Irodalmi Szemle, 1981
1981/7 - KRITIKA - Szarka László: Tanulmányok a magyarországi szlovákok múltjából
és békéscsabai összeütközésekről. Ezt követően kitér az agrárszocialistáknak az agrárkérdésben a nagybirtok felosztásának programját elutasító szociáldemokrata pártból történt különválására, Várkonyi és Mezőfi, majd Achim pártjainak programjára és tevékenységére. A tanulmány befejezésében ismét szóba kerül Milan Hodža szlovák parlamenti képviselő békéscsabai szereplése is. A nagy távlatokban gondolkodó, épp ezért eszközeit, módszereit gyakran váltogató, kombináló polgári szlovák politikus számára Áchim szervezkedése s a vele való kapcsolat politikai pályájának futó kalandja volt csupán, s elsősorban nemzetiségi célkitűzései, valamint taktikai elképzelései vezérelték. Foglalkozott ugyan egy önálló szlovák parasztpárt szervezésének gondolatával, de újabb lehetőségek felcsillanásával az első világháború előtti periódusban megfeledkezett erről. Észrevételünkkel csupán a Hodža és Achim kapcsolatának értékelésében is óhatatlan körültekintő értékelés szükségességére szerettünk volna figyelmeztetni. Vass G. István tanulmánya a Viharsarok 1930—1944 közötti paraszt- és munkásmozgalmát vizsgálja, különös tekintettel a vidék szlovákjainak részvételére. A szlovák és magyar népesség demográfiai áttekintése, politikai magatartásának jellemzése után a szlovákok által lakott községek (Békéscsaba, Szarvas, Mezőberény, Tótkomlós stb.) szociáldemokrata és illegálisan működött kommunista szervezeteinek tevékenységét követi nyomon. Az erős és erőszakos rendőri felügyelet miatt a szociáldemokrata szervezetek is csak nehezen tudták biztosítani a mozgalmi munka folyamatosságát. A kommunisták a rendkívül nehéz körülmények között Békéscsabán a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség központi vezetésének támogatásával folytattak jelentős szervezeti munkát. Érdekes adalékkal járul hozzá Vass G. István a CSKP és az illegalitásban dolgozó KMP közötti kapcsolatok történetének feltárásához. A békéscsabai szlovák kommunisták 1936-ban a Magyar Tanácsköztársaság Csehszlovákiában tartózkodó emigránsaival, nevezetesen Czabán Samuval léptek kapcsolatba, így kívánván a CSKP által nyújtandó anyagi segítséget biztosítani. Erre ugyan nem került sor, de ezt követően a csabaiak személyes kapcsolatba kerültek a CSKP néhány vezetőjével. Az illegalitás körülményei között a felsőbb pártszervekkel való kapcsolat megteremtése rendkívüli nehézségekbe ütközött, de ezek a nélkülözhetetlen kapcsolatok a sorozatos lebukások ellenére mindig megújultak. így például a háború kitörése után a tótkomlósiak a Szabad Szó szerkesztőségében dolgozó kommunistákkal, majd a KMP feloszlatása után a magyarországi kommunistákat tömörítő Békepárttal is érintkezésbe léptek. Tilkovszky Lóránt kötetben szereplő másik tanulmányában az első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz került északi területek szlováksága révén megélénkült magyarországi szlovák politikai élet alakulását elemzi a fasizmushoz, illetve az ellenálláshoz való viszony kritériumai alapján. A második világháború alatti magyar—szlovák viszony értékelésénél különösen fontos a történeti reáliák és a korabeli politikai helyzet rekonstruálásán alapuló arányos elemzés. A klerofasiszta szlovák állam és a német befolyás erősödését feltartóztatni mind kevésbé kívánó magyar kormányzatok már nem csupán saját kisebbségeikre, hanem egyre inkább a német politikára való tekintettel igyekeztek nemzetiségi politikájukat visszafogottabban alakítani. A szerző a két állam rivalizálásának bemutatása mellett képet fest a szlovák felkelés magyarországi területekre is átterjedő partizánharcairól, azok fogadtatásáról, illetve a partizánmozgalom terjedését meggátolni igyekvő magyar határőrség ténykedéséről. Adatokkal bizonyítja, hogy a magyar hadseregnek az SZNF felszámolására Magyarországról Is támadást Indított német katonai erőkkel nem volt közvetlen harcászati kapcsolata, a térségben levő magyar alakulatok tevékenysége — néhány önálló, nem közvetlenül a felkelés ellen irányuló kezdeményezésen kívül — a határőri teendők ellátására korlátozódott. A zárótanulmány, Gyivicsán Anna munkája, a vizsgált kötetben a mai magyarországi szlovákság közelmúltjának kutatását képviseli. Az MSZDSZ 1956—1968 közötti politikai és társadalmi tevékenységével foglalkozó tanulmány egy készülő monografikus feldolgozás része. A szerző már jónéhány tanulmányban bizonyította, hogy a mai magyar- országi szlovákság múltjának és jelenének problémáit részleteiben és egészében egyaránt reálisan ítéli meg.4 Az 1945-ben megalakult Magyarországi Szlávok Antifasiszta 4 A mai magyarországi szlovák kulturális élet sajátosságait és javarészt ezekből jakadó gondjait kitűnően összegezi: Gyivicsán Anna: A nemzetiségi kultúra ápolásának elvi és gyakorlati kérdései, Békés Elet 1978/1 sz., 69—76. old.
