Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-02-12 / 7. szám
Február 12. KUN-HALAS. 1899. Szűkkeblűnek, elfogultnak, vak önzőnek nem szabad lennünk, hanem kitárt szívvel kell magunkhoz ölelni a szegényt, balgatagságból, ámításból megbotlott felebarátunk iránt jó akarattal kell viseltetnünk, s örömünket, boldogságunkat készek legyünk megosztani a szerencsétlenekkel. A múltak intelme is arra késztet, hogy őszinte szeretettel enyhítsük a nyomort szegénységet, s tisztességes munkával nyissunk utat a boldoguláshoz. Egyik nagy föladata ma a társadalomnak megalkotni a munkások segít ő-e gyle tót. Mily szép, mily lélekemelő, midőn a boldog ember felveszi a boldogtalan ügyét, ' eloszlatja azt a sötét felhőt, mely bölcsőjétől-kopor- sójáig altakarja szegény embertársa életének napját. Gyűjtsük magunk köré a munkásokat, s a mezőgazdaságot alakítsuk egy nagy családdá, melyben békére törekvés, egymás bodogitás legyen a szent elv, az életnek lelke. Ezeket az intelmeket látom én az 1898. II. t.-czikben, ne legyünk siketek, ne legyünk érzéketlenek, hanem a megkezdett utón haladjunk előre, de ne lanyhán, hanem a nagy föladatnak megfelelően. Örvendetes jelensége volt a lefolyt esztendőnek az a tevékenség is, melyet a h i t e 1 ü g у terén kifejtett. Itt is a földmivelésügyi miniszter ur viszi a vezérszerepet, szól erősen, harsányan, hogy jertek gazdák, a hitelszövetkezeti zászló alá, csoportosuljatok, hogy magatok teremtsetek magatoknak oly hitelt, a mely hivatásokban, kötelesség teljesítésiekben titeket elősegít. Az 1898. évi XXIII. t.-cz. egy nagy hitelművelet kezdete, mely bizonyára a kis embereket kiemeli az eladósodás hínárjából, de csak úgy, ha ők maguk is tettre kelnek s nem várják a sült galamb szájukba repülését. Hallgassuk csak a múltak intelmét, megvallom, hogy én pirongató szókat hallok, mert nem voltunk érdekeinknek szorgalmas, kitartó munkásai, sok jó alkalmat, sok jó időt elszalasztottunk, ha akadt egy-egy lelkes apostol, ki jóra buzdított, közönyösen fogadtuk a felhívást, maradtunk tétlenül. Nem vádaskodom, mert az keserűséget okoz, e helyett arra kérem a nemesen érző, gondolkodó hazafiakat, hogy most szakítva a tótlen múlttal, álljunk egész munkakedvvel a nagy ügy szolgálatára s az 1898. évi XXIII. t.-cz. legyen kiinduló pontja az uj életnek. A mező gazdákat, a sok elemi csapás és a termények értékének alásülyedése mellett a rettentő drága hitel sodorta a válságba. Ha a gazlelkü ember szörnyetegek, kegyetlen uzsorások dühöngését nézem a múltban, csodálom, hogy maradt egy is, az ősi családok közül, kik egyik kezükkel a haza alkotmányát és szabadságát védték, a másikkal a kenyeret szerezték, a nyomorult szipolyok, undok uzsorások, kiknek fajzata is utálatos, mig azok a szent munkát végezték, ezek vérüket szívták, szegények aztán elestek. Ne ismódlődjók e szomorú történet, hanem a megalkotott törvény alapján álljunk össze s az egészséges hitelt, mely hazánkra is áldás lesz, teremtsük meg. Alakuljanak mindefeló községenként, a hitelszövetkezetek, s itteni becsületes és pontos kezeléssel gyógyítsuk a nagy betegséget, mely nem tagadhatjuk, sorvasztó pusztítását, már nagyon is mutatja. Ily okos nemzet, mint a magyar nemzet, nem adhatja meg magát gyáván, hanem védekezik, még pedig összetartó lelkesedéssel, igaz és alapos ügyszeretettel, hogy a fáradságnak, kívánt eredménye legyen. A múlt intelme erősen kiált, föltárja előttünk a könnyelműséget, gondatlanságot, közönyösségét, föltárja a rombolást, mit e mulasztás okozott. Óva int, hogy ez jövőben életveszélyes lesz, fogadjuk meg az intelmet, s lezárva kezünkről, eszünkről a nembánomság rozsdás bilincseit, nagy szorgalommal, 'sokszoros munkakedvvel {lógjunk a hitel megalkotásához, s kitartóan fáradozzunk, mig csak a siker meg nem koronázza törekvésünket. Mi eddig is annak voltunk hirdetői, hogy mi tudunk magunk segíteni, magunkon, ha akarunk. Rajta hát, most is kedvvel karoljuk fel e törvényt, ne legyünk e törvény mostoha anyjai, kiknek kezében elsatnyul elvész, hanem legyünk a jó édes anya, kinek gondos szeretető azt fölneveli, nagygyá teszi és a boldogulás kiapadhat- lan forrásává alakítja. Az 1898. év megszülte а XXIII. t.