912. jul. 24 ón is. Rabi valamiért megdorgálta fiát, ki erre egy vastag fadarabbal felelt és azzal úgy elverte édesapját, hogy az napokig nyomta utána az ágyat. A kalocsai törvényszék — a vád­lott tagadása után — mivel a vádat beigazoltnak látta 8 heti fogházra Ítélte a vádlottat. Az enyhe Ítéletért az ügyész sú­lyosbításért, mig az elitéit enyhítésért fellebbezett. Népesedési mozgalom. — Február 26. — márczius 4. — Születted: Fehér Mihály és Sűtöri Jusztinának Erzsébet nevű leányuk. Tanács Rozá­liának Jolán nevű leánya. Tapdi Annának Anna nevű leánya. Daczi Mihály és Horváth Zsuzsánnának Dezső nevű fiók. Vass János és Takács Erzsébetnek János Kálmán nevű fiuk Babos István és Berta Máriának Sándor nevű fiuk. Zádori Imre és Monostori Vilmának Mária nevű leányuk. Pándi Sándor és Sze­keres Rozáliának Terézia nevű leá­nyuk. Modok Antal és Varga Tarhós Eszternek Béniámin nevű fiuk. Vörös Mihály és Lovrity Veronának Zsófia nevű leányuk. Horváth Pál és Tóbiás Máriának Juliánná nevű leányuk. Sándor Lajos és .Tasi Máriának Mihály nevű fiuk. Kocsis Mihály és Gyevi Zsuzsannának .Mihály nevű fiuk. Jasseuovics Benő és Várdai Juliánnának Károly nevű fiuk. Rókasi Móricz és Szili Zsófiának Margit nevű leányuk. Földvári Lajos és Paprika Sárának Judith nevű leányuk. Szekulesz Péter és Schön Margitnak József nevű fiuk. Fodor F-erencz Benő és Boesor Janka Máriának Sándor István nevű fiuk. Meghaltak: Fieisz János 1 hónapos korban, Cseri Gábor 4 hónapos, Kapus Sándor 7 hónapos, Csányi Juliánná 14 napos, Dalló Sándor 12 napos, Milánkovics Rozália 7 napos, Denke Imre 8 hónapos, Horváth László 80 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Tanács István Lantos Etelkával (Tanuk: Rádóczi György, Bánóczki László.) Berta János Keresztúri Zsó­fiával (Tanuk : Sebők Vincze, Farkas Elek.) Zilzer Vilmos kecskeméti lakos Bergl Erzsébettel (Tanuk: Háhn Vilmos, Bergl Albert.) Valkai Mátyás Hurton Viktória kisszállási lakossal. Harnóczi Károly Lévai Máriával (Tanuk: Tóth B. Lajos, Tallér János.) Balla Benő Lázár Annával (Tanuk: Bukovics József, Babenyecz Cs. Mihály.) Sinka János Király Gy. Etelkával (Tanuk: Szűcs Mihály, Juhász Ferencz.) Dudás József Tóth Juliánnával (Tanuk : Katona István, Tóth Ignácz.) Szegő Jenő budapesti lakos Bleier Rózával (Tanuk : Kohn Ferencz, Kohn Benő ) Egybekeltek : Németh Jáüos Szűcs Máriával. Szuhai Bazil bpesti lakos Babos Mariával. Paprika Károly Lakos Zsófiával. Bán György Modok Gy. Zsófiával. Földbirtokos — csavargó. — Tudósitónktól. — Jól ismerik a városban Urbanek Ottót, aki csalásairól tette magát híressé. Nálunk, Halason négy évvel ezelőtt többek közt K..ónét igyekezett befonni, tönkretenni. Hogy igyekezete nem sikerült, az nem rajta múlott. A rendőrség szabadította meg a várost a veszedelmes embertől. Halasról távozva a csalások egész sorát követte el Urbaaek. Legutóbb Székesfehérvárott tűnt fel. Ott prónayfalvai földbirtokosként szerepelt. De leleplezték, s táviratban Prónayfalváról kértek a „földbirtokos“ urra vonatkozói* * g felvilágosítást. Prónayfalva község távirata szerint Urbaneknak tényleg volt ott birtoka, amelyet arra használt fel, hogy gaz­datiszteket kaucióval alkalmazott, a kauciót aztán elsikkasztotta. Ugyanez a távirat mondja még azt is, hogy Urbanek, aki veszedelmes birtokszó delgő, igen sok embert károsított meg. A budapesti rendőrség sem a leg- hizelgőbbeu nyilatkozik Urbanekról. A „földbirtokos ur“ magánokirat ham sitásért, sikkasztásért, csalásért és testi sértésért volt hosszabb-rövi- debb időre szabadságvesztéssel büntetve. Ezek alapján a szélhámost le­tartóztatták m пг о и I о пт и fü fi nj n fu n Гии jii njij Гии í „Luk GS László a siralomházban.