Irodalmi Szemle, 1986

1986/2 - ÉLŐ MÜLT - Csáky Károly: Nógrádi tájak és hősök Krúdy Gyula műveiben

verseskönyvecskéjét vitte magával. A költőnővel Szécsényben éppen Lisznyay Kálmán révén ismerkedett meg, és félig-meddig (amennyire az egy nyíltszívű poétából telik) raaga is az összesküzők közé tartozott. Hát Lisznyay Kálmán révén ismerkedett meg a fiatal költőnővel, és Jósa Pál többet remélt az ismeretségtől, mint más közömbös szívű halandó. Sokat látták Szécsényben Jósa Pált akkor is a nemes könyvkötőmester, az öreg Ferenczy háza körül, amikor Lisznyay nem volt éppen Palóciában és Teréz kisasszony a szivafák alatt, az Ipoly partján ábrándozott, verselgetett, merengett, amíg egy napon valamely titkos bú ereszkedett a szívére a költőnőnek és aytja pisztolyával szíven lőtte magát. Huszonhárom esztendős volt ekkor Ferenczy Teréz, huszonhárom esztendős Jósa Pál is, de az ifjú élete végéig nem felejthető el a leánykát, akinek létéhez annyi reményt fűzött. Talán Ferenczy Teréz öngyilkos halála is hozzájárult ahhoz, hogy Jósa Pál oly vakmerő merényletet követett el Debrecenben.

Jósa Pál mielőtt hazáját elhagyta volna, a Kárpátok tövén elszavalta Ferenczy Teréz versét:

Süvölt a szél a puszták felett,

Hol van virágod, nyájas kikelet?

Hol van a rét, amely a harmatgyöngytől fénylett , —

A szívgyengület, az ihlet és az élet?

Minden semmivé lett!!”12

Nos, Jósa Pál és Ferenczy Teréz kapcsolatáról nincs tudomásunk. Nem tesz említést erről a költőnő 1983-ban megjelentetett Minden versei13 c. kötetéhez írt előszóban Praz- novszky Mihály kutató sem. A Krúdy által közölt többi tény egyébként megfelel a valóságnak. Ferenczy Teréz tényleg jó barátságban volt Lisznyay Kálmánnal, Apja szé- csényi könyvkötőként dolgozott, ő pedig korán öngyilkos lett. Kötete, a Téli csillagok 1854-ben jelent meg. Az idézett verssorok a Tél kezdete c. költeményből valók. Jósa Pál debreceni vakmerő merényletéről annyit, hogy azt bizonyára azon a vásáron követte el, melyen — az író szerint — Mezőssy László és Kandúr, azaz Krúdy Kálmán meg akarták leckéztetni mindazokat, akik „Kossuth után elárulták a hazát”. Ilyenek ellen irányulhatott Jósa merénylete is.

Ha már a nógrádi irodalmárokról is említést tettünk, hadd jegyezzük meg, hogy van Krűdynak egy olyan frása is, melyben Madách Imre munkásságával foglalkozik, a nagy drámai költőről rajzol portrét. A százgalléros c. elbeszéléskötetben találjuk a Madách- legenda c. írást, amelyben egyebek közt ez olvasható: „A sors kegyes véletlenségéből rokonaim, atyámfiai laktak az Ipoly folyó mentén, a nógrádi tájakon, akik lehetőleg mindent megtettek a hazáért és a közjóért, akik csendesen, jégszürkén és nemzeti bánattal sóhajtottak, midőn a késő múlt időben a költő neve szóba került: » Szerencsétlen flótás volt, de versein még manapság is gondolkozunk.*”14

Nem lehetett tehát ismeretlen a szécsénykovácsi kúriában Madách költészete sem. S valószínű, hgy a nógrádi származás révén (is) Krúdy még büszkébb volt az ősök földijére, a Tragédia halhatatlan írójára: „A magyar csodák között a Nógrád megyei ház olyan csoda, ahová levett kalappal, nemzeti sorsunkon való meleg áhítattal, örökös hittel gondolhatunk. Költeményt írtak itt, amely költemény örök büszkesége a magyarnak.”15

KALANDOR VAGY HŐS?

(Krúdy Kálmán alakja az irodalomban)

A Szécsénykovácsiból Nagykállóba, majd Nyíregyházára került nógrádi nagyapa, akit egyébként „zárkózott és gőgös” embernek ismertek, sokat beszélt unokáinak a múltról. Legszívesebben természetesen a szabadságharcról és öccséről, Kálmánról mesélgetett.

A család nógrádi vonatkozásait a Krúdy-műveket elemző írások is érintik. Megemlítik, hogy az író nagyapjának testvére volt Krúdy Kálmán, a „legendás hírű” betyár, aki szintén részt vett a szabadságharcban, sőt, „a bukás után sem tette le a fegyvert, hanem gerillaháborút kezdett az osztrák hatóságok és az áruló nemesek, az ún. »pecsovicsok« ellen. Hosszú ideig rettegésben tartotta csapatával az Ipolyság urait. Végül tőrbe csalták, s egy árulóvá lett unokatestvére lőtte agyon a vadkerti erdőben”.16