Kun-Halas, 1891 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1891-05-03 / 18. szám

Május В. KUN-HALAS. 1891. gette didergő tagjait s csodálkozva vette észre, hogy a szomszédos ág is tüzet fog a körülte nyaldosó lángoktól: bizonyára — azon gondo­latot, hogy e jótékony meleget éleszteni és fen tartani is lehet — nem a chemiai tudományok iránti előszeretete sugalmazta az első feltaláló­nak; egyedül a kényelem-szeretet. Ha önzése nem piszkálná az embert, a füle botját sem mozdítaná ezért a kerek világért, így azonban feláldozza ázsiai nyugalmát, fárad, töri magát, küzd, csakhogy a nyugalom szuper- lativuszát: a kényelmet megszerezhesse. Természetes ez; és helyes is. — Az em­ber elvégre tökéletességre van teremtve. Ha pedig csak a muzulmán fatalizmusával üldögól- getne a tubafa árnyékában, ha csupán annyira terjedne ambicziója, hogy éppen csak megóvja magát az éhenhalástól: sohasem jutott volna el a haladásban odáig, ahol csak jelenleg is áll. A tudomány az egoista lótérti küzdelem nemes kisarjadzása. — Az alchimisták aranycsinálási hajszája vetette meg alapját a természettudo­mányok fundamentumának: a vegytannak. Egy Paracelzus kapzsisága hozta világra az első szemer foszfort. És majd, ha a közel századok tulszaporo- dása letetlennó teszi, hogy pusztán az anyaföld terményeire szorítkozzék a táplálkozó ember: ismét segítségére siet önfentartasi ösztöne; megtöri az öröknek tetsző jeget a mindentudás titka felett; bepillant az elemek parány-vonzásá- nak komplikált természetébe és kieszeli csinyját- binját azon vegyi törvényeknek, melyek vegy­konyháján pillanat alatt megtermelik számára élelmiszereit, amelyeket a vajúdó anyatermészet az évszakok lassú proceszszusa alatt produkál­hat csakis. Csak e nagyon elemi, de felette igaz elme­futtatás is igazat ad a Renánféle optimista világ- filozófiának: hogy t. i. e földi rendben épen az emberek kicsinyes érdekei szülik a nagyszerűt. Ne essünk fiát kétségbe a kincsszerzők önző kapzsisága felett sem. Ha másnak kárára nincsenek, bizonyára Istennek sem ártanak; az emberiségnek meg epen használnak. Tőke-pénz nélkül szomorú kilátásaink lennének a jövőre, amikor az emberiség 2/3-ada majd csakis gyárai produktumai után élhet inog. . . Ámde mi Magyarországra jutottunk. Ne­künk bezzeg nincsenek gyáraink; még a tőke- pénzünk is hiányzik. A mi zsírba fulladó gaz­dagságunknak csak a kacsa-hire nagyobb sze­génységünknél. Ha szegények vagyunk, kaparjunk; ha nincs mit cltókozolnunk, takarékoskodjunk; ha hiányoznak a dusgazdagság forrásai: gyáraink: teremtsünk; hapciiig kevés hozzá a pénzünk, siessünk azt megszerezni, inig a mezőgazdaság teljesen le nem járja magát; rendezzük be föld­jeinket czélszerűbb és jövedelmezőbb nyerster­mények számára. A mi hírhedt búzáink alig adnak már 0 — 8 "/„-ot: csak szót kell tekinte­nünk jobban, ha a 10—-15 °/o átlagot meg­találjuk. A mi rónánk áldott föld. Sőt épen ez itt, a Duna-Tisza köze: Kanaán. Kész kincsbánya. Le sem kell szállni a bányásznak az aknák fenekére, idefent termi meg számára a talaj az aranyat. Még pedig olyat, melynek értékét a túl­termelés nemhogy csökkentené sőt épen ez nö­veli. Olyan ez mint az elátkozott kincs: ha csak darabjait akarják használni, kavicsosa válik; a ki az egészet kiemelhetné azt dúsgazdaggá teszi. Csakhogy egyesek ily erővel nem bírunk. Ide az összes erőre vau szükség, hogy értékes eredményt érhessünk el. A mi gyümölcsószetünk ez a kincsbánya, melyről ón beszólni akarok. g HÍREK. — I)r. Tóth Kálmán polgármester, mint tartalékos huszárhadnagy, múlt hó 30-án négy heti fegyvergyakorlatra vonult be a Vl-ik hu­szárezredhez, melynek Klagenfurt környékén végbemenő gyakorlataiban vesz részt. — Közgyűlés. Kolozsváry Kiss Sándor az alpolgármesteri állásról e héten lemondott, s mivel ennek folytán a távollevő polgár mester helyettesítéséről gondoskodni kell. e tárgyban a képviselő-testület ma d. e. 10 órakor közgyűlést tart. — A gimnázium-építés ezóijáraa héten a következők jelentették be illetőleg