Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-08-08 / 32. szám
elésének megakadályozására legalkalmasabb eszköz először: ellen tanok terjesztése, melyek mindenkit amannak célszeríítlenségéröl, káros befolyásáról felvilágosítsanak. Ezen eszköz keresztül vitele annak, a kinek kezében hatalom van, könnyebb, mint azoknak, a kik eszméiket legtöbbször titkos, meg nem engedett útakon törtetik előre. Méreg ellen, ellen méreg. Második eszköz, mely fölött a hatalom a reá nézve nagy betegség tova terjedésének meggátlására rendelkezik, a mely bár veszélyes, két élű is, de minden esetre hamarább célravezetőbb, radikálisabb. Ha a test egyik része olyan betegséget kap, a mely egész életét, eksziszten- ciáját veszélyezteti az orvos kést, fűrészt vesz elő, vág, fűrészel s a beteg testrészt eltávolítja. A hatalom kezében ott van a kés, a fűrész, az erőszak. Egyszerűen az önmaga által alkotott társadalomból azon elemeket, melyek reá nézve alkalmatlanoknak, veszélyeseknek tűnnek föl, erőszakkal eltávolítja, a mi által saját egészségét megmenti. Általánosságban bámulatos azon közöny, félsz vagy minek is nevezzük a mivel a hatalom ez eszmék terjedését fogadja. Tenne s tesz is ellene, de enerziával, olyannal, a mely tőle elvárható, alig lép föl. Fél az úgynevezett martyroktól, a kik tényleg nemegyebek, mint naiv médiumok, együgyű kreatúrák, vagy raffinált hipnotizőrök. Pedig ezeknek az elnémitásától függ minden. A közelmúlt eseményei mind olyanok, a melyek az elmondottak megszi- vellésére vezetnek. u. nak gyereke, a kinek a kedvéért az ő Er- zsikéjét elhanyagolná. Olyan lesz az neki, mintha édes volna, íogadkozott Csányi Zsófi is, — ki ne tudná azt az aranyos kis szőkét szeretni. így lett Csányi Zsófiból Gulyásné. Hiába mondta Rákliel néni, a szomszédasz- szony, hogy minden ivadéka pocsék-pazarló volt a menyecskének. — Elpusztítja ez az asszony a vagyo- nodat, majd meglásd, mondogatta Gulyás Fe- rencznek ; vigyázz a szavamra ! De az uj asszony jobb volt a hírénél. Elégedetten mosolygott az ura, mikor a kis Erzsikét csinositgatta, a kit kurta szoknyában urasan kezdett járatni. Gulyás Ferencz meg volt nyugodva benne, hogy jó asszonyt talált, s hogy jóságát visszonozza, minden kedvét megtette. A házat kipingáltatta, uj bútorokat vett, nem kiméivé a költséget. Csakúgy ragyogott a ház tája s a nagy udvaron mindig ott slirgött forgott az uj asszony. Azt mondták az ismerősök Gulyás Ferencznek, hogy dolgosabb, takarékosabb asszonyt már nem is találhatott volna. Csak az öreg Rák- hel néni hajtogatta mindig, mikor hallotta, hogy dicsérik Csányi Zsófit: Mozgalmas nap. Kis-Kőrös, julius 25. Ki gondolta volna, hogy valaha Kis-Kő- rösön még szoczialista mozgalmak is lesznek! ? Bizonyára senki sem. De hát: Tempora mutantur. Ma még csak nem is sejtjük ezt vagy amazt s holnap már teljesedve látjuk. Igg voltunk a szocziálistákkal is. Olvastuk a lapokból, hogy erre vagy amarra mind jobban hódítanak a szocziálista tanok, de nem hittük, hogy azok Kis-Kőrüsre is eljutnak. Csalódtunk. Néhány évvel ezelőtt idevetődött valami Mizer Pál nevű szappanos, a ki terjeszteni kezdte a szocziálista tanokat. Hamarosan szerzett is nehány hívet, de ezek, mert számuk még elenyészően csekély volt, — mit sem tehettek. Mizer látja, hogy itt nem boldogul, odább állt. De jött aztán Váczi Pál uram, egy kosárfonó mester, a ki mert jobban tud a nép nyelvén beszélni — már jó sok követőre tett szert. Mikor ezek száma már a százat elérte, vagy azt meg is haladta, Váczi Pál a nyilvános szereplés babérjai után áhitozott. Nem elégedett meg azzal, hogy a polgárokat saját otthonukban nyerje meg a szocziálista eszméknek, — kiment a piaczra s ott lázitott bujtogatott. Sokáig űzte mesterségét, mig végre is az elöljáróság megunván a dolgot, csendőröket kért a felsőbb hatóságtól. A csendőrök julius hó 18-án elfogták Váczit s rövid vallatás után elzárták- Ám a hivek, kik szemtanúi voltak Váczi be- kisérésének, felháborodtak a „jogtalanságon" s teljes számmal a községháza elé vonultak. Itt éktelen ordítások közepette követelték Váczi Pál kiadatását. Az elöljáróság, hogy ez esetleges zavaroknak elejét vegye, Váczit, szabadon bocsátotta, — olyan föltétellel, hogy a népet széjjel oszlásra hívja fel. A fővezér formálisan akart a szabadon bocsátta- tás feltételének