Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - ÉLŐ MÜLT - Csáky Károly: Nógrádi tájak és hősök Krúdy Gyula műveiben

kén fekvő Krúdy fölött csendesen, zajtalanul suhantak tovább a habok, mintha azt mondták volna: itt nincs, itt ne is keressétek. Egy hosszú nádszálon éppen elég levegőt kaphatott a vízben fekvő ember.”9

Krúdy Kálmánnal mintha együtt élt volna a táj. Nemcsak hogy segített neki a bujdo- sásban, de halála után is sokáig idézte szellemét az Ipoly, a mező s a rét.

Felbukkannak Az álmok hősében Nógrád távolabbi helyei is. Például a bágyi erdőr ahol Kálmán betyár az elszöktetett bárónőt rejtegette, vagy a vadkerti csatatér, ahová oly gyakran eljárt a „gerillavezér”, hogy pajtása sírja fölött „kisírja magát”.

S ha már az Ipoly partjáról távolabbra kalandoztunk az íróval, vessünk egy pillantást Nógrád megye előkelő városára, Losoncra (Lučenec), pontosabban az ottani vásár forgatagára. A családi legendákat ápoló író szerint a betyár Krúdy Kálmán ide is elruccant: „A losonci vásár három napig tartott abban az időben. A lengyel kereskedők szőrös kucsmáikban itt kötötték meg üzleteiket, és a napégette alföldi urak átugrottak a Tiszán, ha jő lovakat akartak venni. A vargák és a szűcsök egész utcákat raktak ki sátraikkal. A kocsmasátrakban szakadásig muzsikált a cigány. Itt van egész Palóc- ország. A színes rokolyájú menyecskék, lányok csoportban járnak a vásáron. Ha egyébről nem — vidám, szép szemükről meg lehetett őket ismerni a sokadalomban."18

KRÚDY PALÓC MENYECSKÉI ÉS MÁS NŰGRÁDIALAKJAI

Elsőként a palóc lányokról és menyecskékről rajzolunk itt képet az író segítségével. Az elsőbbség különben nem véletlenül illeti meg őket, hiszen miattuk keveredett oly gyakran bajba, megannyi kellemetlen helyzetbe Krúdy Kálmán már egészen fiatal korában is.

Már az előző fejezetben szóltunk a „színes rokolyájú” palóc menyecskékről és lányokról a losonci vásár kapcsán. „Formás, fehér lábú” mnyecskékkel találkozhatott a forróvérű Krúdy Kálmán a kovácsi réteken is.

Az álmok hőse egyik női szereplője Volk Irma, akinek az ellenség megölte a vőlegényét, apját és testvérét. A bosszúálló lány ezért katonának öltözött, s így harcolt Krúdy mellett a forradalomban, mígnem Kálmán helyett őt is főbe lőtte az ellenség. A vadkerti csatatéren esett el, s az ő sírjához járt volna később a betyár, mert valaha szerelmes is volt belé. Ám szerette a bujdosó betyár Rozgonyi Zsuzsannát, a vadkerti csárdásáét is, talán még jobban, mint Kenese bárónőt. Pedig az a vén bárótól is elszökött Krúdy kedvéért, és „szép, finom fajta” volt, mint a „vadaskertben az őz”. A két nő alakjával szintén gyakran találkozhatunk az említett kisregényben.

A női alakok után lássunk most néhány férfit is. Mindenekelőtt a betyár édesapját, az öreg Krúdy Jánost, akit maga az író már nem ismerhetett személyesen: „Az átubi- tuson deres bajuszú férfi állott: az öreg Krúdy János. Az egyik lába rövidebb volt a másiknál. Hol történt, mikor történt, hogy megrövidült? Régente azt beszélte, fiogy tüzes lovak ragadták el, de öregkorában szerette, ha asszonyi dolgokkal hozták kapcsolatba a megrövidült lábat. Leugrott az emeletről, mert muszáj volt leugrani, már csak csupa gavallérságból is, vagy pedig ... No, mindenki így jár, aki sokat forgolódik a szoknya körül. Veres bajusza pödörve, deres üstöké a feje búbján kontyba fonva.”11

Gracza Tóni, azaz Gracza Antal, aki a „gerillavezér” legjobb társa és barátja volt, kapta azt a feladatot, hogy a Krúdy bandája által összeszedett pénzt az emigránsokhoz eljuttassa. Ez azonban nem sikerült neki, Szeged környékén orvul megölték őt.

Paczolay Feri a Krúdy-regény ellenszenves alakja. Ö csendőrkomisszárius, s annak ellenére, hogy Krúdy Kálmán vér szerinti unokatestvére, megöli a betyárt.

Nem szimpatikus báró Frank, a megyefőnök sem, aki Losoncon akarta elfogni Krúdyt. Nagy tisztelője viszont a betyárnak Sztropkó, a kovácsi csizmadia, aki különben a Krú- dy-kúria „háta mögött lakott".

A betyárbarátok közül még Mezőssy László és Jósa Pál nevét említi Krúdy az Urak, betyárok, cigányokban. Igaz, ők nem nógrádiak voltak, az utóbbit mégis kötötte valami ide, egészen pontosan Szécsényhez. Az író szerint ismerte a tragikus körülmények feSzt fiatalon elhunyt itteni költőnőt, Ferenczy Terézt. Sőt, a később külföldre menekftlt alföldi betyár szerelmes is volt a palóc lányba. Kapcsolatukról az alábbiakat olvashatjuk a kisregényben: „Csak a Nógrád megyei Ferenczy Teréznek Téli csillagok című