juttatták adományaikat a ref. egyház gondnokságához : Klein Móricz kereskedő 5 frt Beck Miksa kereskedő 10 „ Weisz P. tanító 5 „ Bibó György földbirtokos Jónás János kereskedelmi akadé­100 „ miai igazgató Pozsonyból 50 „ Babó Sándor ácsmester 50 „ Topán Imre birtokos 25 „ E héten bejelentetett összesen 245 frt — kr. A múlt heti kimutatás 8613 frt 34 kr. Az eddigi ajánlatok összege 8858 frt 34 kr. — Gtyászliir. Közvetlenül a lap zárta előtt vesszük a hirt, hogy F r i d ri eh Alajos köz- és váltó ügyvéd, tiszteletbeli megyei ügyész, a takarékpénztár jogtanácsosa f. hó 2-án d. u. 4 órakor meghalt. 46 évet élt, két évtizeden át volt általánosan becsült és tisztelt tagja a halasi ügyvédi karnak, közben több évig városi tiszti ügyész, de hivatása körének sokszor rideg prózaisága nem volt képes kiölni leikéből azt a meleg emberbaráti érzést, azt a szivnemessóget, mely oly nagy mértékben volt sajátja. Az ügyvédi kar szeretett kartársat, a vá­ros egy érdemes polgárt, és mindenki egy a szó igaz értelmében jó embert veszített a megboldo­gultban, ki hosszas, kínos szenvedés árán váltotta meg örök nyugalmát. Temetése hétfőn d. u. 8 órakor. — Uj gyógyszerész. A Puró-féle ház­ban levő gyógyertárat a minapában elhunyt Pap Károly örököseitől 20,500 írtért vette meg Símig István fiatal gyógyszerész Kalocsá­ról, ki a héten a kezelést már tényleg átvette. — A dobó-kerti gurigatársaság ala­kuló közgyűléséről a múlt héten adott tudósítá­sunkban a választmányi tagok névsora hiányosan volt közölve, a mennyiben Balogh László ur neve tévedésből kimaradt, mit annyival in­kább sietünk helyreigazítani, mert őszintén i sajnálnék, ha igazán „kimaradt“ volna a választ­mányból. f — Halálozás. Kiss Sándor (Olajos), te­kintélyes fölszögi birtokos múlt hó 27-ón 64 éves korában meghalt. Temetése másnap d. u. 4 óra­kor nagy közönség részvétele mellett mentvégbe. — Az ablakon át! Májas elsején hogyne nyitná ki a/, ember az ablakát az illatos levegő kedvéért is, ki­vált ha az ember garzőn-ember és az ablaka odanéz a járásbíróság épületéből a piacztérre, s kivált ha cserépben gyönyörűen nyíló virág is kandikál az ablak alatt el-ol- csapódó szépekre. S ha ilyenkor valami virágkedvelő — talán maga is szép virág — ellenálhatlan vágytól űzetve behatol a nyitott ablakon . . . kezével s a legszebb virág­cseréppel odább áll: lehet-e rá neheztelni, s a homályban is tájékozott tettest üldözni volna-e elég szívtelen akár­melyik — vizsgálóbiró? — A Sóstó ma nyílik meg hivatalosan és ünnepélyesen — a jó Isten szives közreműkö­dése mellett, ha t. i. szép időt ád. A többiről Patkós bácsi és Mendusék gondoskodnak. Teg­nap este különben már egy sikerült halvacsora képezte a prológot a megnyitáshoz. — A lóosztályozás, — melyről már említést tettünk — holnap, 4-éu reggel 8 órakor kezdődik a vásártéren. A múlt hó 28-ikán ér­kezett miniszteri utasítás szerint most csakis a 4 éven felüli lovak lesznek előállítva, tehát a csikókat elővezetni nem kell. A lóosztá­lyozás mintegy előmunkálatát képezi a 1 ó ava­tás n a k. Czólja: elejét venni annak, hogy a hadi szolgálatra alkalmatlan lovak az avatásra elő-‘vezettessenek; továbbá az alkalmas lovak számát kipuhatolni s igy megállapítani, hogy a lósziikségletből mennyi vethető ki erre a ló­avatási kerületre. -— Az osztályozó bizottság tagjai a hadparancsnokság küldöttein kívül: Halász D. Ferencz, Tegzes Ignácz, Babó János, Gál Gábor tanácsnokok és Tóth István jegyző. — A vasárnapi munkasziinet ügyében — mely- lyel első czikkünk foglalkozik — az iparosok és keres­kedők tegnap délután tartottak értekezletet, hogy a kiadandó min. rendeletre nézve a kamara felszólítása folytán véleményt mondjanak. — A kereskedők d. u. 2 órától, az iparosok pedig reggeltől fogva másnap reggelig kívánnák az általánosan kötelező szünetet. Mindkét kí­vánság közöltetilc a kamarával. — Magánértesitósek a postán. A posta és távirdahivatalok által magánfeleknek adható felvilágosítások tárgyában a kereskedelmi minister a következő