Irodalmi Szemle, 1973

1973/2 - HAGYOMÁNY - Szíj Rezső: Szepsi Csombor Márton és Kopernikusz

megbízásából Egerben működik, s akinek könyve a Föld mozgásáról az egyik legjelentősebb mű Kopernikusz munkájának megjelenése előtt. De 'a magyar udvar egyik főorvosa, Giovanni Mainardus, azaz Mainardus János Is élesen tiltakozik a hagyományok alapján való érvelés ellen, s a leghatározottabban elutasítja azokat az érveket, amelyek mellett csak az ezer esztendős hagyomány szól, de a tapasztalati igazságnak nem felelnök meg. Orvosi levelei című munkája előszavában kritizálja a régi híres tudósokat is, s Galeotto Marzio követőjének mutatkozik.

Kopernikusz előfutárait nem azért idéztük föl, hogy fölfedezésének jelentőségét csökkentsük vagy vitassuk. Egy-egy tudományos fölfedezés elsősorban annak a nevéhez fűződik, aki azt a legnagyobb hatóerővel, a legátütőbb sikerrel hirdeti meg. Mindez szerencse kérdése is, de a lényegen nem változtat. (Gondoljunk csak a Gauss— Bolyai-féle esetre.)

Kopernikuszról, tanainak 1543-ban megjelent könyvéről Magyarországon még sokáig nem vesznek tudomást. Legalábbis majdnem egy évszázad telik el, amíg nevével nyomtatásban találkozunk. De nem meglepő ez, ha az ország 1543 utáni közállapotait tisztán látjuk. Lengyel földön a tudósok, köztük Kopernikusz sokkal nyugodtabb légkörben, jobb anyagi és politikai körülmények között dolgozhattak, mint a török és német hadaktól gyötört Magyarországon. Buda 1541-es elfoglalásával az ország három részre szakadt. A protestantizmus mint a középkori egyházzal szemben álló irányzat, elősegítette volna a kopernikuszi tan terjedését, de a hazai reformátorok figyelmét a teológiai kérdések kötötték le, a társadalom erkölcsi viszonyai foglalkoztatták őket, a hitéletre vonatkozó elemi tudományok közlését tartották elsőrendű kötelességüknek. Hányatott életük miatt sem jutott idejük a világi tudományokkal való foglalkozásra. Ha hallottak is valamit arról, hogy némely tudós szerint a Föld mozog, ezt többségük egy magasabb fokú matematikai és csillagászati műveltség hiányában bizonyára éppoly nevetségesnek tarthatta, mint annak idején Luther, Melanchton, Kálvin vagy Loyolai Szent Ignác is, minthogy annak tartotta a római szentszék is még századokig, a köznépről nem is beszélve.

A kései humanizmus magyarországi másodvirágzásától, 1600 tájától mégis inkább lehetne remélni, hogy Kopernikusz neve fölbukkan a hazai irodalomban. De amint korábban sem Balassinál, sem Bornemiszánál, sem az akkori irodalmi termés egészében, sem a XVI. századi humanisták levelezésében nem találjuk nyomát, ugyanúgy hiába kutatjuk az 1600jas évektől kibontakozó s Közép- és Nyugat-Európa humanista köreivel élénk kapcsolatban álló hazai tudósok könyveiben is. Szenczi Molnár Albert kora majdnem minden jelentős hazai és külföldi humanistájával levelezett, közülük nagyon sokkal személyesen is találkozott, körükben érezte magát jól, elsősorban a Rajna menti humanista körökben, de sem levelezésben, sem Naplójában, sem egyéb műveiben nem találkozunk Kopernikusz fölfedezésével, de még csak a nevével sem.

Másrészt azonban érthető e hallgatás, ha tudjuk, hogy Giordano Brúnót 1600-ban elégették, s reá sem hívták föl a figyelmet emlékművek úgy, mint szerencsésebb elődjére, Kopernikuszra, aki előbb meghalt, semhogy eljárás indulhatott volna ellene. Meghalt nem sokkal azután, hogy könyvét kézhez kapta. Műve, miközben 1566-ban Baselben újra megjelent, csak 1616-ban került indexre, noha a következő évben, 1617- ben újra kiadták éppen abban az Amszterdamban, amelyről nemsokára egy magyar utazó tollából részletes leírást kapunk. De az új kiadások szelleme nem szivárog bele külföldet járó diákjaink tudatába, amint ezt a föntiek is bizonyítják. Nem találkozunk Kopernikusz nevével a 17. század szellemi mozgalmainak történetében sem.

Mindezek után nem különös, sőt nem ámulatba ejtő-e 'az, hogy egy kezdő magyar iskolamester, aki mindössze 20—21 éves, amikor 1616-ban nekivág európai tanulmány- útjának, s nem több 24—25 évesnél, amikor 1619-ben megírja útibeszámolőját Europica varietas címmel (Kassa 1620], amerre csak jár, mindenütt észreveszi annak a Koper- nikusznak az emlékeit, akinek nevét a nagy tudós halála óta született magyar írásokban hiába keressük. Nemcsak észreveszi az útjába kerülő adatokat, hanem meg is örökíti azokat naplójában, illetve művében. Akár tanulmányai, akár tudós barátai hívták föl rá a figyelmét, akár forrásműveiben találkozott a nagy tudós nevével, az Europica varietas Kopernikuszra vonatkozó sorai mindenképpen annak a bizonyítékai, hogy Csombor tisztában volt a legyei tudós jelentőségével, még ha a Föld