Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-08-08 / 32. szám
II-ik évfolyam 1897. vasárnap, auguszj^ HALAS és KI lißfeßtH Társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap délben. Előfizetési ár a Egész évre .........................4 frt, vagyis 8 kor. Félévre ..............................2 frt. „ 4 „ Negyedévre .........................1 frt. „ 2 „ Szerkesztőség és kiadóhivatal : HALASON. Nádor-utcza, Babó-féle házban. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos DÉKÁNI ÁRPÁD. Társszerkesztő: SAFÁRY GYULA. Egyes szám ára: 20 fillér. Hirdetési dijak a Három hasábos petit sorért.....................8 kr. Kincstári illeti k minden hirdetés után . 30 kr. Hivatalos hirdetések dija 1 — 100 szóig, kincstári illetékkel együtt 1 frt 37 kr. 100 szón felül minden szó 1 krral számittatik. Szocialista mozgalmak városainkban. Kiskőrös, 1897. aug. 8. Lapunkban ugy látszik e cziin alatt állandó rovatot kell nyitnunk. Ugyanis alig vau bét, hogy a szoczi- alisták ne beszéltetnének magukról és egyszersmind gondoskodnak is, hogy ezen beszéltetés olyan hangban és modorban tűnjék fel, a mely mindig előnyükre szolgál, különösen azon körökben, melyekben tanaik főképeu termékeny talajra találnak. Véleményünket nem maga a szo- czializmus fölött, hanem a mi szoczia- 1 istáink fölött többször elmondtuk s most sem resteljük hangoztatni, hogy ezen uranikus csakis filozófiai alapon nyugvó tanoknak nálunk, viszonyainkat tekintve alig van létjogosultságuk. A szoczializmus az általánosan vett államra, s különösen a nemzeti államra legyen az bármilyen kormány formájú : kényuralom, monarchia, köztársaság vagy bármi más határozottan veszélyes ; hiszen annak egész bázisa nem más, mint a hatalom mai rendszerének megrontása. Epen ezért megfoghatatlan az államok, illetőleg a hatalmak részéről tanúsított nagyfokú közöny, a melyekkel e tanok követőikkel, különösen terjesztőikkel szemben viseltetnek. Az eszme gomba módra terjed és sajnos a szoczialisztikus tanok leginkább azon körökben, osztályokban nyernek éltető talajt, a melyek azokat legkevésbé értik meg. Hiszen műveltségi fokukkal, — bármilyen ügyesen is van az a kaptafára szabva, — a tisztán bölcsészeti, ideális dolgok alig egyeztethetők össze. Az egyszerű ész csak az általa fölfoghatót emészti meg, a többiből agyában zűrzavaros káoszt alkot, a mely elébb-utóbb bomlásra vezet. S a lelkiismeretlen terjesztők — valőszinüleg saját céljaik előtolásáért, — tovább is mérgezik az egyszerű nép agyát, a mely nem is sejti a borzasztó véget, a mire mind ez vezetni fog. A balga fölfogja azt, a mi ő általa közvetlen fölfogható ; megérti, hogy: a szegényen kívül gazdagok is vannak, vagyonosabbak, mint ő s ezek isznak, esznek, dúslakodnak minden földi javakban akkor, midőn az ő tenyere vérzik a kapa és kasza nyelétől. Megérti azt, bogy ezen gazdagságot amazoktól el kell venni, hogy nekik is jusson abból. A tőkét meg kell semmisíteni, mert ahhoz nem csak a tőkepénzesnek, hanem mindenkinek jussa van. A napszámot föl kell emelni, a munkaidőt pedig fokról fokra leszállítani, miáltal a birtokos osztály károsodik és gyengül. Pedig mindezekből első sorban csak neki lesz kára ; őt a vagyonos, a tőkepénzes gazda nagyon könnyen mellőzi, minek eredménye az éhezés, nyo- morgás, végelszegényedés leend. A teljes jogi, anyagi vagy bárminemű egyenlőség lehetetlenségét az egyszerű fejjel megértetni nagyon nehéz, de ezen műveletnek megkísérlése mindazoknak, a kiknek érdekükben van e tanok terjedését meggátolni, önmaguk iránti kötelességük. Ezen tanok terjeÉvek múltán. Szerelmünket nem tudta senki, Nem volt szokásunk elfecsegni Az örömet, a bánatot. S hogy később kezdtél elfeledni: Még most se tudja senki, senki, Csak én tudom, csak te tudod. Hogy mennyit szenvedék azóta — Tanúra rá egy kötetnyi nóta, — Csak én tudom, csak te tudod, Hogy könnyektől bágyadt az arcom, Hogy szörnyen restellem kudarcom’: Csak én tudom, csak te tudod. Hogy öngyilkos jelölt vagyok ma S nem nézek már a csillagokba : Csak én tudom, csak te tudod, Hogy minden sivár lett előttem, Miről álmot álomra szőttem: Csak én tudom, csak te tudod. Hogy szived még most is kietlen, Nem dusabb most sem érzelemben : Csak én tudom, csak te tudod, S hogy te se vagy már szép, — hiába ! Egész világ bár tudja, látja: — Én nem tudom, te nem tudod. Keményít A moly. Csak akkor tudta meg Gulyás Ferencz, hogy mit veszített a meghalt feleségében, a mikor uj asszonyt vitt a házhoz. Negyven év körül járt, mikor első féleségét, az alacsony termetű Gere Orzsit, eltemette. Megsiratta szívből, mert szerető feleség, jó gazdasszony volt. De a mint tekintete egyetlen gyermekére, a hét éves Erzsikére esett, tisztában volt azzal, hogy gyenge csemetéjét nem hagyhatja gondviselő nélkül. S bár szivében gyászolta még elhunyt feleségét, a kivel megkétszerezte öröklött vagyonát, nem sokára házasodni készült. — Összeszedd az eszed, Ferencz, — szólította meg a szomszéd asszonya, Rákhel néni, mikor hallotta az uj hirt. — Ha már megházasodol, olyan asszonyt keress, aki megtudja takarítani legalább, a mit szegény Örzsivel szereztél. Mert Gere Orzsit te ezen a földön többet föl nem találod . . . Gulyás Ferencz nem valami örömest hallgatta a Rákhel néni tanácsait. Yan neki magához való esze, — gondolta magában — nem megy a szomszédba kölcsönkérni. Majd talál ő szépet is, jót is, nem érzi meg a kis Erzsiké az édes anyja hiányját. Másrészt meg olyan asszonyt akart hazavinni, aki, ha nem is úri módra, de már csak mégse egészen parasztosan vigye a háztartást. Hiszen nem egy jó ismerőse van az urak közt, a kik el-elmennek hozzá liébe- korba; de meg olyan gazda, mint ö, nem is élhet ugy, mint valami zsellér. Szegény felesége, igaz ugyan, hogy takarékos, jó gazdasszony volt, de a házat bizony nagyon egyszerűen vitte. így gondolta rá magát, hogy megkéreti a Csányi Mihály özvegy menyecske-lányát, a kiről azt mondta, hogy olyan szépen van bebutorozva a lakása, mint valami úri helyen. Fiatal csinos menyecske volt Csányi Zsófi s mézes-mázos szóval hamar megvette Gulyás Ferenczet, aki azt is számításba vette, hogy az első urától nem maradt az asszony-