-cz.-et meg is alakította az országos központi hitelszövetkezetet. Fent megtették kötelességüket az elöljárók, most rajtad oh! nép, rajtad a sor, hogy te ismerd meg ön sorsodat, és te is lépj a munkatérre, és vedd ki részed a munkából, hogy unokáid áldva emlegessék nevedet, érdemedet. A gazdának egyik gondja és dolga, hogy földjéből minél több termést túdjon előteremteni, a másik nagy gondja pedig az, hogy a mit termel el tudja adni még pedig jó áron. Ez az értékesítés igen erős föltétel, s mondhatjuk, hogy a gazdák eddig, ezzel igen keveset törődtek, Most azonban életre ébredtek és a „K ö z г а к - t á r“ intézmény iránt mindig nagyobb és nagyobb lesz az érdeklődés. Bennünket bizonyos öröm hat át, hogy oly eszmét hoztunk a felszínre, a napirendre melyet a gazdaközönség lelkesedve karol fel. Dr. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter ur, a képvselő házban kijelentette, hogy a gabonák jobb értékesítésénél a Közraktárak egyik leghasznosabb intézmények. A gazdasági egyesületek országos szövetsége is felkarolta a Közraktárak eszméjét, ennek közgazdasági szakosztálya a kormányhoz intó- j zendő feliratban fejti ki, mily nagy horderejű lenne a gazdákra, ha nagyobb vasúti góczponto- kon Közraktárak lennének emelve, az állam segélyével, s az ide beraktározott gabonára a j gazdák előleget nyernének, s a gabana egy nagy | tömegben a sok alkusz kikerülésével, egyenest a földolgozónak adatnék el. Szép és hasznos eszme, értsük meg a múltak intelmét s fogjunk hozzá, hogy a Közraktár ügy nálunk meghonosuljon. Akkor a szegény aratók, kisbirtokosok nem jajgatnának, hogy aratás után, mik r a gabona igen olcsó, akkor kell elvesztegetni a gabonájukat, mert akkor a Közraktárakba elhelyezett gabonájukra kapnak p é n z t, melylyel bajukat elintézhetik, s később a jó gabona ár alkalmával adatnék el gabonájuk és igy a nyereséget nem illetéktelen emberek vágnák zsebre, hanem a szegény ember fordíthatná hasznára. De ha mi a múltak intelmét feledjük, ha kitartó s ernyedetlen munkával ily nagy vállalat megvalósítására nem szenteljük magunkat, sorsunk rosszabra fordul és veszély vár reánk. Annak is örvendünk, hogy a bor értékesítésénél egy jó törvény áll a szőlőnnve- sek érdekének védelmére. Ez a törvény az 1898. évi XXIII-ik t.-cz. Es most a kormány vas szigorral lépett fel a borcsiuálók, borhamisítók ellen. Itt is az ideje, mert a drága szőlőmivelés mellett csak úgy lehet megélni, ha a bort, a valódi tőke termette bort tisztességesen tudják eladni. A múltak intelme itt is tettre ébreszt bennünket, s arra buzdít, hogy körültekintők és éberek legyünk s ne késsünk a törvény hasznát venni. De ne folytassuk tovább ezt a bonezolga- tást. A múlt azt mundja nekünk, hogy kevéssé voltunk tevékenyek, s nem elég komoly munkások. Az érzéktelen, könnyű dolgokra fecséreltük el sok időnket, sok erőnket. Most változtassunk munkarendszert. A mely jó és hasznos eszmék előtörtek a homályból, fogadtassák általunk kész szívvel és kész lélekkel s ne nyugodjunk addig, mig áldásos intézményekkel, a mezőgazdaságot állandó jólétünk forrásává nem teszszük. У a s a d i Balogh Lajos. KÖZGAZDASÁG. Ingatlan forgalom — 1899. január hóban. — Nagy Ajtai Imre és neje Modok Juliánná megvették Bánó Ferencz 2 drb szántóját, 50 írt vétetárban. — Nagy Ajtai Imre és neje Modok Juliánná megvették Modok Lajosné Ke- rekes Zsuzsanna (103 Д öl szőlőjét, 25 frtért. -- Halas, 1899. Nyomatott Práger Pereneznél. Modok István és laktársa Bánszky Zsuzsánna megvették Kis Sándornó Patai Judit szőlőjét, 200 írt vételárban. — Füle Mária László Petemé megvette Somogyi Mihály