Irodalmi Szemle, 1981
1981/7 - KRITIKA - Szarka László: Tanulmányok a magyarországi szlovákok múltjából
tanulmánykötetek2 után a magyarországi szlovákok történetével foglalkozó munkákat közreadó ú] sorozat tavaly megjelent első kötetét. A könyv a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége (MSZDSZ) kezdeményezésére, Polányi Imre magyarországi szlovakista történész szerkesztésében látott napvilágot. Az előszót Ján Such, az MSZDSZ főtitkára írta. Lényegretörő rövidséggel fogalmazta meg a magyarországi nemzetiségi politikai gyakorlat legfőbb jellemzőit, szigorú elvszerűségét, a kisebbségek nyelvi, kulturális sajátosságainak tiszteletben tartását, a megőrzésükhöz szükséges feltételek biztosítását: „A marxista—leninista nemzetiségi politika kizár minden olyan nyílt vagy álcázott módszert, amelynek célja az asszimiláció felgyorsítása. Ellenkezőleg azt vallja, hogy a társadalom fejlődése az egyes nemzetiségek fejlődéséhez kötődik, ami az anyanyelvhez, a hagyományok és a sajátos nemzeti kultúra ápolásához való jog biztosítását, sőt a nemzetiségek nemzeti közösség-tudatának erősítéséhez szükséges támogatását jelenti. Mindezt természetesen hazánk társadalmi-politikai törekvéseivel összhangban, elkerülve azt, hogy ez az örömteli fejlődés nem kívánatos, elvtelen elszakadás kialakulásához vezessen.” Ugyanitt Ján Such a történeti sorsközösség feltárásában mindig és mindenütt megszívlelendő tanulságra is figyelmeztet, amikor a több nemzetiségű országok történelmének a sajátságosán nemzeti és a közös hagyományok szerves egységben való vizsgálatáról beszél: „A több nemzetiségű államok csak gazdagodnak azáltal, ha törődnek nemzetiségeik hagyományainak feltárásával és megőrzésével.” A kötetbe sorolt hat tanulmány közül három a múlt század és a századforduló magyarországi agrármozgalmaival foglalkozik. Tilkovszky Lóránt az 1831. évi észak-kelet- magyarországi úgynevezett koleralázadást elemzi. A minden ízében elavult feudális intézményrendszer önmagát mentő erőfeszítései az amúgyis rendkívül elmaradott vidéken, a hatalmas méretű — az ország egész területén negyedmillió áldozatot szedő — járvány rémképeivel társulva, elemi erővel kirobbanó parasztfelkelést eredményeztek. A korábbi évszázadok parasztmegmozdulásaihoz hasonló lefolyású, az ösztönös ellenállás szintjét csak itt-ott meghaladó szervezettségű, izolált, végül aránylag gyorsan felszámolt, kegyetlenül megtorolt koleralázadás elsősorban az általa kiváltott hatások révén vált igazán jelentőssé. És bár a szerző kitér a mozgalom kisnemesi-értelmiségi fogantatású töredékes eszmeiségének egyik-másik elemére, például a vidék szláv (szlovák, ruszin) többségű lakosságának misztikus oroszvárására, artikulálatlan antifeudaliz- musára, a tanulmány végső konklúziója szerint is az agrárkérdésben — épp a nemesi politikai csoportok mindegyike által érzékelt „veszélyhelyzet” hatására — kibontakozó Széchenyi-féle érdekegyesítési politika térnyerését tekinthetjük a koleralázadás legfontosabb, közvetett eredményének. Tilkovszky Lóránt leszögezi, hogy ez az eredmény az ország különböző nemzetiségű jobbágyai számára is előrelépést jelentett, ugyanakkor a reformmozgalom által megoldatlanul maradt kérdések az 1848—1849. évi erőfelmérésre maradtak. A békéscsabai szegényparasztság 1860-as években lezajlott mozgalmait tárgyalja Szabó Ferenc. A döntő többségében, közel nyolcvan százalékban szlovákok által lakott korabeli város parasztlakosságának helyzetét a forradalom utáni időkben is rendkívül megnehezítő, 1845-ben kötött örökváltság szerződéssel való visszaélések, a súlyos anyagi terheik miatt talpalatnyi földjeiktől is szabadulni kényszerülő zsellérek, kisparasztok, valamint a földet birtoklók közt egyre növekvő különbségek erőteljes megmozdulásokhoz vezettek. A vezető rétegek védelmét a visszaállított vármegyerendszer biztosította s így a Zsibrita János, Hrabovszky Mihály vezette 1861. és 1863. évi helyi szervezkedések csak rövid érvényű sikereket érhettek el. A hatvanas évek ellenállásának hagyományai és tanulságai, köztük az elszigetelődés veszélyének felismerése a századforduló dél-magyarországi agrárszocialista mozgalmában érvényesült. A kérdést önálló monográfiában is feldolgozó Virágh Ferenc3 itt közölt tanulmányában áttekintést nyújt a vidék keresőképes lakosságának foglalkozási szerkezetéről, anyagi helyzetéről, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt által kezdeményezett szervezett mezőgazdasági munkásmozgalom kezdeteiről, az 1891. évi orosházi 2 Národopis Slovákov v Maďarsku — A magyarországi szlovákok néprajza, Budapest 1975 — 1979. 3 Virágh Ferenc: &grár- és agrárszocialista mozgalmak Békés megyében a dualizmus korában, 1867—1914, Békéscsaba 1979.
