Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - HAGYOMÁNY - Szíj Rezső: Szepsi Csombor Márton és Kopernikusz
mozgásáról szőlő tanát nem is említi, inkább csak sejteti. Csombort egyrészt a merészség jellemzi, amikor olyan dolgokat mond ki, amelyek a maradi egyházi körök számára nem rokonszenvesek, másrészt az óvatosság, mert jól tudja, meddig lehet a húrt feszíteni, a gondolkodásban meddig lehet előremerészkedni. Határozott ügyességgel fogalmaz: úgy dicsér, úgy kritizál, hogy közben fedezi Is magát. Dancka (Gdansk) környékén járva érkezik meg Kopernikusz szülővárosába, Thornba. (írják Thorunnák is, Csombor Toronya alakban említi). Elsőnek a könyvtárba visz az útja, megállapítja róla, hogy „nevezetes“, azaz gazdagon fölszerelt, amit maga azzal is igazol, hogy észreveszi a szép szférákat, azaz éggömböket. Aztán betér a Szent János-templomba, ahol megtalálja Kopernikusz síremlékét (epitáfiumát). Szó szerint idézzük Csombort: „Az Szent János templomában amaz nagy hírű Nicolaus Coopernios Astrologusnak Epitaphiuma képével együtt így vagyon: Non parem Pauli gratiam requira, Veniam Petri neq(ue) posco, séd quam In crucis ligno dederam latroni Sedulus oro“. Azaz (Kulcsár Péter fordításában): „Nem kérem Pál malasztját, nem követelem Péter kegyelmét, csak azért imádkozom buzgón, amit a latornak adtak a keresztfán". (Ä. bűnbocsánatért.) A fönti latin versike Eneas Sylvius egyik versének részlete, alatta a következő, ugyancsak latin nyelvű föliratot találta és örökítette meg Csombor: „Nicolo Coopernico Thoruniensi absolutae subtitlitatis Mathematico, ne tanti viri apud exteros celebbirimi in sua patria interiret memória, hoc monumentum positum. Mortuus Warmiae 1543. Aetat(is) 73“ Magyarul: „A thoruni Nicolaus Coopernicusnak, a tökéletes elméjű matematikusnak állíttatott ez az emlék, nehogy a külföldiek előtt oly nagy hírű férfi emlékezete saját hazájából kivesszen. Meghalt Warmiában 1543-ban. Életének 73. évében“. Kovács Sándor Iván kutatásai alapján tudjuk, hogy Csombor a síremlék prózai szövegét nem egészen pontosan rögzítette. A Mortuus Warmiae után kimaradt a következő négy szó: in suo canonicatu anno — az 1543-as évszám után pedig a: die 4. V., továbbá az interiret helyett periret olvasandó. De Csombor tudta, hogy Kopernikusz kanonok is volt, mert könyve egy későbbi helyén e kimaradt latin kifejezés magyar fordításban pontosan megismétlődik. Az eredeti fölirat maga is tartalmaz két téves adatot, aminek egyikére Kovács Sándor Iván is utal. Kopernikusz ugyanis nem május 4-én, hanem 24-én, továfübá nem 73 éves korában, mint a síremlék szövegében olvasható, hanem 70 éves korában halt meg. Kopernikusz 1473-ban született s 1543-ban halt meg, tehát 70 esztendőt élt. Mikor Frauenburgba, más nevén Warmiába érkezik — itt halt meg Kopernikusz — jól szemügyre veszi a várost. Itthon pedig bizonyos forrásmunkái segítségével fölidézi a város képét és nevezetességeit. E tengerparti várost gyenge fal („kerítés“) védi, de az az épület, amelyben a kanonok urak élnek, (erős fallal van kerítve, s Csombor nem kis iróniával jegyzi meg, nem tudja, Katától félnek-e vagy őket féltik-e? Kata ebben az időben a jóféle nőszemélyeket jelentette a hazai irodalomban és népköltészetben. A város fogadója akkora, mint két templom, szélességére és magasságára nézve egyaránt. A német keresztes lovagok urai hosszú ideig a warmiai Capitoluimban temetkeztek. S most következik a minket közelebbről érdeklő bejegyzés: „Itt valő Canonicusságában halt meg amaz hires Mathematicus Nicolaus Coopernicus.“ Itt halt meg Warmiában, de Thornban temették el, síremlékével is azért találkozott ott. Tehát az a kimaradt kifejezés (in suo Canonicatu, azaz — kanonikusságában) ami a thorani síremlék szövegéből Csombor könyvében nem található, itt magyarul is megjelenik. Ha Warmiában (Fauenburgban) csak tudására vagy forrásmunkáira támaszkodott, hazafelé Strassburg (Argentina) városában a város híres toronyórájának (amely való