lakházát, 800 frt vételárban. — Lafaj Mihály és neje Bugyi Mártha megvették Csete Pap Sándor és neje 5 ]/г kapa szőlőjét, 100 frt vételárban. — Nagy Sarkadi László és neje Sáfrik Etelka megvették Sáfrik József és Vili.Balázs szántórészeit, 185 frtért. — Nemcsok Dénes megvette Dr. Hodossy Gózn 5 hold 196 Q öl bodoglári legelőjét, 50 frtért. — Karácson János, Antal és Mária megvették özvegy Mező Lászlónó Egyed Izsák Erzsébet szőlőjét, 100 frtért. — Dózsa István és neje Szombat Sára megvették Kesztli Imre és neje Tóth Julianna szőlőföldét, 250 frtért. — Kulcsár Antal és neje Csatári Anna megvették Tóth Hörcsögi Imréné és gyermekei Il-ik tizedbeli házát, 880 frtért. — Fekete György és neje Rácz Anna megvették Gyenizse Istvánná Kalmár Mária 4 hold 1247 Q öl füzesi szántóját, 1800 frtért. — Nagy Sarkadi Józsefnó Kuti Anna megvette Hirháger Károly, Imre és Lucza 2408 Q öl szántóját, 260 frtért. — Nagy Sarkadi József és neje Szatmári Juliánná megvették Hirháger Károly, Imre és Lucza 8 hold szántóját, 520 írtért. — Nagy Pál Imre és neje Kiss Rozália megvették Hirháger Károly, Imre és Lucza 4 1I2 hold szántóját, 780 frtért. — Kertész Farkas Lázár és neje Terbe Juliánná megvették Klinkó Ferencz majsai szántóföldjét, 500 frtért. — Horváth Regina majsai lakos megvette Bálint Antal majsai házát, 2000frtért. — Márk Dávid majsai lakos megvette Márk Márton és Babinyeez Kálmán majsai házát, 1100 írtért. — Babos Sándor és neje Nagy Juliánná megvették Kaszap Imre és neje Bor bély Juliánná V. tizedbeli házát, 450 frt vételárban. — Kurgyis Ádám majsai lakos megvette Lodri Francziska lakházát, 450 frtért. — Gyenizse Istvánná Kalmár Mária megvette Lakos Mária Szabó Elekne IV-ik tizedbeli lakházát, 1470 frtért. — Kurucsai Jeremiás majsai lakos megvette Csuka András majsai lakházát, 250 frtért. — Halász Lajos és neje Frank Flóra szegedi lakosok megvették Nagy Pál és neje majsai szőlő részüket, 20 frt vételárban. — Kovács K. Sándor és neje Kaszás Juliánná megvették Dóczi Imre szőlőjét, 100 frt vételárban. — Gönczöl Ferencz és neje Kis B. Juliánná megvették Tóth Ferencz Juliánná Vörös Sándornó szőlőjét, 250 frtért. — Bornemisza Benő eladta Kármán Irma nejének az összes ingatlanait, 600 frtért. — Einviller Károly és neje Hokki Ida eladták 7 hold ingatlanait Nagy Pálnak, 350 frtért. — Préda Kovács Borbála majsai lakos megvette Kun Erzsébet Provics And- rásnó szőlőjét, 150 frtért. — Bacsó Ferencz megvete Bibó György 704 Щ öl fekete földét, 280 frtért. — Balanyi János és neje Erdélyi Verona majsai lakosok megvették Patyi Imre majsai tanyaföld részét, 256 frtért. — Csonka B. Imre és neje Tóth Baranyi Etel megvették Török Imre 8 hold 679 □ öl legelőjét, 250 frt vételárban. — Ancsa Molnár Ignácz majsai lakos megvette Ancsa Molnár Etelnó Hassler Erzsébet és társai majsai lakházát, 480 frtért. — Stimákovics István és neje Novák Emma megvettek Ötvös Szőrű Istvántól egy 5 hold 194 n. öWfelső-szállási szántót, 2000 frt vételárban. — Kertész Farkas Péter majsai lakos megvette Bodor Péter és Döme házrészét, 100 frtért. — Csuka Eszter majsai lakos megvette Hunyadi Péter majsai lakházát, 500 frtért. — Elek Béla majsai lakos megvette Busa Bálint és neje majsai házát, 400 írtért. — Zsebő Pál és neje megvették Polya Sándor szőlőjét, 510 frt vételárban. Kiadóhivatali üzenet. — Schmidt Fiilöp Zenta. Jobban utánna nézve a dolognak, úgy találtuk, hogy önnek van igaza. 1897. szeptember 1-től kezdődőleg előfizetésre küldött: 97. szeptember 9., 98. január 10., április 3., július 21., október 15. és 1899. január 3-án, összesen 7 frt 50 krt. Előfizetése tehát február végén jár le, — hogy azonban egyöntetű legyen a kérdés, szíveskedjék a már- czius hóra járó 30 krt, majd az április elsején kezdődő negyedévi díjjal együtt küldeni be. Ha ugyan addig létezünk. Üdv. 1 Dr. Hermán Ferene, felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos.