figyelmeztetést teszi közzé: — „Tapasztaltam, hogy hirlapszerkesztőségek, pénzintézetek, egyletek, ügynökök, kereskedők és más magánfelek a posta és távirdahivatalok- tól bizonyos egyének hitelképességére vonat­kozó, vagy statisztikai és egyéb adatok közlését kérik. Minthogy a posta és távirdahivatalok magánfeleknek csakis a posta- és távirda keze­lési szabályokra illetve a magát igazoló magán- fél saját küldeményére nézve adhatnak felvilá­gosításokat : figyelmeztetem a közönséget, hogy a posta és távirdahivatalhoz kizárólag az imént megjelölt ügyekben forduljon felvilágosításért, mert egyéb tárgyú megkeresésekre a postahiva­talok választ nem adhatnak. Budapesten, 1891. április hó 14-én. Baross s. k.“ KÖZGAZDASÁG. A faiskolai oltványok felneveléséről. Az oltványok felnevelése alatt azon eljárást értjük, midőn bizonyos művelet által a fiatal fákat szabályos törzs és korona képzésére kényszerítjük. A törpefáktól eltekintve itt csak a vad­alanyba oltott csemeték törzs és koronakópzósó- ról lesz szó. Fentjelzett czélt a nyesés okszerű alkal­mazásával érjük el. A tápnedvek a fát rendszerint csak magasságban iparkodnak növelni, az alantabb részeken a tápanyag csak végig fut, anélkül, hogy ott lerakodna, ennek következtében a fa felnyúlik, vékony lesz és sokáig támaszra (karóra) fog szorulni. Ez történik akkor, midőn a fát szabadon tetszése szerint hagyjuk növekedni. A nyesés czólja a nedvek ezen fölfelé iramodását korlátozni, a fa egyrószének levágása által a tápnedveket kisebb térre szorítani. A tápnedvek ily módon lassúbb folyásra kényszerittetve, a fa megmaradt részén levő szemek több tápot kapnak, kihajtanak s a fa nemcsak magasságban, de széllessógbon is fog növekedni, azaz vastagodni. íme egy példa. Képzeljünk egy patakot s ennek partján malmot. Ha a zsilip ki van nyitva, a viz rende­sen folyik a patakban, ha azonban a molnár azt elzárja, a viz fel fog duzzadni, a partokra nyomást gyakorol, sőt jobbra balra ki is fog önteni. — A patak képviseli a fa törzsét, a zsilip elzárása pedig jelképezi a fa vissza- metszósót, azaz egyrószének eltávolítását. A mint tavaszkor a 2—3 szemmel ellátott oltóvesszőt a fiatal alanyba, közel a föld színéhez behelyeztük, - feltéve, hogy az oltás jól lett végrehajtva s a szemek egészségesek voltak, azok 10—15 nap múlva ki fognak hajtani. Nyár folyamában ezen hajtások közül a legszebbet és legegyenesebbet szabadon enged­jük nőni, a többi (1 vagy 2 hajtást aszerint, amint 2 vagy 3 szem volt az oltóvesszőn) haj­tásokat pedig hegyeiknek időnkénti visszacsipése által növésükben korlátoljuk, nehogy a főhajtás­tól a táplálékot elvonják. Ezen oldalhajtásokat azért nem távolitjuk el keletkezésükkor azonnal, mert levólzetükkel a fa táplálkozását előmozdítják s az alanyon ejtett seb gyorsabb beforrását eszközük. Az oltást követő óv tavaszán, tehát a második évben a múlt évben nőtt 1 vagy 2 mellékhajtást, (melyeknek hegyei az elmúlt óv nyarán többször lecsipettek) tőben-levágjuk, az érintetlenül hagyott vezórhajtást pedig, mely a törzs folytatását van hivatva képezni, egy egész­séges, fölfelé irányuló szem felett többó-kevósbbé visszavágjuk. Minél nagyobb és erősebb a vezérhajtás, annál kevesebb, minél gyengébb, annál több lesz belőle levágva. Ha a hajtás erős, csak harmadrésze, legfeljebb fele, ha gyenge, kót- harmadrósze lesz levágva. A megcsonkított vezérhajtásban, illetve az egész fában a nedvek megszorulván, a meg­maradt szemek több táplálókban fognak része­sülni s ennek következtében a legfelső szemből uj vezórhajtás fog előtörni, az alantabb levő szemek pedig színtan ki fognak hajtani s oldal­hajtásokat képezni. A vezérhajtást nyár folyamán ismét sza­badon engedjük nőni, az alatta levő oldalhaj­tásokat pedig hegyeiknek becsipése által fogjuk növésükben korlátozni. Hogy az oldalhajtásokat keletkezésük évé­ben miért nem távolitjuk el azonnal, fentebb már megjegyeztetett, t. i. hogy ezek a fa táplál­kozását levólzetükkel előmozdítják, a törzset a

Next

/
Oldalképek
Tartalom