“ — „ßukik a kormány." — Lapunk olvasói, akik figyelemmel kísérték a legutóbbi idők eseményeit, tudják, hogy milyen vádakat hangoz­tatott Désy Zoltán volt koalicziós államtitkár Lukacs László ellen attól a percztől kezdve, amikor bizonyossá vált, hogy a munkapárt a maga lábán is meg tud állani s nem szorul aira, hogy a koaliczió hataloméhes vezéralakjai segítségére siessenek. Ezekért a vádakért a független magyar bíróság rágalmazónak nyilvá­nította Désy Zoltánt. Mi, akik a közéletnek krónikásai vagyunk s új­ságírói hivatásunk teljesítésében a pártok felett állunk, mindentől és mindenkitől függetlenül megállapítjuk a következő tényállást: Nem sikerülvén Désy felmentése, előugrott bárom sötét alak : Apponyi, Andrássy és Zichy Aladár gróf urak. Magukévá tették a Désy vádját. Ezek az alakok eljátszották a jogot arra, hogy mások fölött ítéletet mondjanak. A kormányelnök — nagyon helyesen — semmibe se’ vette őket. Ez any- uyira bántotta a három grófokat, hogy Zichy Jánost mindenféle uton- módon rávették, hogy mondjon le a miniszterségről és mondja el Ö felsé­gének a Désy vádjait. Zichy János gróf, ez a nemeslelkű férfiú nem bírván ki tovább azt az üldöztetést, amelyben részé volt, e három gróf részéről, felutazott Bécsbe a királyhoz, ; s úgy tett, ahogyan a szive paran­csolta. A király elfogadta lemondását, amivel fényes elégtételt adott Lukács Lászlónak, azért a vad emberhaj­száért, amelyben ót az ellenzék becsületrabló vitézei részesítik. „Lukács László a siralomházban, bukik a magyar kormány“ ilyen és ehhez hasonló hírek terjedtek szét országszerte azoknak nagy örömére, akik Magyarország legsötétebb kor­szakában, a koalíciós rémuralomban j vezető szerepet játszottak abban a korszakban, amely örök időkre beírta a nemzet történetébe a közéleti erkölcstelenségnek azokat a gyászos eseményeit, amelyek még ma is hátborzongató emlékeket idéznek fel a becsületes emberek lelkében. A felséges ur bizalma sohesem volt oly teljes és a többség összetartása sohasem volt olyan erős, mint ezek­nek a szomorú eseményeknek a ! lezajlása után. Posvány. — Az ügyészség figyelmébe. — Többször rámutattunk azok a ret­tenetes állapotokra, amelyek a kör­nyékbeliek körében el vannak terjedve. Ennek egyik bizonyítéka az a meg­döbbentő nyilttér, amely a „Kun Majsa“ hasábjain látott napvilágot és szól ekként: „Tekintetes igazság szolgáltatás! Azt kérdezem, hogy hol van az igazság? itt van-e a földön vagy a más világon, nem hiszem, hogy itt legyen, mert ha itt volna, akkor egy olyan embert, akit ezzel vádolnom kell, nem tűrne el a föld keregségén, aki éjjel összetévesztette leányát a feleségével és még már is nem összetéveszti, hanem kész akarva unokáját, aki az édes leányának gyermeke, vérpadra hurcolja, azaz pénzzel csalogatja és ha sikerül a gyermeket valami rejtett helyre csalni és ott a legvadállatiasabb undorító dolgot követ el. Tehát azt kérdezem minden józan és világos lelkű embertől, hogy érdemelne-e az az ember egyebet, mint hogy az élők sorából a bitófa alatt lehelné ki szennyes lelkét, vagyis az ördögöt és akkor bizonyosan egy gonosszal kevesebb lenne az élők sora között és hogy felemlítsem ezen sorokat, majd csak tanácskérdóseként közlöm, hogy hova forduljak elégtételért, hogy megbűnhődve gonosz tetteiért. — Folytatás következik. Szikora Fereiic. A régi megyei betyárélet. A legények ismerték a komiszárius vad, ellentmondást nem tűrő termé­szetét, hát tovább nem is ellenkeztek. Sarkantyúba vették a lovukat és mentek az erdőnek. Bandi komiszá­rius két megtermett legénynyel az országúton haladt az erdő felé. Azt azonban kifelejtette a számításból, hogy lovas az erdőbe be nem hatol­hat, mert a süppedő homokban szügyig merül a lovával. Szép holdvilágos este volt, ami a betyároknak igen kedvezett. Ők az erdőből tisztán kivehették a közeledő veszedelmet. Mikor pedig csak egy puskalövósnyire voltak tőlük az üldö­zők, a duplacsövű fegyverek láng­nyelve világította meg az erdő sötét­jét. Egy-egy dördülés és Bandi komiszárius jajszó nélkül, véres fejjel bukott a homokba, a két legényével együtt. A többiek az üldözést abbanhagy- ták, a betyárok pedig az erdő sötét leple alatt elmenekültek más vármegye határába. Ők nagyon jól ismerték az utat mindenfelé. * * * A gőz és villany korszakában a sumári erdőt