megfelelni s azért nehány hívével széket, vagy asztalt kért az elöljáróságtól, melyről beszélhessen a néphez. Széket kapott s akkor aztán elkezdett beszélni. Rövid, szaggatott s értelmetlen mondatokban kikelt a hatalom ellen s vázolta a munkások nyomorúságos helyzetét. Egy teljes óráig be. szélt, a mikor aztán hívei széjjel szélledtek. Ez történt julius 18-án. •— Viselve válik meg! * * * S az öreg asszonynak lett igaza. Addig ösztökélte az uj asszony mindenféle kői tekezésre az urát, a mig az adósságba nem verte magát, ügy fogyott a pénz a háznál, mintha kanállal ették volna. Csányi Zsófi dugdosott a rokonainak, félre rakott magának is a pénzből, mert nem is számított mindig Gulyásné maradni. Szeretőket kezdett tartani, a mit mikor az ura meghallott, schogysem akart elhinni. De gyanakodni kezdett az asz- szonyra, s ezután már egymást érték a családi perpatvarok. Gulyás Ferencz bánatában korcsmázásra adta magát s tájára sem ment többé a cselédeknek. A vagyon pedig fogyott egyre. A kis Erzsiké már tizenöt éves lett s már sokat meglátott olyasmit, amit eddig észre sem vett. Mikor világosan látta, hogy a mostohája meglopja az apját, megmondta neki, hogy tegyen valamit ellene. Gulyás Ferencz- ben fölébredt a megcsalt, meglopott férj bosszúja és hogy sülyedd1 vagyonának romjait megmentse, kiadta az utat a hálátlan A hatóság, hogy a lelkes szocziálisták jókedvét egy kissé lelóhassza, nagyobb számú csendőrt kért a következő vasárnapra. A csendőrök, számszerűit harminczan, egy hadnagy vezetése alatt meg is érkeztek. Vasárnap reggel 4 órakor felvonultak a városházához. Egy részük szuronyosan a városháza előtt foglalt állást, mig a nagy réez (ezek között volt a tizenkét lovas is) a községháza udvarán ütött tanyát. — mindenki várta hogy mi lesz: A kiváncsiak a szó szoros értelmében ellepték a községháza környékét s a piaczteret. Itt foglaltak helyet a szocziálisták is vezérükkel Váczi Pállal együtt. Hanem a várt tüntetés elmaradt, úgy látszott, kissé meghökkentek a szuronyok láttára. Lárma nem volt. Mégis, úgy kilencz óra múltával kivonult az egész csendőrhad s felállott a néppel szemközt, — a Schaffler-féle ház előtt. Mindenki — lélekzetét elfojtva — várta a történendőket. Egyszerre csak hallik a vezényszó : Indulj ! s a következő pillanatban lovas és gyalog csendőröktől kergetve fut ki merre tud. Nehány perez s a még előbb szitkozódó, káromkodó polgár-tömegből alig látni itt-ott egyet, vendéglőből, boltajtókból kikandikálni. A ki nem futott, azt kardlapozták. Néhányan — szerencsétlenül — olyan vágást kaptak (mint pl. Hly György állatorvos, a ki épen a nagy utczán ment), hogy megemlegetik a vasárnapi szocziálista mozgalmat, Azután csak itt-ott verődött össze nehány polgár, de a lovasok azokat is hamarosan széjjel ugrasztották. Mikor azután minden tiszta lett, a csendőrök elégülten vonultak vissza helyeikre. A lovasok csak délig álltak a községháza előtt, de a gyalogosok egész estig, sőt egy részük még éjjel is teljesített szolgálatot: hátha történik valami! ? De bizony semmi se történt. A munkások nagy része még a délután folyamán munkába ment, a kik pedig itthon maradtak, azok jónak látták a házból ki nem mozdulni . . . Abujtogató Váczit mér vasárnap délelőtt elzárták s azóta folytonosan csendőrök őrzik. A főkolomposokat egymásután fogdossák be s hallgatják ki. A vizsgálatot Jenes Árpád csendörhadnagy vezeti. Hogy a vizsgálat asszonynak. Adóssággal terhelt földjének több mint felét eladta, kifizette adósságait s visz- szatért megint a józan élethez a gazdálkodáshoz. Leánya, Erzsiké, egy szegény legény felesége lett, a kit, mert szeretett, elébe helyezett a gazdagabb kérőknek. Ott laknak mind a ketten a gulyás-háznál s gyöngéden gondját viselik az édes apjuknak. Egykori gazdagságát, gonosz feleségét sohasem hozzák neki elő, mert nem akarják, hogy talán magát okozza mindezért. S ha Gulyás Ferencz szóba hozza a dolgot s szemrehányásokat tesz magának, hogy „azt az asszonyt" a házhoz hozta, leánya és veje szeretettel vigasztalják » Erzsiké férjéhez simulva ezzel vet véget a kellemetlen visszaemlékezésnek . — így kellett annak történni, édes apám. Ha ez a moly a vagyonban nem lett volna, talán sohasem kerültünk volna össze az én kis urammal s lehet hogy gazdagok volnánk, de ilyen boldogok — nem. Lovas В