kipusztitotta a vas hatalma. A zsiványok menedékhelye eltűnt a föld színéről. Később vala­melyik rozoga csárdában húzták meg magukat a kaczkiás csárdásnó árnyé­kában. Mikor pedig onnan is kiszo­rították őket a csillogó zsandárfegy- verek, ki az akasztófán, ki meg a börtön piszkos porondján lehelte ki a gonosz lelkét. Mert hát ilyen a betyár élet. ■ Ill 11 Iliül i:l 1 |i| 11111.1! I! I II I III I I11 Hl III 111 l l l l l.l^íl Koldusok dala. Nem vágyódom ón márványos palotába, Hol ingyenélők vidám serege ül; Az ón hazám a sik mezők világa, Hol fárad a kar, s a mell zihál, feszül, Hol a homlokok gyöngyöt permeteznek, S a gyöngy oly busán, szomorúan ragyog: Szárnyat e jajból fonok énekemnek : En a koldusok dalosa vagyok . . . Ki azt igóii, hogy aranyat csinál, ezüsttöt akar csalni. * A szerelem : Isten költeménye, amely­hez a sátán szerez zenét. Csak magyarul. Két rendőrségi jelentés akadt ke­zeink közé. Az első a szabadkai rend­őrséget dicséri, a második Szegedről való. 1. „ . . . a rendőr szolgálatából azounal felváltatott és a főkapitány­sághoz előállittatván, itt még az éj folyamán kihallgattatott, másnap reg­gel pedig a rendőrlaktanyába lett bekísérve, ahol állásától felfüggesz- tetvén, ügy eldöltóig fogva tartatott. Nem igaz, bogy a nyomozás lany­hán lett teljesítve. Tanuk nyomoztat­tak ki a detektívek által, és éppen a rendőrség által ily módon beszerzett bizonyítékok alapján lett a rendőr konok tagadása ellenére letartóztatás­ba helyezve és a bíróságnak átadva.“ 2. Rendőri jelentés: „Általam a Dohány-utca lett mér­ve léptekkel, mely időszakban ismeretlen tettes folyton kur­jongatott. Mondván neki : „kuss!“ Kellő barátságos indulat következté­ben. Mind azonáltalból kifolyólag ámbátorkodásból tanusitólag személye szerint felémtartatott és az lett mond­va : „Hallgatassék ön által Mihaszno- sithatlan András.“ Dühbeguritőlag kardom vonatot, a melybe ismeretlen tettes által a feje beleütődött. Isme­retlen tettes eszméletét elvesztvén, általam szorgos kutatás ellenében sem találtatott. Valószínűséggel állitvá- nyozván, hogy ismeretlen tettes esz­mélete az utcán valaki által ellopatot. Lábaimmal ismeretlen tettesbe több ruganyos gesztus adódott, de nem mozdula. Erre ismeretlen tettes a te- temnéző kocsija révén letartóztatásba lett helyezvényezve és boncoló asz­talra előáiittatott. Legyen már elég. — .....ismeri önöket a nemzet." — Tisza István gróf, a kópviselőház elnöke czikket irt „Az Újság“ egyik legutóbbi számába. A czikkben ala­posan megleckézteti azokat, akik I éveken át a leggyalázatosabb szem­fényvesztést űzték a nemzet legszen­tebb javaival. Közöljük czikkének befejező részét, amelyben a hatalom­ból kiesett álnegyvonnyolcas bukott vezéreket aposztrofálja : „Nem, jó urak, ez csúnya, méltat­lan s az országra káros munka. E térre nem csábíthatják még egyszer a nemzetet. Egyszer megtette azt, egyszer kö­vette önöket a szenvedély, a rombolás útjára. Akkor hitt még önökben, akkor a hazáját féltő előrelátás hiába emelte fel óva intő szavát. Akkor keresztül­gázoltak azokon, a kik saját testükkel védték önöktő2 a nemzetet. Ma ismeri önöket a nemzet. Mind­nyájunk lelkében élnek az önök első nagy diadalának szomorú emlékei. Azok a tanulságok, amiket az önök cselekedetei minden ékesszólásnál meggyőzőbb erővel oltottak a nemzet leikébe, hosszú időre felnyitották szemét. Ideig-óráig hozhatnak nyugtalan­ságot a közhangulatba, de azt az építő, produktiv munkát, a melyre a nem­zetnek, ha élni akar, feltétlenül szüksége van, nem fogják még egy­szer megakasztani. Térjünk napirendre a botrányok, a piezkolódás, a gyűlölség romboló munkája fölött. Lássunk a mai nap nagy feladatának, a választójogi re­formnak becsületes megalkotásához. Parancsoló kötelességünk ez, a mely egész szellemi és erkölcsi erőnket, lelkünk legjavát igényli és azt a komoly felelősségtudatot, a melyet mindenkinek éreznie kell, a ki a nemzet bizalmának letéteményese.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom